„Vannak, akik az ilyen személyeket hivatalosan eltűntként tartják nyilván. Mi lehetséges túszként beszélünk róluk, és azon vagyunk, hogy ha majd nemcsak nők és gyermekek, hanem férfiak esetében is lehetőség lesz a túszok kiszabadítására, akkor (...) megpróbáljunk segíteni a kiszabadításukban” – mondta néhány héttel ezelőtt Szijjártó Péter külügyminiszter azokról az eltűnt izraeli-magyar állampolgárokról, akikről a Hamász október 7-i támadása óta nem tudni, hol vannak.

Szijjártó emiatt úgy fogalmazott, „minden bizonnyal” van még két magyar túsz Gázában, miután a Hamász és Izrael közötti tűzszüneti megállapodás keretében hárman, két kislány és egy 18 éves nő kiszabadultak.

„A különbség az elraboltak és az eltűntek között az, hogy elraboltként azokat tartjuk számon, akikről van valamiféle indikációnk arra vonatkozóan, hogy a Gázai övezetben tartják őket fogva” – ezt már Jákov Hadasz-Handelszman, Izrael budapesti nagykövete mondta egy szerdai sajtótájékoztatón, amelyen ott voltak a két magyar származású túsz rokonai is. Hozzátette, az eltűntek száma pontosan nem ismert, de az biztos, hogy mostanra jelentősen csökkent a háború kezdetéhez képest, a legtöbbjükről ugyanis kiderült, hogy mi történhetett. „Mi azt az elvet követjük, hogy akikről nem tudjuk pontosan, hogy hol vannak, azokat nem eltűntként, hanem a Hamász foglyaiként tartjuk számon, mindaddig, amíg ennek ellentmondó bizonyítékot nem találunk", mondta a nagykövet.

Magyar túszok: "új és bonyolult helyzet áll előttük" - írta a kiszabadult lánytestvérek anyja

Több mint ötven nap telt el azóta, hogy a palesztin terrorszervezet 240 túszt ejtett Izraelben, közülük ötnek magyar állampolgársága is volt. Hárman már biztonságban hazatérhettek, két, szintén foglyul ejtett felnőtt férfiról azonban nincs hír. Felnőtt férfiak egyelőre egyáltalán nem szerepelnek a túszcserében.

„Félelem", „terroristák"

A két magyar származású túsz közül az egyik az az 56 éves Ilan Weisz, akinek felesége és lánya 50 nap után tért haza a Hamász fogságából. A férfi apja Budapesten született és a Holokauszt után költözött Izraelbe. Neki két testvére jött Budapestre.

„Nem olyan régen még négyen voltunk testvérek, ez október 7-én megváltozott. Két testvérünk, Ilan és Amir családjaikkal együtt Beri kibucban lakott” – kezdte az elrabolt férfi testvére, Osznat Suszan. Egyik testvérüket a terrortámadás során feleségével együtt meggyilkolták, Ilanról pedig az az utolsó információjuk, hogy azon a szombaton korán reggel kiment a házából, hogy segítse a védekezést és a Hamász fegyvereseivel harcoljon, azóta nem látták.

Rokonai így feleségével és lányával, a szintén magyar állampolgárságú Nogával tartották a kapcsolatot szigorúan csak írásban, nehogy felfigyeljenek a telefoncsörgésre a terroristák. Osznat eleinte csak néhány szavas üzeneteket kapott sógornőjétől: „félelem, terroristák”. Egy idő után azonban már nem válaszolt, ekkor a tizennyolc éves lány írta le, mi történt. „Anyát elrabolták, én elbújtam a pánikszobában az ágy alá és nem mozdulnék el innen, de felégetik a házat” – írta Noga.

Végül a lány az ablakon kiugorva el tudta hagyni a házat, ezt még megírta nagynénjének, ahogy azt is, hogy rengeteg terrorista hatolt be Beribe, egyikük épp vele szemben van. Ezután nem hallottak róla sem egészen addig, amikor ötven nap után anyjával együtt visszatért a gázai fogságból Izraelbe.

