hvg.hu: Napról napra rekordokat dönt a koronavírus-fertőzöttek száma, a lélegeztetett betegeké pedig lassan megközelíti az ezret. Ilyen terheléssel még soha nem kellett szembenéznie a magyarországi kórházaknak. Arról, hogy ez pontosan mit jelent, milyen körülmények között dolgoznak az orvosok és az ápolók, nincs hivatalos tájékoztatás. Belülről hogyan látják mindezt?

Svéd Tamás: Az adatokról nekünk sincs pontos tájékoztatásunk, így nehéz teljes képet alkotni. A napi tájékoztatásban például mindig a lélegeztetett betegekről van szó, de nem tesznek különbséget az intubált, vagy a non-invazív módon lélegeztetettek között, és azt sem tudni, hányan fekszenek oxigénterápia mellett egyéb szövődmény miatt intenzív osztályokon. Nem ismerjük a nem koronavírus fertőzés miatt intenzív osztályokon ápolt, de ugyanúgy intenzíves kapacitást lekötő betegek számát sem. Utóbbiak között egyébként lehetnek a Covid-fertőzés alól már felszabadított, de továbbra is intenzív igényes betegek is, ha nem is nagy számban.

hvg.hu: Miért lenne fontos látni ezeket a számokat?

S. T.: Ebből tudnánk, milyen a valós leterheltség, de amit fontosabb lenne tudni: hány ágy van még szabadon a szomszéd várban, hogyan tudunk sakkozni a betegek elhelyezésével. Ez alapján tudnám eldönteni, mi történjen a következő beteggel, hogy fel kell-e vajon szabadítanom neki egy ágyat, vagy van még potenciális lehetősége máshova kerülni.

Svéd Tamás

Svéd Tamás

hvg.hu: Mennyiben változott az intenzív osztályok helyzete a második hullámhoz képest?

S. T.: Mi csak most, a harmadik hullámban lettünk Covid-ellátóhely, ezért a különbségeket csak a többiek beszámolójából tudom leszűrni. Nagy különbség, hogy a jelenleg tapasztalható óriási terhelés nem érintetlenül találta telibe a kórházakat, még számos helyen feküdtek koronavírusos betegek, és bár decemberben a csökkenő fertőzésszámok miatt kiegyenlítettebbé vált az ellátás, javult az ellátók és a betegek aránya, most mindössze néhány hét, máshol néhány nap alatt telítődtek újra az osztályok.

hvg.hu: Több beszámoló szerint egyre fiatalabbak, egyre súlyosabb állapotban kerülnek az intenzív osztályokra. Ezt meg tudja erősíteni?

S. T.: Valóban jobban érintett most a fiatalabb generáció, de hogy ez minek köszönhető – valóban jobban támadja-e őket a vírus új variánsa, vagy az idősek már el sem jutnak hozzánk – számomra egyelőre nem világos. Nem kizárt, hogy a fiatalok többet mozogva és találkozva nagyobb számban fertőződnek, miközben az idősek között már sokan átesve a betegségen és szerencsésen életben maradva védettséget szereztek, emellett köztük a beoltottak aránya is nagyobb, de minderre vonatkozóan még nincsenek pontos adataink. Az viszont biztos, hogy nagyon súlyos, gyorsan romló, komoly fulladással járó eseteket figyelünk meg a fiatalabb korosztályban is.

hvg.hu: Az intenzív osztályok nem terhelhetők a végtelenségig. Hallottunk olyan fővárosi kórházról, ahol a 70 év felettieket már nem tudják az intenzív osztályra küldeni. Ez valóban előfordulhat?

S. T.: A fenti konkrét hírt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom, de a hasonló híreknek lehet igazságtartalmuk. Az intenzív ágyak számát nem lehet exponenciálisan és folyamatosan növelni egy adott mennyiségű, fix személyzettel, a megfelelő tudású ápolókat pedig évekig tart kiképezni. Így hiába van gépem, oxigénem, ha nem tudok az ágy köré hozzáértő személyzetet rendelni, akkor az nem lesz intenzív ágy. Az osztályok már most közel telítettek, ahol eddig nővérhiány mellett 9–10 ágyat tudtak ellátni, most a másfélszeresét, kétszeresét, sőt néhány esetben a többszörösét próbálják működtetni. Felelősen ennél több beteget nem lehet a rendelkezésre álló számú szakszemélyzettel ellátni, hiába rendelünk melléjük akár lelkes, segíteni akaró, de az intenzív terápiában járatlan segítséget.

MTI / Balogh Zoltán

hvg.hu: Eljöhet az a pillanat, amikor szelektálni kell a betegek között, hogy ki kerüljön lélegeztetőgépre?

S. T.: Nem tartom kizártnak. Ha eljön, ez történhet a Magyar Orvosi Kamara által korábban javasolt kemény sorolás módszerével, dokumentáltan, az etikai ajánlásokat figyelembe véve, vagy „puha megközelítéssel” is, amikor egy adott osztályon, a kezelőorvos szintjén dől el, hogy ki megy az intenzívre és ki nem. Sem a sorolás szükségessége, sem annak bármelyik módja nem ördögtől való, inkább az a baj, hogy elhallgatjuk. Egy katasztrófahelyzetben nem juthat mindenkinek tökéletes és maximális ellátás.

hvg.hu: Most katasztrófahelyzet van?

