Az Alkotmánybíróság szerint a szakszervezetek nem tudták bizonyítani, miért sérti alkotmányos jogaikat, hogy a közszféra munkaadói nem vonhatják le a bérből a tagdíjat

Tizenkét szakszervezet nyújtott be alkotmányjogi panaszt a 2023-ban történt törvénymódosítás ellen, amely szerint a közalkalmazottak, köztisztviselők, kormánytisztviselők, köznevelésben foglalkoztatottak, egészségügyi szolgálati jogviszonyban állók és az adóhatósági dolgozók illetményéből a munkáltató „szakszervezeti vagy egyéb érdekképviseleti tagdíjat nem vonhat le, és nem utalhat tovább”.

Az érdekképviseletek azzal érveltek, hogy a munkavállalóknak újabb, tagdíjlevonásra vonatkozó nyilatkozatokat kell tenniük, az érdekképviseleteknek át kell állítaniuk a rendszereiket, erre a felkészülési idő nem volt megfelelő. Továbbá diszkriminációnak tartják, hogy a magáncégeknél, sőt még a közszférába tartozó rendvédelmi dolgozóknál is megtartották a korábbi rendszert. Az Alaptörvény szerint a szakszervezetek szabad működése védett érdek, a változtatás pedig ezt veszélyezteti. Amennyiben a megnehezített tagdíjfizetés következményeként a taglétszám csökken, az a szakszervezetek erejének (és a munkavállalók Alaptörvényben rögzített jogának) gyengülésével járhat – írta a tizenkét szakszervezet.

Az Igazságügyi Minisztérium, amely a törvényjavaslat e részéhez tavaly elmulasztott indoklást fűzni, az Alkotmánybíróságnak azt írta, hogy céljuk nem a szakszervezeti működés ellehetetlenítése volt, hanem az, hogy a „jelentős adminisztratív terhet” jelentő tagdíjlevonási kötelezettség ne a munkáltatókat sújtsa. Ma már a pénzintézeteknél, online, illetve mobiltelefonos applikáción keresztül nagyon egyszerűen bárki képes beállítani átutalási megbízást – érvelt a minisztérium. Emellett tett egy gúnyos megjegyzést is: „Előfordulhat, hogy a »mozdulatlanságukban vegetáló« érdekképviseletek a hitelük elvesztése mellett a tagságukat is el fogják veszteni, ugyanakkor a valós érdekképviseletet ellátó szakszervezetek számára a szakszervezeti tagok továbbra is intézkedni fognak a tagdíjak megfizetése iránt”. A különböző ágazatokban pedig az indokolja a különbségtételt, hogy teljesen eltérő foglalkoztatási szabályok hatálya alá tartoznak.

Az Alkotmánybíróság Czine Ágnes vezette tanácsa szerint a panaszosok „nem állítják megfelelően alátámasztott módon, hogy a foglalkoztatottaknak a támadott rendelkezés alkalmazása vagy hatályosulása okán alapjogi jogsérelme következett volna be” amiatt, hogy a munkabérükből a munkáltató nem vonhatja le a szakszervezeti érdekképviseleti tagdíjat. Ezért az Alkotmánybíróság nem lát bizonyítékot arra, hogy ellehetetlenült volna a szakszervezeti tagdíjfizetés, és ez önmagában a tagság megszűnését, a taglétszám csökkenését váltotta volna ki. A panaszból nem derül ki, „miért tartozna közreműködő igénybevétele a szakszervezet Alaptörvényben biztosított jogai közé”. A munkavállalók és a munkaadók együttműködéséről szóló alaptörvényi pont nem erre vonatkozik.

Az Alkotmánybíróság ezért úgy látta, hogy a panasz nem felel meg a törvényi feltételeknek, és érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.