„Ahová az oroszok egyszer beteszik a lábukat, onnan elég nehezen vonulnak ki” – idézi Világ rovatunk kazahsztáni válságról szóló cikke Antony Blinken amerikai külügyminisztert. Nem mintha ezt nélküle nem tudnánk errefelé. Szijjártó Péternek azonban, úgy tűnik, rossz a memóriája, mert semmi kivetnivalót nem talál a közép-ázsiai országban történt orosz beavatkozásban, és engedelmesen szajkózza Putyin narratíváját a „részben külföldiek által tervezett és végrehajtott puccskísérletről”. Címlapsztorink Orbán Kína, Oroszország és Törökország közt egyensúlyozó külpolitikáját teszi mérlegre.

Idehaza három hónapos Csipkerózsika-álmából mintha ébredezne az ellenzék, sikerült megbékélni Márki-Zay Péterrel, és neki is a pártokkal, lemondva saját frakciója tervéről. Ott folytatja hát, ahol abbahagyta: jobbára a kommentszekciókban hasító pletykákat emel be a politikai közbeszédbe, legutóbb például Orbán Viktor állítólagos grazi orvosi kezeléséről, ami viszont publicistánk, Tóta W. Árpád írása szerint még működhet is.

Egyszerűbb persze, mint a két népszavazási kérdés köré kommunikációt építeni, így aztán nem meglepő, hogy – mint Magyarország rovatunkból kiderül – igencsak lassan gyűlnek az aláírások. Pedig sietni kellene, mert közben a lehető legkorábbi időpontra, április 3-ára már ki is írta a köztársasági elnök a választásokat, s ezzel a kormány által kezdeményezett referendumot is. Utánajártunk, vajon kik szállnak ringbe a Fidesz színeiben. Kiderült, hogy a pártban kiválóan működik a demokrácia: csak arra kell figyelni a tagságnak, hogy eltalálja, kit kell jelölnie.

Bemutatjuk az „egyszemélyes” pártok vezetőit is, akik hol sértettségből, hol egyéni haszonszerzés reményében lecsípnek majd pár százalékot az ellenzék szavazataiból. Jutányosan kerülnek óriásplakáthelyek is nekik, pedig azok már szinte mind a Fidesz-közelben vannak. Most még hatszázzal növekszik a számuk, mert – mint Gazdaság rovatunkból kiderül – az ellenzékinek látszó sajtóbirodalom – a 168 Óra és a Pesti Hírlap – tulajdonosa két zenei rádió mellé egy órásplakátcéget is vásárolhatott egymilliárd forintért.

Jóval több pénzzel és befolyással játszik Orbán Viktor és rendszerének portugál barátja, Pedro Vargas David, akit szintén e rovatunk mutat be. Hol a magyar műholdbizniszbe vágott bele a kormánynak kedves és egy német hadiipari óriással is partnerségre lépett 4iG-vel közösen, hol pedig az európai CNN szerepét betölteni hivatott Euronews vevőjeként tűnt fel. Azt pedig tudjuk, mi történik azzal a médiummal, amely Orbán barátainak a kezébe kerül.

Egyre inkább úgy tűnik, a NER gazdasági hatalmát nem törheti meg egy kormányváltás, hiszen immár nemzetközi színtéren mozog. Nem csoda, hogy az egyik leggazdagabb magyar, Gattyán György is hajlandó megnyomni a gombot, hogy a közelébe kerüljön, és távolabb a szégyellt online szexbiznisztől, ami szerinte persze nem is pornográfia. Ez valóban megítélés kérdése, az bizonyos, hogy az ötvenes évek cenzorainak még Örkény egyes mondatai is túlságosan „fülledtek és rohadtak” voltak. Kíméletlenül le is csapták egyik novellájának szerintük „lezbikus gesztusú” zárómondatát. Szellem rovatunk cikke azonban – félretéve minden szemérmet – most idéz az egypercesek szerzőjének tűrt és tiltott „pornográf” soraiból.

HAMVAY PÉTER

szerkesztő