Szeptember 1-jén a covidos évek után aligha jön felszabadult tanévkezdés, a tanári szakma és az oktatás problémái vélhetően hosszú ideig fogják tematizálni a közbeszédet - a Fülke legfrissebb epizódjában mégsem ezekre fókuszáltunk. Sokkal inkább arra, hogy megértsük, mi zajlik a színfalak mögött; a tanáriban, a katedrán, vagy az otthoni dolgozatjavítás közben - és miért közös ügyünk a közoktatás, akár foglalkozunk annak akut problémáival, akár nem. Közéleti podcastunk e heti vendége három osztályfőnök: Tasi Kata magyartanár a Kölcsey Ferenc Gimnáziumból, Bölcsföldiné-Türk Emese német- és hittantanár a Baár-Madas Református Gimnáziumból, és Návai Péter magyartanár az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolából.
Az adásban megszólaló tanároktól nem azt kértük, hogy a személyes nehézségeikről meséljenek, hanem magyarázzák el azt a lelkesedést, amely érezhetően átjárja őket szeptember 1-je előtt. Mi motiválja őket napról napra, tanévről tanévre? Hogyan lehet egy tanár emberként is ott a diákjainak? És miért fontos a társadalomnak, hogy motiváltak legyenek a pedagógusai? Ezekről a kérdésekről beszélgetett velük Nagy Iván László.

Tasi Kata, a Kölcsey Ferenc Gimnázium magyartanára: Ha a gyerek már az Antigonén vagy az Oidipusz királyon elgondolkodik, haladtam afelé, hogy elfogadó legyen.
Asszonyi Eszter

Bölcsföldiné-Türk Emese, a Baár-Madas Református Gimnázium német- és hittantanára: Ballagáskor jött oda hozzám egy végzős, és mondta azt, hogy én nem tartanék ott, ahol most vagyok, ha nincs a Tanárnő. Ennél több nem kell, már megérte dolgozni.
Asszonyi Eszter

Návai Péter, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola magyartanára: Ha nem kérünk segítséget egymástól, a gyermekek iránti felelősség agyon tud nyomni.
Asszonyi Eszter