Hiába készült a csatornázási művek a meteorológiai előrejelzések alapján megduplázott ügyeleti létszámmal és átcsoportosításokkal a vasárnapi viharra, a zömében a múlt század első felében készült csatornarendszer – amelynek a szennyvizet és a csapadékvizet egyszerre kell elvezetnie – nem volt képes megbirkózni a rövid időn belül lehullott hatalmas vízmennyiséggel.

Pillanatkép a VII. kerületből:

Az ilyenkor gyakran elöntött közúti aluljárókon – a XIII. kerületi Dózsa György útin, vagy a IX. kerületi Illatos útin – túl a Nagykörúton is állt a víz, a villámárvizet nem bírta ki szó nélkül a Magyar Kétfarkú Kutya Párt sem:

Úszott ugyanakkor a VII. kerületi Rottenbiller utca, a zuglói Francia út, és a város egy sor más, mélyebben fekvő pontja, és a víz befolyt a Nyugati aluljáróba is. Összesen negyvenegy helyszínen kellett azonnal beavatkozniuk a Fővárosi Csatornázási Művek dolgozóinak, a tűzoltók pedig több mint 350 helyre vonultak ki elöntött pincékhez és kidőlt fákhoz, Budapest valamennyi kerületében munkát adott a felhőszakadás nekik is.

Az FCSM szerint tíz-ötven évente fordul elő akkora – 40-74 milliméternyi – csapadékmennyiség, amennyi most vasárnap hullott le Budapestre. Az Országos Meteorológiai Szolgálat szerint pedig volt olyan mérőállomásuk – az Állatkertnél –, amelyik délután egy és két óra között akkora mennyiségű esőt (29 milliméter) mért, amennyi megközelíti a júniusi országos összesített átlagos csapadékmennyiség (70 milliméter) felét. Máshol az egész hónapos csapadékmennyiség lehullott egy nap alatt.

Magyarországon a június a legcsapadékosabb hónap, ilyenkor gyakoriak a záporok, zivatarok, melyeket felhőszakadás kísérhet – mondta a hvg.hu-nak Molnár Anna, az Országos Meteorológiai Szolgálat meteorológusa. Ez történt vasárnap is.

A 24 óra alatt lehullott csapadék mennyisége 2020. 06.14-én

idokep.hu

A felismerés már megvan

“A klímaváltozás egy jellemző hatása Magyarországon, hogy a korábban a nagyobb időbeni eloszlásban lehulló csapadék koncentráltan, néhány óra alatt hullik le. Az elmúlt évek távlatában már nem meglepő egy ilyen özönvízszerű eső megjelenése, de egyértelműen jelzi az éghajlatváltozás folyamatát” – írta megkeresésünkre a Fővárosi Önkormányzat, amelytől azt kérdeztük, mennyire tartják kiugrónak a vasárnapi özönvízszerű esőt és mit lehetne tenni az ellen, hogy a felhőszakadás okozta villámárvizek aluljárókat, pályaudvarokat, utakat árasszanak el.

Az önkormányzat válaszából kiderül, hogy a probléma több tényezőből áll össze, és ezek között

vannak olyan adottságok, amelyekkel nehéz mit kezdeni a sűrűn beépített városban.

Az egyik ilyen a beépítettség: “A nagyvárosokban jellemzően nagyon magas a burkolt felületek aránya (épületek, utak, járdák, stb.), így a talaj nem, vagy csak korlátosan képes megtartani, majd biztonságosan elvezetni a lehulló csapadékot” – írta a főváros. Ennél fogva az összes csapadékot a csatornarendszernek kellene elvezetnie, amelyet azonban nem ekkora terhelésre terveztek.

Az, hogy a beépítettség is gondot okoz az Fővárosi Csatornázási Művek (FCSM) is írja egy korábbi – az új dél-pesti záportározó átadásáról szóló tavalyi közleményében:

“Az elmúlt évtizedekben a fővárosban a beépített, lebetonozott, burkolt felületek nagysága rohamosan nőtt, csökkent a városban a zöld felület, és ezért kevesebb víz tud beszivárogni a talajba, ugyanakkor a csapadék intenzitása és gyakorisága is jelentősen megnőtt. Ezek miatt, nagy záporok esetén, az elvezető és tisztító művek terhelése egyre nagyobb.”

Problémát jelentenek az úttest széléről ismerős víznyelőrácsok, amelyeket felhőszakadáskor gyakran tömít el a vihar által leszaggatott ágak és levelek tömege. Az FCSM ilyenkor kivezényelt munkatársai is zömében ezek megtisztításával foglalkoznak (valamint az utak és a mélyebben fekvő részek víztelenítésével, a víznyomástól kimozdult csatornafedelek megigazításával, a csatornalével elöntött területek fertőtlenítésével).

