szerző:
Domány András
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

„Amikor valaki komoly közjogi pozícióba kerül, akkor el kell döntenie, hogy mi a vezérfonala” – mondta pár éve egy közéleti beszélgetésen Stumpf István alkotmánybíró, akinek a héten jár le kilencéves megbízatása. Vajon mi volt az ő vezérfonala, s azt kompromisszumok nélkül tudta-e követni korábbi elvbarátainak kormányzása alatt?

Erősen meglepődhettek 2016-ban az Alkotmánybíróság (AB) tagjai, amikor ezt olvasták kollégájuk különvéleményében: „Palivec úrnak, a vendéglősnek, aki nem mellesleg »nagyon művelt férfiú is volt«, és rettentően igyekezett kimérten felelni azokra a kérdésekre, amiket Bretschneider úr, az »államrendőrség civil ruhás detektívje« tett fel neki, elegendő volt egy látszólag hétköznapi tényt óvatlanul közölnie – a császár őfelségének a képét »leszarták a legyek« –, hogy felségsértés miatt még aznap este le is tartóztassák, majd tíz évre elítéljék.” A Svejkből vett példával Stumpf István alkotmánybíró azt szerette volna illusztrálni, hogy

„abszurd módon, értelmetlenül és feleslegesen korlátozhatja a véleménynyilvánítást, ha tiltják az olyan tényközlést, amihez értékelés is társul(hat)”.

Az alkotmánybírósági beadvány tárgya egyébként egy korábbi ATV-híradó volt, amelyben szélsőjobboldalinak nevezték a Jobbikot. Az AB többsége alkotmányosnak tartotta azt a jogszabályt, amely tiltja a politikai hírhez vélemény hozzáfűzését, és amelynek alapján az ATV-t elmarasztalták, míg a leszavazott és ezért különvéleményt író Stumpf a sajtó pártját fogta: „Lehetetlen és megvalósíthatatlan, hogy hírtudósítások során csak olyan jelzőket lehessen használni, amelyek tekintetében teljes konszenzus van, és az érintettek önképével is megegyezik.”

©

Hamar csalódhatott benne a Fidesz

A 2010-es Fidesz-győzelmet követően jelölte a kétharmados többséget szerzett párt Stumpfot alkotmánybírónak, ami után többen felvetették, hogy a személye nem felel meg a törvény előírásainak. Stumpf ezt kezdettől visszautasította ugyan, de tény, hogy kiemelkedő tudású elméleti jogásznak aligha lehetett nevezni. Legalább húszévi szakmai gyakorlattal rendelkező jogásznak is csak megszorítással, mert némi jogászkodás után hamar átállt a politológiára, tudományos fokozatot is abból kapott. Ám azok is, akik a megválasztását emiatt ellenezték, hamarosan elismerték, hogy önállóan gondolkodik, és egyáltalán nem a kormánytöbbség szándékainak támogatása látszik a fő céljának. Mint egy beszélgetésben pár éve elmondta:

„Én azért kerültem oda, hogy az alkotmányt és az alaptörvényt védjem, akár akkor is, ha a kétharmaddal szembekerülök.”

Ez pedig gyakran előfordult, annak ellenére, hogy Stumpf a Fidesz-vezetés egyik kinevelője és az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere volt. Ő volt az előadója sok fontos döntésnek, például annak, amely Áder János köztársasági elnök véleményét elfogadva megakadályozta a választójog előzetes regisztrációhoz kötését, továbbá amely kimondta, hogy csak törvényben lehet meghatározni a választókerületeket, nem kormányrendeletben. Az ő előterjesztésére semmisítették meg az egyházi törvény első, 2011-es változatát is. Igaz, akkor is ő volt az előadó, amikor az AB egy bírói ítélettel egyetértve nem találta alaptörvénysértőnek, hogy Lázár János miniszterként nem volt hajlandó közölni, kivel tárgyalt hivatalos külföldi útján.

Szembement Sólyom Lászlóval és Kövér Lászlóval is

Stumpf István a kilenc év alatt 193 különvéleményt és párhuzamos indoklást írt (az utóbbi azt jelenti, hogy a határozattal egyetért, de az érveléssel nem teljesen), és némelyikkel vihart kavart. A legismertebb az a különvéleménye, amelyet az alaptörvény negyedik módosítása kapcsán írt – a kormány ezzel emelte alkotmányos szintre azokat a döntéseit, amelyek törvényként alkotmányellenesnek voltak ítélhetők.

A vita lényege az volt, hogy a parlament által elfogadott alaptörvény-módosítás megítélhető-e az AB által vagy sem. Korábban Sólyom László, az AB első elnöke arra az álláspontra helyezkedett, hogy létezik az úgynevezett láthatatlan alkotmány, amely a napi politikai érdekből módosított alkotmány fölött „az alkotmányosság biztos mércéjéül szolgál”, s az AB a határozataiban ezt tartja szem előtt. Azt viszont a 2010 előtti AB többször is kimondta, hogy az alkotmánymódosítások alkotmányosságának vizsgálata fogalmilag lehetetlen, s Sólyom maga kijelentette, hogy amennyiben az Országgyűlés alkotmánymódosítással bevezetné a rabszolgaság intézményét Magyarországon, inkább lemondana a pozíciójáról, mint hogy e módosítás alkotmányossági vizsgálatát elvégezze.

