"Azt mondták, azért nem nyitják ki újra az iskolákat, mert nincs rá tömeges igény. Hát, az én tömegem nagyon is igényli!" – fakadt ki a minap egy zárt, szülői Facebook-csoportban egy anyuka. A posztja nyomán indult hozzászólás-özönben viszont erősen megoszlottak a vélemények arról, hogy jó, illetve felelős döntés lenne-e visszaengedni a gyerekeket az iskolapadba.

Az újraindítás mellett érvelők többségét a jelek szerint nem csak a nyolcadik hete tartó összezártság frusztrációja hajta, illetve az elegük van a digitális oktatással járó küszködésből. Sokan azt mondják, a gyerekeik lassan beleőrülnek abba, hogy hiányoznak a társaik (akad, akinek a tanár néni is), az életükből pedig a rendszeresség.

MTI / Komka Péter

Bár a legutóbbi (még a korlátozó intézkedések május 4-i, vidéki feloldása előtt összesített) adatok szerint valóban a családok kevesebb, mint 1 százaléka igényelte az iskolai gyerekfelügyeletet – ez nem jelenti azt, hogy adott esetben ne engednék vissza őket sokan azt iskolába. Csupán azt, hogy a mostani formában – néhány idegen gyerekhez és egy éppen ügyeletes, szintén idegen tanárhoz - nem szívesen küldték volna a gyerekeket. A saját tanáraikhoz, saját közösségükbe viszont igen. Az igenlők többsége szerint ezt akár a vidéki korlátozások feloldásával egy időben, május 4-től megtehette volna a kormány, Orbán Viktor azonban többször hangsúlyozta, hogy június 1–ig biztosan nem nyitnak újra az iskolák.

A miniszterelnök legutóbb pénteki rádióinterjújában erősítette ezt meg, de óvatoskodó válaszában az is benne volt, hogy ebben a tanévben ez már egyáltalán nem történik meg:

Nem lehetetlen, de óvatos vagyok. A gyerekeknek valószínűleg nem lesz bajuk, de hazavihetik a fertőzést, és a szülők-nagyszülők bajba kerülhetnek

– ismételte meg az aggályait Orbán Viktor.

MTI / Czeglédi Zsolt

Mivel a tanév hivatalosan csak június 15-ig tart, normál esetben nem is tűnne akkora dilemmának, hogy érdemes-e arra a 10 napra újranyitni oktatási intézményeket. A járvány és a vele járó kényszerintézkedések miatt idén azonban egész más a helyzet: a korlátozások feloldásával sok helyütt újraindul az élet, a gyermekeikkel eddig szabadságon, fizetett vagy fizetetlen távolléten otthonmaradt szülőknek lassan vissza kell térniük a munkahelyükre, vagy, ha éppen elveszítették az állásukat, addig nemigen találhatnak újat, amíg a gyerekek felügyeletét nem tudják megoldani.

A kormány márciusban létrehozott oktatási akciócsoportja eddig nem foglalt nyilvánosan állást a kérdésben, de Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) elnöke, az akciócsoport tagjaként a minap elárulta: a lehetőséget hosszú ideje mérlegelve arra jutottak, hogy ha valakik, akkor az összes tanuló közül az alsósok térjenek–térhessenek vissza az iskolapadba.

Bár e nyilatkozatát sok helyütt úgy vették át, hogy „a pedagóguskar két hétre visszaküldené az iskolába az alsósokat”, Horváth szerint szó sincs kötelezettségről, csakis lehetőségről, amelyet az alacsonyabb fertőzöttségű településeken a szülők igénybe vehetnek. LEgalábbis ezt mondta a hvg.hu-nak a pedagógus kar elnöke.

Alsó tagozatos diákok figyelik a kivetítőn tanítójukat

MTI / Bruzák Noémi

A lehetőség pedig azért csak az alsósokra vonatkozna, mert ez a korosztály még mindenképp felügyeletet igényel, emellett utazás szempontjából is az ő bejárásuk a legbiztonságosabb, hiszen jellemzően a lakóhelyükhöz közeli intézményekben tanulnak. A felsősök – pláne a középiskolások – visszaterelése járványügyi szempontból ennél jóval kockázatosabb lenne, már csak azért is, mert ők a kicsiknél jóval aktívabb társasági életet élnek, így egy esetleges újabb fertőzést könnyebben „széthordhatnának”.

Klasszikus, tanórai foglalkozásokról Horváth Péter szerint az alsó tagozaton sem lehetne már szó, annak ugyanis nemcsak pedagógiailag nem lenne értelme, de gyakorlatban is megvalósíthatatlan: egyrészt a járványügyi óvintézkedések, a másfél méteres távolság betartása miatt csak kevesebb gyerek lehetne egy tanteremben, az osztályok kettébontásához viszont plusz munkaerő kellene. Másrészt, mivel bizonyára lennének szülők, akik továbbra is inkább otthon tartanák a gyerekeiket, a tanároktól nem lehetne elvárni, hogy kétféleképpen - az iskolában megjelenteknek élőben, az otthon maradóknak pedig a digitális tanrend szerint – tartsák meg az órákat.