A csere sem elég

A csatornarendszert azonban hiába újítgatják fel, vagy cserélik ki egyes szakaszait nagyobb kapacitású csövekre, összességében nem képes megbirkózni az ilyen, egyszerre lezúduló hatalmas mennyiségű csapadékkal, mivel eleve szűk az áteresztőképessége. Zömében ugyanis akkor épült – a 19. század végén, a 20. elején –, amikor a csapadék még szélesebb idősávban oszlott el. Az is gondot jelent, hogy a kialakítás miatt egyszerre kell elvezetnie a szennyvizet és a csapadékvizet. Ez a helyi villámárvizeken kívül a szennyvíztisztítóknál is problémákat okoz.

A főváros szerint, amikor egy teljes hónap normális csapadékmennyisége hullik le rövid idő alatt, azzal már nem csak a csatornák keresztmetszete nem bír, hanem az egyesített csatornahálózatból fakadóan a szennyvíztisztítók sem tudnak mit kezdeni, és a felesleg egyszerűen kifolyik a túlfolyókon. Ezért készülhetnek olyan képek Budapesten, ahol szennyvíz, pelenkák és egyéb tárgyak ömlenek be a Dunába.

A problémát már korábban felismerte a főváros: a 2018-ban, még Tarlós István főpolgármestersége idején elfogadott Klímastratégiában a klímaváltozás Budapestet érintő problémakörei közé sorolják a csapadékvíz-elvezetést is. A stratégia összeállítói megállapítják, hogy a fővárosban nincs egységes csapadékvíz-gazdálkodás, az azt elvezető hálózat nincs megfelelően kiépítve és fenntartva, a csatornahálózat pedig ugyan közel 100 százalékban kiépült, de kapacitáshiányos, így a villámárvizek elöntéssel fenyegetnek minden ötödik fővárosi épületet.

Nincs az a pénz

A stratégia kiemelten fontosnak nevezi a (szürke- és) csapadékvíz helyi hasznosítását, és több megoldási javaslattal is előáll: az ingatlantulajdonosokat, beruházókat csatornadíj-kedvezménnyel vagy vissza nem térítendő támogatással javasolták ösztönözni a házi csapadékvíz-tározók létesítésére, illetve a hasonló szerepet betöltő zöldtetők kialakítására. Városfejlesztési léptékben pedig a zöldfelületek arányának növelését javasolták.

A Tarlós-féle stratégia ugyan még érvényben van, de a jelenlegi városvezetés éppen a felújításán dolgozik a lakosság, az érintettek, és szakértők széles körű bevonásával. A főváros szerint az összetett probléma összetett megoldást kíván: egyrészt csatlakozni kell a klímaváltozás elleni globális küzdelemhez, “hogy megelőzzük a vasárnapihoz hasonló esőzéseket”, másrészt helyben kell lépni a felhőszakadások jelentette probléma kezelésére, aminek azonban vannak korlátai. Azt írták:

a csatornahálózat teljes átépítése kivitelezhetetlen és megfizethetetlen feladat.

MTI / Lakatos Péter

Ehelyett az a célkitűzés, hogy a szűk keresztmetszetű részeken bővítsék a csatornákat, és ahol csak lehet – például az új építésű lakóterületeken – elválasszák a csapadékvíztől a szennyvízelvezetést, “hogy legalább az ott lehulló csapadékvíz ne terhelje a csatornarendszert”. Ezenkívül záportározókkal növelnék a víz megfogásának az infrastruktúráját, illetve a lehető legtöbb csapadékvizet a földbe vezetnék. “Ehhez csökkenteni kell a burkolt- és növelni a zöldfelületek arányát” – írták a 2018-as stratégiával összhangban.

A megoldás részét képezheti a csapadékvíz lefolyásának elnyújtása is: mert ilyenkor több szivárog el a talajba, és lassabb ütemben a csatornahálózat is képes elvezetni a villámárvizeket. A főváros szerint ehhez például olyan köztereket kell kialakítani, “amiket tervezetten elönthet a víz, időszakos tavakat alkotva”. Budapesten már van is ilyen: a budafoki Szent István tér, ahol úgynevezett “száraztavat” létesítettek.

A Fővárosi Önkormányzat szerint ehhez kapcsolódóan több szakterületen is felülvizsgálják a terveket (pl. fakivágások kérdését), de az új tervezési irányelvek kidolgozása és gyakorlatba ültetése időigényes folyamat.