©

Ezzel szemben az alaptörvény negyedik módosításával kapcsolatban Szabó Máté, az alapvető jogok akkori biztosa azt mondta: ha az alaptörvény módosítása olyan új pontokat illeszt be, amelyek feloldhatatlan ellentmondásban vannak más részekkel, köztük a legfontosabb alapelvekkel, akkor igenis előállhat ilyen helyzet. Stumpf István pedig – nem egyetlenként, de kisebbségben maradva – vele értett egyet, hangsúlyozva:

„Demokratikus jogállamban nem létezhet korlátozhatatlan hatalom, ennek megfelelően az alkotmánymódosító hatalom sem lehet korlátlan.”

Az Alkotmánybíróság többsége azonban az ombudsman panaszát vizsgálva tartotta magát ahhoz, hogy az alaptörvénnyel, amelynek őre, nem foglalkozhat, hiszen „az alaptörvény értelemszerűen nem lehet alaptörvény-ellenes”.

Stumpf véleménye felingerelte régi harcostársát, Kövér Lászlót, az Országgyűlés elnökét, aki közölte, hogy jól meglennének „az általa képviselt önhatalmú és parttalan jogászkodás nélkül”. Kövér osztotta Sólyom érvelését, szerinte az alkotmányos jogállam és a demokrácia halálát jelentené, ha az AB megsemmisíthetné az alkotmány rendelkezéseit is. „Egy demokráciában egyetlen alkotmányozó hatalom létezik: a nép, amely a választásokon mandátumot nyert képviselőin keresztül, a rögzített eljárási szabályok alkalmazásával gyakorolja ezt a jogát.” Stumpf erre évekkel később, az Ars Boni online szakfolyóiratnak megjegyezte:

„Csak annyit mondtam, hogy akár be is tarthatná a kétharmados alkotmányozó hatalom a saját maga által alkotott szabályokat, amikor döntéseket hoz.”

Kiharcolta az áruló titulust

Stumpf különvéleményt fogalmazott meg a választási levélszavazás ügyében is. Az AB többsége alkotmányosnak tartotta azt a megkülönböztetést, hogy a magyarországi lakcímmel nem rendelkező állampolgárok levélben szavazhatnak, míg a külföldön élő vagy tartózkodó, de hazai lakcímüket megtartó szavazók csak személyesen a konzulátusokon, nagy fáradság és költségek árán élhetnek jogukkal. Stumpf szerint viszont ez diszkrimináció: „Lényeges, hogy a választópolgárok meghatározott csoportjai számára eltérő szavazási módok biztosítása jelentősen kihathat az adott választói csoportnak a választáson való részvételi lehetőségére, tényleges részvételére. Ebből következően, ha a szavazási mód szempontjából privilegizált vagy hátrányosan kezelt választói csoporton belül mások a pártpreferencia-arányok, mint az összes választón belül, akkor torzul a demokratikus akaratképzési folyamat, sérül a választók akaratának szabad kifejezése.”

Nem kell a sorok között tudni olvasni ahhoz, hogy kiderüljön, Stumpf szerint azért alakították így a levélszavazás szabályait, mert a határon túli magyarok, akiknek megkönnyítették a szavazást, köztudottan zömmel a kormánypárt támogatói, a részben éppen az itthoni helyzet miatt külföldre települtek között pedig ellenzéki szavazatok vesznek el a nehezített pálya következtében.

©

Stumpf István sokszor kifogásolta, a magyar alkotmányosság testén vérző nyílt sebnek nevezte azt a korlátozást, hogy az Alkotmánybíróság adójogszabályok, illetékek, vámok tekintetében csak nagyon szűk körben vizsgálódhat. Ezt az Országgyűlés lényegében bosszúból szavazta meg azok után, hogy az AB megsemmisítette a végkielégítések visszamenőleges hatályú büntetőadóját, összemosva a törvény szerint járó pénzt az úgynevezett menedzserszerződések alapján kifizetett nagy összegekkel. „Az a baj a gazdasági kérdések szinte teljes kivonásával az alkotmányos normakontroll alól, hogy ezzel az egész alkotmányosság sérül” – mondta erről Stumpf az Ars Boni folyóiratnak.

„Áruló, nincs mit szépíteni” – mondta róla még 2013-ban az Origónak egy névtelen fideszes nyilatkozó. Egyesek szerint Stumpf megsértődött, hogy nem ő lett az AB elnöke, aminek – ha tényleg ígértek neki ilyet korábban – éppen az lehetett az oka, hogy nem akarta mindenben a kormány akaratát alátámasztani. Ő maga úgy látja, hogy a jogállamot védte kilenc éven át. Bár újraválasztható lenne, utódjául bizonyára engedelmesebbet keresnek. Akit már meg is kellett volna választani, mert Stumpf mandátuma három nap múlva lejár, de még a jelölésig sem jutottak, a parlament pedig legközelebb csak az önkormányzati választások után ülésezik.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Egymillió eurót nyer, aki bebizonyítja, hogy Bielefeld nem létezik

Egymillió eurót nyer, aki bebizonyítja, hogy Bielefeld nem létezik

Az új filmkormánybiztos új munkakört is kap

Az új filmkormánybiztos új munkakört is kap

Újra együtt a fél Aranyélet-stáb: jövő héten bemutató a Dunán

Újra együtt a fél Aranyélet-stáb: jövő héten bemutató a Dunán

Előkerült egy szerelmes country-dal a Motörhead-frontemberétől

Előkerült egy szerelmes country-dal a Motörhead-frontemberétől

Kozák: Most sem tudjuk, hogy mi okozhatta a problémát

Kozák: Most sem tudjuk, hogy mi okozhatta a problémát

György herceg balettozni fog

György herceg balettozni fog