„Az embert először jól megverik, aztán ő veri meg a kisebbeket, majd hol megverik, hol ő ver meg valakit. Végül rájön, hogy ez mind elviszi az energiát a játéktól, attól, hogy nyerjünk” – a múlt héten elhunyt Benedek Tibor nyilatkozott így pár éve a HVG Portré rovatában. Alighanem ő és a hozzá hasonló kiváló sportemberek miatt is áll olyan közel a magyarok szívéhez a vízilabda (és hogy még miért, arról Szellem rovatunkban írunk).

A magyar pólósok sikerének titkát a fiatalon távozott Benedekkel ellentétben matuzsálemi kort, 103 évet megért Tarics Sándor is abban vélte megtalálni, hogy mivel a labda „gyorsabban repül, mint ahogyan mi úszunk”, inkább a játékra kell összpontosítani, semmint a bunyóra. Ha az ilyen – életbölcsességnek is nevezhető – technikákból szemernyit is magáévá tenne a másfajta labdajátékért rajongó Orbán Viktor, ez a hét sem arról szólna, hogy a kormány – az MTA, a CEU, a Népszabadág és független társaik után – épp a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, valamint az Indexet készül bedarálni. Ahogy Magyarország rovatunk cikkéből kiderül, a koreográfia jól bejáratott:

gyomrozás, kifárasztás, az ellenfél megosztása, a tiltakozók megbélyegzése, a döntés lebegtetése („Faragó lóbálja, lóbálja”), s végül a kegyelemdöfés.

Hogy ezt a sportszerűtlen játékot meddig lehet büntetlenül űzni, arra még nem mernék a bukmékereknél nagy összegű fogadásokat kötni, de annyi biztos, a kiállítás váratlanul is bekövetkezhet. Pár hete még Varsóban sem gondolta volna senki, hogy az ottani Fidesz, a kormányzó Jog és Igazságosság párt Áder Jánosa, Andrzej Duda veszíthet. A vasárnapi voksolás miatt mégis főhet az őt jelölő pártot és Lengyelországot ténylegesen vezető Jaroslaw Kaczynski feje. Mint Világ rovatunk elemzéséből kiderül, a bizonytalanságot – s ezzel együtt a változás esélyét – alapvetően a járványhelyzet hozta el a lengyeleknél.

Közben az élet lassan Magyarországon is visszazökken a régi kerékvágásba, csakhogy – mint az egészségügy újraindulásáról szóló cikkünkből kiderül – a rendes kerékvágás tele van kátyúkkal, amelyek csak tovább mélyültek az elmúlt hónapokban. Ennek az embert próbáló időszaknak a társadalmi-gazdasági mérlegét Fókuszban rovatunk összeállításában vonjuk meg. Az is kiderül belőle, hogy az Orbán-kabinet – amelynél egy brüsszeli vizsgálat szerint minden más ország kormánya nagyvonalúbb volt – jócskán megkopasztotta járvány sújtotta polgárait, miközben személyre szabott támogatásokkal tolta meg az övéi sárban megakadni látszó szekerét. Mészáros Lőrinc úgy szabadult meg a mátrai cégétől (lásd Pénztüzelésű erőmű című cikkünket), hogy az állam lényegében kétszer fizetett érte. Hogy még ilyenek miatt sem megy utcára a magyar, arra Csányi Vilmos etológus ad magyarázatot a vele készült interjúban, hozzátéve:

még a járvány sem elég ahhoz, hogy a világ észhez térjen.

Az elmúlt hetekben alaposan kimaxolt-kimaszkolt vészhelyzet előtt persze azt sem gondolta volna senki, hogy – köszönhetően egy tréfás kedvű tornatanárnak és a viccet nem értő tankerületi vezetőnek – akár egy vasalódeszka is az emberi ostobaság szimbólumává válhat. Még szerencse, hogy a magyarok többsége nemcsak érti, de ellentétben a hatalommal, kedveli is a humort. És reménykedik, hogy a járványnak nem lesz második hulláma, s így okafogyottá válhat a villanyszerelő bölcsessége: „Inkább most szigeteljünk, minthogy később földelni kelljen.”

A szerző a HVG vezető szerkesztője