Hogy ezalatt mit éltek át, arról egyelőre családjuknak is alig meséltek és bár fizikailag jól vannak, akkora lelki traumával tértek haza, amit Osznat szerint csak akkor fognak tudni bármennyire is feldolgozni, ha Ilan is hazatér. A nő hozzátette, hogy a hatalmas megkönnyebbülést jelentő szabadulás után azonnal újabb nehézségekkel kell szembesülniük azoknak, akiket túszul ejtettek. És nem csak amiatt, mert otthonuk a legtöbb esetben teljesen megsemmisült és nincs hova hazamenniük.

Azt ugyanis a legtöbben hazaérkezésük után tudják csak meg, pontosan mi történt azon a napon, amelyet sok túlélő második Holokausztként ír le. Így Noga például ekkor tudta meg, hány rokonát és szomszédját mészárolták le a Hamász terroristái és arról is csak jóval később hallott, hogy több vele egyidős ismerősét megerőszakolták a támadás során.

Az elrablás a jobbik forgatókönyv

A másik magyar származású túsznak, Omri Mirannak a felesége és apja látogatott Budapestre.

„Én boldog voltam, amikor megtudtam, hogy a fiamat elrabolta egy olyan szervezet, ami mást se csinál, mint gép módjára gyilkol”, mondta Daniel Miran, az apa. Azzal ugyanis, hogy kiderült, fiát túszul ejtették, biztos lehetett benne, hogy életben van és egyúttal megtudta, menyét és unokáit biztonságos helyre vitték az izraeli katonák a támadás estéjén. Ekkor Daniel már órák óta nem hallott felőlük és a legrosszabbra gondolt, ehhez képest fia elrablása a jobbik forgatókönyvek közé tartozott.

Daniel beszélt arról is, hogy Budapesten hihetetlen empátiát tapasztalt mindenkitől, akinek beszélt róla, miért van itt és mi történt a fiával. Többször is köszönetet mondott a magyar kormánynak és Magyarország izraeli nagykövetségének is, mint mondta, a támadás óta folyamatosan azt érzik, minden tőlük telhetőt megtesznek a túszok kiszabadításának érdekében.

Ilannal ellentétben Omriról valamennyi információja, még ha minimális is, van a családjának. Legutóbb két hete hallották, hogy életben van, erről a kiszabadult túszok számoltak be. Felesége, Lishay azonban hozzátette, férje minden Gázában töltött percben egyre nagyobb veszélyben van, egy nappal korábban például olyan híreket hallott, hogy egy túszt megölt a Hamász. Arról, hogy családja mit élt át október 7-én és hogyan viselik kislányai azt, hogy az apjukat több mint két hónapja nem látták, Lishay a hvg360-nak adott interjúban mesélt bővebben:

„Roni mindennap kérdezgeti, mikor jön haza az apja" - interjú a Hamász magyar túszának feleségével

Az izraeli-magyar kettős állampolgárt, Omri Mirant október 7-én rabolták el a Hamász fegyveresei egy Gáza melletti kibucból. A férfi felesége, Lishay Lavi és két lánya, a kétéves Roni és a most nyolc hónapos Alma túlélte a terroristák támadását, azóta is várják haza őt.

„Továbbra is 137 ember van a Hamász fogságában, azzal, hogy az ő rokonaik mesélnek a velük történtekről, a nemzetközi közösségre is próbálunk nyomást gyakorolni, hogy támogassanak minket a túszok kiszabadításában” – mondta a szerdai eseményen az izraeli nagykövet. A diplomata hangsúlyozta a Vöröskereszt szerepét is a túsztárgyalásokban, a korábbi megállapodás értelmében ugyanis az ő feladatuk lenne eljutni a Gázában fogva tartott izraeliekhez, felmérni egészségügyi állapotukat és gyógyszer vinni nekik. Hadasz-Handelszman elmondása szerint azonban a Hamász felrúgta a megállapodásnak ezt a részét.

A nagykövet mellett a Budapestre látogató rokonok is hangsúlyozták a segélyszervezet elvégzetlen munkájának jelentőségét, nekik ugyanis jelenleg ez lenne az egyetlen esélyük, hogy információhoz jussanak szeretteiket illetően.