Tíz oktató mondott fel egyszerre a Budapesti Metropolitan Egyetemen

A távozó tanárok szerint veszélybe került a szakmaiság.

  • hvg.hu hvg.hu
Tíz oktató mondott fel egyszerre a Budapesti Metropolitan Egyetemen

Egyelőre kérdéses, kik tartják majd meg az órákat a most induló őszi szemeszterben a Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) kommunikáció szakán, miután a Kovács Attila dékán által végrehajtott elbocsátások után tíz oktató is úgy döntött, hogy távozik – írja a Media1.

A portál értesülései szerint nem hajlandók aláírni a következő félévre oktatói szerződésüket a METU Újságírás Központjának egyes munkatársai, akik Kovács Attilának írott tiltakozó és információkérő levelük eredménytelensége és a hallgatók petíciójának sikertelensége után hétfőn ismét levelet írtak a dékánnak, immáron arról tájékoztatva Kovácsot, hogy mivel nem látják garantálva a továbbiakban az egyetemi oktatói autonómiát és veszélyben látják a szakmaiságot, nem folytatják munkájukat a magánegyetemen.

A levelet Élő Anita, Ihász Ingrid, Marosi Gergely, Martin József, Pach Ferenc, Szabó Krisztián, valamint Szalay Dániel írta alá. Neizer Anita, a hvg.hu, valamint Réti Pál, a HVG korábbi főszerkesztője, illetve Jolsvai András már a hétfői távozások előtt bejelentették, hogy nem tartanak többé órát az METU-n.

A Media1 úgy tudja, a távozó oktatók levelére a dékán néhány órával később annyit válaszolt, sajnálja a döntésüket, de elfogadja azt.

Mint beszámoltunk róla, a félév kezdete előtt néhány nappal a dékán váratlanul megvált Murai Andrástól, a Kommunikáció és Médiatudomány szakot is magába foglaló Kommunikációtudományi Intézet és egyben az Újságírás Központ vezetőjétől, valamint két oktató, Gócza Anita újságíró és Gayer Zoltán főiskolai docens is elvesztette az állását. Az elbocsátások azt követően történtek, hogy az év elején a dékáni posztot Papp-Váry Árpád marketingkommunikációs szakembertől átvette a kormányközeli think-tank, az Alapjogokért Központ EU-s kutatási igazgatója, Kovács Attila.

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?