A megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rá bízott ügyet ellátni (Ptk. 474. § (1) bekezdés). A megbízás tehát egy gondossági kötelmet keletkeztet: a megbízott nem vállalja, hogy az eljárása eredményes lesz, mindössze arra vállal kötelezettséget, hogy az ügyet gondosan ellátja, például lefordítja a termékleírást, megszervezi a konferenciát stb.
A vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles. (Ptk. 389. § (1) bekezdés). A vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó tehát munkával elérhető eredmény létrehozására vállal kötelezettséget.
Amikor az Mt. meghatározza a munkaszerződés kötelező elemeit, nem a munkajogviszony, hanem a munkaszerződés tartalmát rögzíti. A munkaviszony tényleges tartalmát elsősorban az Mt. 102-104. §-aiban meghatározott jogok és kötelezettségek töltik ki.
A munkaszerződés alapján a munkavállaló munkabér ellenében köteles a munkakörébe tartozó feladatokat a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, a felek megállapodása, a munkáltató utasítása, a szakmai szokások szerint, a munkavégzés helyén, munkára képes állapotban, a számára előírt munkaidőben, a munkáltató érdekeinek megfelelően, személyes munkavégzés útján, folyamatosan ellátni. A munkáltató pedig köteles a munkavállalót a munkaszerződés, a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, illetve egyéb jogszabályok szerint foglalkoztatni, számára a biztonságok munkavégzés feltételeit biztosítani, a munkavállalót utasításokkal ellátni, és számára a munkaszerződés, illetve a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint megállapított munkabért, és egyéb juttatásokat megfizetni. A munkaszerződésnek a vállalkozási és megbízási szerződéstől való elhatárolásakor tehát a fenti körülményeket kell vizsgálni.