A realitást a lindberghi fikcióval mesterien vegyítő Philip Roth tollára illő alternatív valóságban ma Donald Trumpnak hívják az amerikai elnököt. A tavalyi választás adatait elemző szakemberek úgy vélik, Trump akár be is húzhatta volna a második mandátumot, ha nincs a koronavírus-járvány, amit lekicsinyelt és teljesen félrekezelt. Steve Bannon, a volt elnök egykori stratégiai tanácsadója Orbán Viktort úgy dicsérte, hogy Trump volt Trump előtt, s most a magyar miniszterelnök a jelek szerint mindent megtesz, nehogy Trump legyen Trump után. Vagyis elkerülje, hogy a 2022-es választáson az ő végzetét is a koronavírus-járvány hozza el.

Ennek érdekében portyázókat és fürkészeket indított útjukra, akik Keletről hoztak zsákmányt orosz és kínai vakcina formájában, s Nyugaton a két autokrata nagyhatalom előretolt ékeként váltak a politikai megosztás és a dezinformációs hadviselés eszközeivé – számol be róla Fókuszban rovatunk. Interjújában Orbán Krisztián elmagyarázza, hogy a magyar kormányfő a három éve tetőzött populista hullám idején elhitte, hogy a jövőbe lát, jön a fordulat, aminek élére állhat, ehelyett túl sok fajsúlyos ellenséget szerzett, s nem volt maradása a Néppártban.

Ha pedig Orbán Viktor már nem befolyásosként emlegetett szereplő, hanem csak egy zavaró troll, akkor kevésbé értékessé válik Moszkva vagy Peking számára.

A járvány nemcsak Trump vagy Orbán számára homályosította el a jövő kristálygömbjét. A Magyarország rovat cikkéből kiderül, hogy megérkezett az érettségi kapujába a Covid-generáció, amely számára megállt az idő, mert nemcsak két hónapot töltött távoktatásban, hanem gyakorlatilag az utolsó tanévét. Ami tudástól és élménytől éppúgy megfosztotta, mint a felnőtté válás szertartásaitól, beleértve azt is, hogy Pierre-ként lázadjon.

A Szellem rovatban az interjújában visszaforgatja az idő kerekét Hatos Pál történész, aki a Tanácsköztársaságról megjelent új könyvében sok olyan fals információt – mai szóhasználatban fake newst – kiigazít, amit a Horthy-, majd a Kádár-rendszer terjesztett, de egyes részeiben az Orbán-kormány társutasai is hirdetnek. Mindenki a maga lázadását látta bele a vörösuralomba, amelynek rémségétől végül megrettentek – de legalább a magyar kommün propagandafilmjeit olyan kiválóságok készítették, mint Korda Sándor vagy a később a Casablancát jegyző Kertész Mihály.

Ha beleülne egy időgépbe, a mai Fidesz már rég nem ismerne rá egykori önmagára, s ugyanolyan hévvel osztogatná a mai Kövér László a parlamentben az akkori Orbán Viktornak a büntetéseket, ahogyan a Magyarország rovat cikke alapján teszi a jelenlegi ellenzék tagjaival egy-egy felirat felmutatásáért. A mai Orbán a szavaival és a tetteivel igyekszik fanatizálni a híveit, ám, mint azt Sissel-Jo Gazan dán írónő a magyarul frissen megjelent könyve kapcsán a Szellem rovatnak elmondja, mindannyian hordozzuk a fanatizmus magját, de „a fanatikusok sosem lehetnek sikeresek, még akkor sem, ha (például diktátorként) hatalomra kerülnek, a rendszerük egy ponton elbukik”.

Időutazónak érezhetik magukat az amerikaiak is, mert legutóbb bő öt évtizede fordult elő, hogy a washingtoni kormány olyan bőkezűen gondoskodjon a középosztálytól a legszegényebbekig terjedő társadalmi rétegekről, mint ahogyan azt Joe Biden elnök és a demokraták teszik – írja a Világ rovat. És fel sem merül az ellenzéki vezetésű államok és városok megbüntetése, a munkanélküliek és a kisvállalkozók csuklóztatása, a milliárdok pedig nem oligarchák zsebébe vándorolnak. Mintha Washingtonban abból a Gazdaság rovatban ismertetett könyvből merítettek volna, amelyben két közgazdász kifejti, mi a teendő, ha nehéz idők köszöntenek ránk. Mert álmainkban Amerika visszainteget.

NAGY GÁBOR

vezető szerkesztő