Négy és fél év telt el a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legsúlyosabb sajtótörténeti mélypontja óta: napokkal azután, hogy a Fidesz zsinórban harmadszor is kétharmados parlamenti többséget szerzett, az akkor már kormányközeli – azóta megszűnt – Figyelő A spekuláns emberei címmel feketelistát jelentetett meg azokról a civil aktivistákról, jogászokról, tudósokról és újságírókról, akik szerintük „Soros György emberei” voltak. A pongyolán összerakott felsoroláshoz semmiféle indoklás nem járt, sőt a szerzők láthatóan annyit csináltak, hogy a korábban démonizált civil szervezetek (pl. Helsinki Bizottság, TASZ, Transparency International, stb.) weboldalainak impresszumát másolták át, itt-ott még elhunyt személyek is benne maradtak.

A szellemi hátteret Orbán Viktor teremtette meg, aki 2018. március 15-én „erkölcsi és jogi elégtételről” beszélt a Békemeneten, majd azt is elmondta, tudomása van kétezer emberről Magyarországon, akik szerinte Soros Györgynek dolgoznak. A Soros-lista akkor nemzetközi demokratikus körökben rendkívüli felháborodást váltott ki, sokan azzal fejezték ki együttérzésüket a listázottak felé, hogy „felíratták” magukat a regiszterbe a lapnál.

A pillanat mérföldköve a magyar demokrácia évtizedes züllesztésének, most azonban azért is releváns, mert a több száz fős lista 34 szereplője bíróságra vitte a lapot egykor kiadó Mediaworksöt, az ügyet szerda reggel tárgyalják a Fővárosi Törvényszéken, amiről a hvg.hu is tudósítani fog.

Nem ez az első per a Soros-listával kapcsolatban. A felperesek egyike és egyben ügyvédjük, Fazekas Tamás a hvg.hu-nak azt mondta: a mostani ügyben érintett nem közszereplők egy 2020-as ítéletre támaszkodhatnak precedensként. Két évvel ezelőtt a lista két szereplője perelt: akkor ugyan fellebbezett a kiadó, de elmeszelték és 500–500 ezer forint sérelemdíj kifizetésére kötelezték a lapot, valamint közölniük kellett az ítéletet, mely szerint „az érintett civileknek, mivel nem közszereplők, nem volt lehetőségük reagálni a sajtó támadására, aminek hátrányos következményeit a magánéletükben tapasztalták”.

Fazekas azonban megjegyezte: a mostani kereset abban különbözik, hogy a felperesek között vannak közszereplők is, akiknek a tűréshatára törvényileg magasabban kellene hogy legyen. Míg a nem közszereplőknek ott a precedens, a nyilvánosságban megjelenő személyek közül volt, aki inkább nem is perelt, lévén fennáll a veszély, hogy elveszítik. Fazekas szerint azonban – aki a Helsinki Bizottság ügyvédjeként maga is közszereplő – az aggályok ellenére fontos a közös kiállás: ahogy fogalmaz,

„ez az a pont, ahol nem ártana normalizálni a közbeszédet. Érdemes meghúzni ezeket a határokat.”

Feketelistázva ébredni

Bár Fazekas maga hosszú ideje a nyilvánosságban van, megszokta a mocskolódást és nem okozott benne mély sebeket a listázás, más, szintén most perlő listázottak kérdésünkre egészen pontosan fel tudták idézni 2018. április 12-ét. Demeter Áron, az Amnesty Magyarország programvezetője aznap reggel a Twitteren látta, hogy a kormányközeli lapban megjelent egy lista „a hatalom által nem kedvelt emberekről”. Csak az újságosnál szembesült azzal, hogy ő is köztük van. Hasonlóról mesélt Szekeres Zsolt, a Helsinki jogi főmunkatársa is: emlékei szerint pont a hvg.hu-n olvasott a lista létezéséről.

Abban mindhárman egyetértettek, hogy a feketelista súlyos kérdéseket vetett fel. Fazekast a hazaárulózás zavarta leginkább: egyfelől azért, mert erős antiszemita konnotációja volt a kifejezésnek, másfelől pedig azért, mert pont olyan embereket írtak össze, akik kimondottan Magyarországért, például az ország polgárainak jogbiztonságáért küzdenek. Szekeres úgy fogalmazott, „mintha sötétült volna a világ” – szerinte a feketelista szintén a legsötétebb időket idézte, ráadásul „tudatlan idiótáknak”, zsoldosoknak állította be azokat, akik jó ügyekben hittek.

Demeter Áron azonban ennél kézzelfoghatóbban tudott beszélni a lista hatásáról. Hasonlóan a többi civil szervezet munkatársaihoz, ő is megszokta, hogy az NGO-k folyamatos ostrom alatt vannak a politikai kommunikációban és az azt felerősítő médiában, azonban saját és munkatársai nevét látni egy ilyen feketelistán „eggyel aggasztóbbá tette a helyzetet.” S mi több, pár nappal később szülei egymástól függetlenül mesélték neki: a karrierjükre hatással lévő kollégáik a Figyelő-cikk után jelezték feléjük, jobb lenne, ha a fiuk nem csinálná azt, amit csinál.

„Ez azóta is egyedülálló alkotása volt a propagandasajtónak.”

– mondta.

Legalábbis akkor, négy és fél évvel ezelőtt az volt, azóta azonban egy újabb parlamenti ciklust túl kellett élnie a civil társadalomnak Magyarországon. Emlékezzünk: 2018 februárjában tárgyalták először a civil szervezeteket – a feketelistával megegyező hangnemben – vegzáló Stop Soros törvénycsomagot, amely az év végén a Figyelő-botrány ellenére is átment a parlamenten. Sőt: hiába mondta ki az Európai Unió Bírósága, hogy vissza kell vonni, ez a mai napig nem történt meg.

Míg Szekeres Zsolt szerint mai szemmel is egyedülálló volt a Soros-lista, Demeter Áron úgy véli,

„ha ez ma jelenik meg, nem biztos, hogy ekkora hatást váltott volna ki”.

Azt viszont ő is belátja, hogy az esetből tanult a kormánypropaganda, s ugyan a lejáratócikkek száma és arcátlansága megsokszorozódott, a listázás többé nem vetődött fel.

És éppen ezért tartják fontosnak a kiállást is azok, akik most perlik a megboldogult Figyelő kiadóját: Demeter Áron szerint itt az ideje, hogy kimondják, ilyet sem közszereplővel, sem átlagemberrel nem lehet megtenni, Szekeres Zsolt pedig úgy fogalmaz:

„fontos, hogy megmutassuk: lehet bárki bármilyen hatalom birtokosa, senki nem áll a törvény fölött”.