Ha nem is állunk rá vigyázzba, Cseh Tamástól kívülről fújjuk, hogy a hatvanas években nyár felé tetőzött az ifjúsági probléma. A Fidesz megmondóembereinek kórusa viszont mostanában azt kántálja, hogy az idén október 13-án kulminált a sajnálatos jelenség – a jobber boomerek egyhangúlag a hálátlan fiatalokban találták meg az önkormányzati bukta felelőseit. A kádári konszolidáció hajnalán az állampárt szemében és zsargonjában a szemükbe lógó hajjal, csőnadrágban randalírozó fiatal csibészek, züllött huligánok testesítették meg a reakciót és a dekadens, eltorzult életfelfogást, most pedig az internetező, romkocsmákban üldögélő, szinglihordákba verődő 30 alattiak személyesítik meg az ideológiai eltévelyedést. Akik azt sem tudják, fiúk-e vagy lányok, lövésük sincs, hogy Mészáros Lőrinc nem lop, hanem nyer, és olcsó demagógiának felülve megnyerték az ellenzéknek a választást. Címlapsztorink feltérképezi,

hogyan vesztette el a Fiatal Demokraták Szövetsége a fiatalokat, ami egyébként egyenes következménye a szintén névadó demokrata eszmény megtagadásának.

Tényfeltáró cikkünk azt is felgöngyölíti, hogy lett az Alapjogokért Központ az új káderkeltető, miközben a Karácsony Gergely elleni lejárató kampány kivitelezésével megbízott Fidelitas és csatolt részei csak korrupciókeltetőként jeleskednek.

Most közérzetjavító intézkedésként államtitkár Barbie-t kaptak a Fidesztől karácsonyra a bilincses iskoláktól és a primitív üzenetektől megcsömörlött fiatalok. Hogy kap-e ajándékot a fa alá jobboldali barátaitól Csányi Sándor OTP-vezér, azt nem tudjuk, mindenesetre erre vágyakozva nem kommentálta interjúnkban az önkormányzati választást, amelynek eredménye állítása szerint egyáltalán nem lepte meg.

Ellenségnek is jó vagyok, de barátnak sokkal jobb

– mondja a csúcsbankár, aki létfontosságúnak tartja a munkaerőimportot és a magán-egészségbiztosítókat, és büszke alapítványa külföldi támogatására, de egyúttal elnézően vagy elismeréssel beszél Mészárosról, Palkovicsról, Orbánról. Iványi Gábor lelkész nem ilyen megengedő: interjúnkban leleplezi az Orbán családtagok árulásait, és leszámol a van zsákodban minden jó mesevilágával: szerinte

Hitler rothadt alma, Orbán pedig dohos mogyoró, de egyik sem való a karácsonyi kosárba.

Bödőcs Tibort ezúttal új könyve kapcsán faggatjuk, és eldönthetjük, melyik az abszurdabb, az írói fantáziában született vagy a létező orbánizmus.

A humoristáknak mostanság nincs könnyű dolguk a valóság kifigurázásában. Elég nehéz lenne például überelni a Z generáció 21 százalékos kognitív magyarságtudatáról szóló professzori értekezést. Magyarország rovatunkban ennek kapcsán azt elemezzük, honnan indult és hova jutott a Fidesz a kirekesztő, hazaárulózó nemzettudat-farigcsálásban. És csak a vicc kedvéért jegyezzük meg, hogy meglehet, végül nem marad belőle más, csak fogpiszkáló – feltéve, ha azt is el nem baltázzák. A „hülye angolok, angol hülyék” aranyköpést jegyző Monty Python hazájában is tragikomédiába illő a helyzet. Világ rovatunk cikke a sokszor politikai bohócnak mutatkozó Boris Johnson elsöprő választási győzelmét analizálja, melynek eredményeképp már karácsonyra megszülethet a kilépési megállapodás, viszont veszélybe kerülhet egy újabb névadó, az Egyesült Királyság egysége.

Ünnepi számunkban különleges karácsonyi meglepetéssel is kedveskedünk olvasóinknak. A Portré rovatunkban bemutatott Kolodko Mihály gerillaszobrainak fotóit ugyanúgy szétszórtuk az újságban, ahogy a művész elpotyogtatja a miniatűr alkotásokat a városban. Ezen az oldalon például a mindörökké Moszkva térre kihelyezett Mekk Elek figurája látható. És azzal a gondolattal kívánunk önöknek boldog ünnepeket, amit az egyébként monumentális szobrászatot tanult alkotó a mesebeli ezermester alakjához fűzött: szeretni azt is lehet, akinek semmi sem sikerül.

A szerző a HVG felelős szerkesztője