Bár a kormány csak később – várhatóan jövő héten – dönt a június 1-e utáni forgatókönyvről, az oktatási államtitkár pénteki szavai is azt erősítik, hogy – kötelezően legalábbis – aligha tér majd vissza az iskolába bármely korosztály. Maruzsa Zoltán a Népszavának adott interjúban egyértelművé tette, hogy elégedett a tantermen kívüli digitális munkarenddel, és a tanévet szerinte ebben a munkarendben is le lehet zárni.

MTI / Balogh Zoltán

Nagy kérdés viszont: mi legyen a gyerekek felügyeletével a nyáron? Hiszen az alsósok „visszafogadását” indokló helyzet - például az, hogy a szülőknek elfogyott a szabadságuk – a szünidő hónapjaiban éppen úgy fennáll, mint most. Az oktatáspolitikai akciócsoport azért az iskolai felügyeleti lehetőségek kidolgozását, napközi ellátás és tematikus táborok megszervezését javasolta a kormánynak.

Bár hivatalos döntés még szintén nincs, de ez praktikusan az eddig is létező nyári napközis táborokhoz hasonló megoldásokat jelenthet. Ez utóbbiak megszervezése eddig a tankerületekkel együttműködésben az önkormányzat feladata volt, így például a fővárosban jellemzően kerületenként egy „ügyeletes” iskolába vihették a szülők a gyerekeket. A felügyelet ingyen volt, csak az étkezést kellett fizetni, és intézménytől függően tartalmas vagy kevésbé tartalmas elfoglaltságot kínáltak a nyarat vagy annak egy részét náluk töltőknek.

Ezt kell majd, ha tömeges igény lesz rá, úgy megvalósítani, hogy a lehetőség ne csak egy-egy, hanem minden iskolába elérhető legyen. Sőt, a pedagógus kar azt szeretné, ha – tekintettel a második félév zökkenőire – ezek a táborok idén nem egyszerű gyerekmegőrzők lennének, hanem tematikusak vagy az oktatással valamiképpen összefüggőek.

MTI / Balogh Zoltán

Hasonlót javasolt hétfőn a Civil Közoktatási Platform (CKP) is, amely kifejezetten arra kérte a kormányt, hogy olyan – a járványügyi helyzethez és helyi sajátságokhoz igazodó - megoldást találjon, „amely szakszerű, sokoldalú kompetenciafejlesztő programokat nyújthat a gyerekeknek, segítve egyfelől karantén idején elszenvedett deficit feldolgozását, másfelől kreativitást, érdeklődést, gondolkodást, állóképességet stb. fejlesztenek.” A CKP szerint ehhez számos fejlesztés rendelkezésre áll.

A gond csak az, hogy  tanárok is kellenek, akiket viszont a pedagógus szakszervezetek szerint nem lehet a szabadságuk terhére nyári munkára kényszeríteni.

A nyári felügyelet nincs benne a pedagógusok munkakörében. A nyár a szabadságuk ideje, különösen, hogy a digitális munkarenddel sokan erejükön felül vállaltak, széthajtották magukat

– érvelt a hvg.hu-nak a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke. Szűcs Tamás szerint, ahogy eddig, úgy az új helyzetben is kizárólag önkéntes alapon, megbízási szerződéssel lehet ilyen munkát adni a tanároknak, akik közül sokaknak a nyár is eleve munkával – a helyi tantervek készítésével, illetve a szeptembertől bevezetendő új nemzeti alaptantervre felkészüléssel telik majd.

MTI / Varga György

Hasonlóan látja a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke is: Gosztonyi Gábor szerint az önkormányzatok és a tankerületek együttműködésével eddig is működött a nyári gyerekfelügyelet lehetősége, legfeljebb a létszámokat kell majd a várhatóan nagyobb igénybevételhez igazítani. A felügyelőtanárok - szerinte is szigorúan önkéntes - bevonásánál viszont arra is tekintettel kell majd lenni, hogy a pedagógusok egy része a kora vagy egészségi állapota miatt továbbra is veszélyeztetett, így a járványveszély teljes lecsengéséig őket nem lehet bevonni a felügyeletbe.

A gyerekek nyári elhelyezésére ugyanakkor nemcsak napközis táborok jöhetnének szóba: a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének elnöke szerint külföldön ott működik jól a nyári gyermekfelügyeleti rendszer, ahol helyi civil szervezetek, egyházak szervezik azt meg. Takács Imre szerint jó lenne itthon is olyan pályázati vagy más támogatási rendszert kialakítani, amin keresztül a helyi szervezetek meg tudnák szervezni az adott közösség igényeinek megfelelő felügyeletet - helyben, és nem pluszpénzért, hanem az alapellátás részeként.

Az ingyenes gyerekfelügyelettel kapcsolatban az emberi erőforrások minisztériumának (Emmi) is küldtünk kérdéseket, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ, hogy pontosan milyen formában, és milyen költségvetésből valósulhat meg.