Most múlik pontosan egy korszak az Egyesült Királyságban, ahol még tart a II. Erzsébet halálát követő gyászidőszak. A szinte örökkévalónak tűnő királynő belopta magát – névleges – alattvalói mindennapjaiba, aminek nyomai még évekig emlékezésre késztethetik a briteket. Őket az utódja, a világtörténelem legtürelmesebb trónörökösének címére joggal pályázó III. Károly arról próbálja majd meggyőzni, hogy van értelme fenntartani a monarchiát. Erről és II. Erzsébet filmes megjelenéséről a Világ és a Szellem rovatunkban olvashatnak.

Az értékelések máris második nagy Erzsébet-korszakról beszélnek, utalva az elsőre, amikor a „szűz királynő” idején (1559–1603) Nagy-Britannia elindult a felemelkedés útján, amelyen kései névrokona évtizedei alatt egyre többen lehagyták. I. Erzsébet idején még Isten segedelmével jelöltek ki korszakokat, most ehhez elégnek bizonyult a volt Fidesz-alapító, ex-SZDSZ-es Fodor Gábor, aki egy friss interjújában Orbán Viktort olyan korszakos politikusnak nevezte, mint Kádár János, Ferenc József vagy Horthy Miklós. Magyarország valóban volt altengernagy által vezetett, tengerektől elvágott ország, király nélküli királyság.

Most pedig egy olyan uralkodó irányítja, aki nem király, de mindenben övé az utolsó szó, nem hiányoznak az udvaroncok, és az áhítattól könnyes szemű alattvalók sem.

Szemben a britekkel, a mi palotánk Karmelita, nem Buckingham, a windsori kastélyunk Hatvanpuszta, a monarchiánk nem alkotmányos, csak alaptörvényes, és míg ott a hatalom névleges, nálunk a hatalom fékjeinek és ellensúlyainak rendszere az. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk: magyar parancs.

A magyar mindennapok sem mentesek a korszak névadójának lenyomatától, elég végigolvasni a mostani számunkat. A Magyarország rovatban például azt, hogy a törvények szinte jobbággyá tették a pedagógusokat, akik számára talán még a nemzet napszámosa is jobban hangzott. Vagy hogy az angolos eleganciával öltözködő Szalay-Bobrovniczky Kristóf védelmi miniszter helyett a védelmi igazgatás felügyelete is az egymaga titkos tanáccsá sokszorozódó Rogán Antal kezébe kerül.

Az ellenzék vezetői pedig legfeljebb mókás törpéknek tűnnek a trón magasságából, kivéve azt az egyet, aki a fél karját adta volna, ha az ő nevével is korszakot jelölnek.

Most viszont ketrecbe zárva riogatják vele az alattvalókat.

Amikor II. Erzsébet trónra lépett, a Beatles tagjai még nem gombafejűek, hanem jól fésült, rövidnadrágos kisfiúk voltak, és csak másfél évtizeddel később énekelték el a Back in the U.S.S.R. című számukat. Nekünk viszont több mint fél éve elég keletre nézni, hogy úgy érezzük, visszatértünk a Szovjetunióba, aminek minél nagyobb részét most próbálja hadsereggel újraépíteni Vlagyimir Putyin. Ám váratlan ellenállással találta magát szembe, aminek újabb jeléről a Világ rovat írt.

Fegyver persze mindaz, amivel az ellenségnek minél nagyobb kárt lehet okozni, és az orosz elnöknek van olaj- és gázcsapja, amit nem fél használni. A következményt címlapunkon vehetik szemügyre, és a Fókuszban rovatunkban olvashatják, s ha megtették, eldönthetik: a gázárról az EU-n belül, illetve az EU és Magyarország között kialakult vita végén kinek a fejére kerül sapka, és kinek csörgősipka. A közelgő energiapánikos télre gondolva, mi, akik mindezeket figyeljük, leginkább akként fohászkodhatunk, hogy isten óvjon bennünket – a boldog sajtkészítőket és az ateistákat is. Más úgysem fog.

NAGY GÁBOR

vezető szerkesztő