S. T.: Igen, nevezhetjük így. A katasztrófa egyik definíciója szerint akkor beszélhetünk ilyenről, ha az ellátandó betegek száma meghaladja az ellátási kapacitást. Ennek határán táncolunk, többek szerint átléptük.

hvg.hu: A csütörtöki hivatalos kormányzati tájékoztatás szerint a szabad ágyak száma akkor 13 244, a szabad lélegeztetőgépeké pedig 1918 volt. Ez elég lehet ilyen mértékű beáramlás mellett?

S. T.: Közelebbnek látom az igazsághoz Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektorának tavaly decemberi kijelentését, aki azt mondta, a magyar egészségügyi rendszerben tartósan 1000 koronavírusos beteg lélegeztetésére van kapacitás. Ezt pedig mindjárt el fogjuk érni. Attól még nem lesz valamiből intenzív ágy, ha betolják az osztály ajtaján, akkor sem, ha körbe tudjuk rakni a megfelelő gépekkel is. Megfelelő szakszemélyzet is kell hozzá, ráadásul éjjel-nappal, minden pillanatban. Ha ezt nem tudjuk biztosítani, akkor nem tudunk minden beteget felelősen kezelni. Ha így haladunk, el fogunk jutni oda, hogy ha mindenkit megpróbálunk intenzív kezelésben részesíteni, akkor mindenkinek rontjuk az esélyeit, azokét is, akik már korábban bekerültek. Hivatalos adatok ugyan erről sincsenek, de a Covid-intenzív osztályok halálozási statisztikái már eddig is drámaiak voltak, az eddigi kapacitásbővítés mellett.

MTI / Balogh Zoltán

hvg.hu: Csehország és Szlovákia már külföldről kért segítséget, itt is sor kerülhet rá?

S.T.: Ennek a – részben politikai – döntésnek a megítéléséhez sem képesítésem, sem elegendő adatom nincs, de a rendszer teljesítőképességének határán mozgunk, ha ehhez bármilyen segítség érkezik, az jól jön. Valójában most legkevésbé a felszerelés hiányzik, sokkal inkább az ember.

hvg.hu: Megérzik az új egészségügyi szolgálati jogviszony miatt kilépett kollégák hiányát?

S. T.: Intenzív terápiás nővért eleve nagyon nehéz találni, a távozók jelentős része pedig éppen szakdolgozó volt. Pontos adatunk ugyan nincs, de úgy tűnik, közülük sokan dolgoztak a Covid-ellátás területén, ebbe fáradtak bele – iszonyatos megterhelés mellett egy éven át nagyon keményen dolgoztak, ezért pedig sem érdemi megbecsülést, sem pedig megfelelő kompenzációt nem kaptak, így ők inkább csak az új jogviszony hátrányos hatásait érezhették.

hvg.hu: A második hullámban rengeteg egészségügyi dolgozó esett ki koronavírus-fertőzés miatt, ez az arány javult valamit?

S. T.: Szerencsére igen, ugyanúgy és ugyanazokkal a betegekkel dolgozunk, mégis töredéke esett csak ki a dolgozóknak, ez is jelzi, hogy az oltások minden bizonnyal működnek. Én kezelem a Magyar Orvosi Kamara honlapján a szomorú statisztikát a járvány egészségügyben dolgozó áldozatairól, ez a lista az utóbbi időben – nagy örömünkre – nem bővült. Reméljük, így is marad.

MTI / Balogh Zoltán

hvg.hu: A Covid-ellátás valódi mindennapjairól szóló beszámolók azért érkeznek?

S. T.: Nagyon kevés, mert aki ebben a pillanatban dolgozik, annak dől a füst a fején, és valószínűleg minimális ideje sincs arra, hogy bármilyen beszámolót írjon. Telefonon is közel elérhetetlenek, ha az ember teljes védőfelszerelésben dolgozik, akkor nem viszi magával a telefont.

hvg.hu: Orvosként milyen átélni ezeket a napokat?

S. T.: Igazából csak reménykedni tudunk, hogy egyszer vége lesz. Én nem olyan régóta vagyok része ennek a körnek, eddig a saját, eredeti munkámat végeztem, bár a járvány sajátos velejárója, hogy bizonyos betegségekből, például a traumából kevesebb van, még a koraszülések száma is csökkent. Persze a legtöbb betegség ettől még nem lett ritkább, csak a kezelésükhöz nehéz hozzájutni, aminek meg lesz még a böjtje, ahogy az intenzív osztályok túlfeszítésének is. Nem csak a Covid-halálozások száma nőhet, hanem azoké is, akiknek más betegség miatt lenne szükségük műtétre, altatásra, intenzív vagy egyéb kezelésre.

hvg.hu: Látják már a végét, vagy még csak a betegek beáramlásával küzdenek?

S. T.: Nem látjuk. Vannak optimistább forgatókönyvek, melyek szerint nagyon szigorú lezárás esetén és nagy mennyiségű beoltott mellett két-három hét múlva csökkenhetnek a számok, de ez esetben komolyan be kell tartani a szabályokat. Kevésbé optimista becslések szerint viszont töretlen marad a növekedés. Tudom, hogy mindenki unja ezt az egészet, a korlátozásokat, a bezártságot, a szabályokat, hogy nem találkozhatnak másokkal, de higgyék el, hogy most igazán fontos betartani őket, mert nagyon rossz dolog most kórházba kerülni – akár Coviddal, akár anélkül.