Számos munkáltató szolgáltatása iránt a kereslet olyan mértékű, hogy a tevékenységet a hét minden napján folytatják. Annak érdekében, hogy a munkáltató a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalói számára biztosítani tudja a heti két pihenőnap hét végén (szombaton és vasárnapon) történő rendszeres kiadását, a munkaadó más munkavállalókkal részmunkaidős munkaviszonyt létesíthet – kifejezetten azzal a céllal, hogy a részmunkaidősök szombaton és vasárnap végezzenek munkát. A részmunkaidő keretében foglalkoztatottak azért vállalják mindezt, mert például tanulás vagy gyes igénybe vétele mellett kívánnak dolgozni, és tanulmányaik mellett a hétvégi oktatási szünet alatti munkavégzést, illetve a gyermek felügyeletét e napokon meg tudják oldani. Az említett részmunkaidős foglalkoztatásra jelenthet további motivációt a jövedelem kiegészítése, növelése; más munkáltatónál teljes munkaidőben foglalkoztatottak munkaviszonyuk mellett újabb munkavégzésre irányuló jogviszony keretében igyekeznek biztosítani mindezt.
Az ismertetett helyzetben megvizsgálandó az Mt. 124/A.§ (4) bekezdésének alkalmazása. E munkaidő-beosztásra vonatkozó rendelkezés előírja, hogy amennyiben – a megszakítás nélküli, illetve három vagy ennél több műszakos munkarendben foglalkoztatott, valamint az idénymunkát végző munkavállalók kivételével - a munkavállaló vasárnap végez munkát, számára az ezt közvetlenül megelőző szombaton rendes munkaidőben történő munkavégzés nem rendelhető el. Kérdés, ha a munkavállaló nem a felsorolt kivételes feltételek mellett dolgozik, részmunkaidős foglalkoztatás esetén a felek eltérhetnek-e az Mt. 13.§ -a alapján az idézett törvényi, a vasárnapot közvetlenül megelőző szombaton a rendes munkaidőben történő munkavégzést kizáró szabálytól. A törvény 13.§-ának (3) bekezdése kimondja: kollektív szerződés, illetve a felek megállapodása a munkaviszonyra vonatkozó szabályoktól - ha az Mt. másképp nem rendelkezik – eltérhet, feltéve, hogy a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapít meg.
Az Mt. a 124/A.§ (4) bekezdésétől történő eltérés lehetőségét tételes szabállyal nem zárja ki. Az eltérés további feltétele, hogy a megállapodás a munkavállalóra nézve kedvezőbb feltételt teremtsen a törvény általános szabályához képest. A részmunkaidő esetében a foglalkoztatás atipikus jellegét tapasztalhatjuk, az Mt. szabályai viszont a foglalkoztatás általános helyzetéből, így különösen a teljes munkaidő feltételeiből kiindulva állapítják meg a jogszabályi garanciákat. A tételes szabályozás ugyanakkor nem tartalmaz olyan eltérő rendelkezéseket, amelyek éppen az alkalmazás atipikus jellegére tekintettel rögzítenének biztosítékokat.
Összességében megállapítható, hogy az Mt. idézett 13.§-ának (3) bekezdésében foglalt szabály általában ad felhatalmazást az Mt. rendelkezéseitől történő kedvezőbb eltérésre a kollektív szerződésnek, illetve a feleknek. Azt, hogy a felek megállapodása a munkavállalóra kedvezőbb feltételt tartalmaz, mindig az adott eset összes körülményét figyelembe véve lehet megállapítani. Ennek alapján az Mt. 124/A.§ (4) bekezdésétől történő eltéréshez szükséges, hogy a felek részmunkaidős alkalmazásról kössenek megállapodást, ezen túlmenően pedig annak is ki kell tűnnie a munkaszerződésből, hogy a munkaviszony célja kifejezetten a szombat-vasárnap történő munkavégzés. Ez bizonyítja ugyanis a munkavállalónak az ilyen foglalkozatással összefüggő szándékát – s így közvetve az ezzel kapcsolatos érdekét is.