A nagy kérdés a jelenleg zajló önkormányzati választással kapcsolatban a következő volt: érvényesül-e az ellenzék akarata, és sikerül szavazóikat megmozdítani azzal, hogy ez a voksolás Orbán Viktornak és rendszerének üzen, avagy a kormánypártok szándéka szerint sikerül megtartani helyi érdekű versengéseknek a mostani választást? Éppen ezért csalóka csupán a korábbi helyhatósági választások részvételi adataival összevetni a mostani számokat.

Amennyiben ugyanis abból indulunk ki, hogy a jelenlegi országos részvétel miként viszonyul a korábbi önkormányzati választásokéhoz, akkor az elején leszögezhetjük: drámai változás nem várható. Ez azt jelenti, hogy nagyjából annyian fognak végül az urnákhoz járulni, mint a legutóbbi alkalmakkor, és az eredményben sem lesz érdemi változás. 2014-ben a választók 44,3, 2010-ben 46,64, 2006-ban pedig 53,12 százaléka jelent meg estig a szavazóhelyiségekben. Ami délelőtt tizenegykor 16,5-ös, 16,31-es és 18,53-as részvételt jelentett, délután egykor meg 23,53, 23,68 és 26,98 százalékos arányt. Most ez az arány 18,25, illetve 26,6 százalék. Vagyis mintegy 2 százalékponttal magasabb, mint ’10-ben, és ’14-ben, de valamivel elmarad a 2006-ostól. Ami nagyjából 50 százalékos részvételt feltételez, és azt, hogy nagy számban maradnak a jelenlegi város- és faluvezetők.

Több mindent tudunk meg, ha azt is vizsgáljuk, hogy miként viszonyul egymáshoz a budapesti és a vidéki részvétel. A helyhatósági választások általában a vidéken élőket mozdítják meg jobban, így 2014-ben a fővárosi részvétel 1,2, 2010-ben meg 3 százalékponttal maradt el az országos átlagtól, és ez már tükröződött a délelőtti (2 és 2,5 százalékpontos elmaradás), és a kora délutáni adatokban is (0,4 és 1 százalékos elmaradás).  2006-ban viszont meghaladta a budapesti részvétel az országost, a választók 55,89 százaléka voksolt végül a fővárosban, ami a már a 11 órás megjelenést tekintve azt jelenti, hogy délelőtt 0,4 százalékpontnyival kevesebben jelentek meg az országos átlaghoz képest, és 13 órakor fordult meg az arány (több mint két és fél százalékponttal szavaztak többen az országos átlaghoz képest a fővárosban).

Ezúttal délelőtt 0,77 százalékpontnyival kevesebben mentek el szavazni délelőtt Budapesten, mint átlagban az országban, délután meg már 1,7 százalékkal többen.

Azaz a mostani trend a 2006-osra emlékeztet, amikor is a főváros és a vidék eltérő irányban szavazott: Budapestet megtartotta az MSZP-SZDSZ (főpolgármesterség, fővárosi közgyűlés, 15 kerületi polgármesteri cím), a vidék – egy-két piros pettyet leszámítva – azonban narancssárgába borult. Ez jó hír a jelenlegi ellenzéknek.

Most jönnek a rosszak. Amennyiben 2014-hez viszonyítunk, és azt látjuk, hogy a budapesti részvétel ahhoz képest nő, és azt feltételezzük (alappal), hogy ez az ellenzéknek kedvez, néhány százalékos részvételi emelkedés önmagában még édeskevés. Hiszen mást ne említsünk, legutóbb Tarlós István 13 százalékot vert kihívójára. Továbbá mint említettük, az ellenzéknek az az esélye (a fővárosban), hogy Orbán Viktor-ellenes megmozdulássá változtatja a választást. Ehhez arra van szüksége, hogy a tavaszi EP-választáson a budapesti ellenzéki szavazók mind egy szálig fölsorakozzanak Karácsony mögött.

A részvétel azonban a fővárosban elmarad a májusitól. Tizenegy órakor 1,2, délután egykor 0,7 százalékponttal maradt el a tavaszitól. Azaz körülbelül arra kell számítani, hogy a részvétel nagyjából az EP-választásénak fog megfelelni Budapesten. Első ránézésre a felszínen ez fej-fej melletti küzdelmet jelez. Tarlós Istvánnak ugyanis minden mérés szerint vannak tartalékai a Jobbik (EP-választáson Budapesten 3,18%), az LMP (2,98%) és a Mi Hazánk (2,32%) szavazói körében. Ám ez a következtetés csak akkor ér valamit, ha azt gondoljuk, hogy azonos részvétel ugyanazokat a szavazókat jelenti. Tehát, hogy a fővárosban ugyanazok mennek most el, akik májusban is.

Hogy így van-e, arról több információra tehetünk szert, ha megnézzük, hogy kerületi szinten hogyan alakul a részvételi arány a tavaszihoz képest. Azt látjuk, hogy a tavaszihoz képest egyértelműen alacsonyabb a részvétel (miközben a főváros már az országos átlag fölött teljesít) az I., a II., az V., a VI., a VII. és a VIII. kerületben. Magyarán azokon a helyeken, ahol az ellenzéki pártok közül májusban a Momentum lett a legerősebb. Mutathatja ez a jelenség azt, hogy a momentumosok az összefogás jelöltjeinek legkevésbé lelkes támogatói, és többen közülük otthon maradtak.

Ennyi, amit a számok alapján mondani lehet. Mindezt teljesen felülírhatja a mozgósítás rejtett technikája, és az úgynevezett inkumbens-hatás, azaz a hivatalban lévő elöljáró előnye kihívóival szemben. Valamint azt is csak találgatjuk, hogy Borkai Zsolt botrányának lesz-e szerepe az emberek vasárnapi döntésében.