Az éves szabadságolási terv összeállítása nemcsak a munkatársakkal való nyári egyezkedések miatt nehéz kérdés a dolgozók számára, a vezetői attitűd miatt is. A főnökök többsége ugyanis hajlamos szükséges rosszként, vagy ami még rosszabb, kieső munkaidőként tekinteni a szabadságra, s nem titkolja rosszallását, ha valaki bejelenti, hogy elmenne üdülni. Pedig a szabadság nem egy újdonsült munkásmozgalmi vívmány, hanem a dolgozó pihenését, szellemi frissességét szolgáló eszköz, amely biztosítja, hogy az év fennmaradó időszakában teljes értékű munkaerővel rendelkezhessen a munkáltató.

Mindezt egyre több vállalat hajlandó elismerni, sőt néhányuk már választható cafeteria-elemként extra szabadságot is felajánl dolgozóinak. A Hewitt Humán Tanácsadó Kft. felmérései szerint mintha a kezdeti lelkesedés kissé alábbhagyott volna: míg 2007-ben a megkérdezett 79 cégnek a 26 százaléka nyújtott extra szabadnapot juttatásként dolgozóinak, addig 2008-ra már csak 16 százalékuk. Az esetek többségében minden alkalmazott részesülhetett ebből a juttatásból, csupán néhány cég kivétel ez alól: ők szigorúbban kezelik a kérdést, s szervezeti szinthez, felelősségi körhöz kötik az extra szabadnapokat - mondta Makrai Fanni, a Hewitt Átfogó Kompenzációs Kutatásának vezetője. Elsősorban egyébként alkalmi jelleggel (házasságkötés stb.) veszik igénybe a dolgozók az extra pihenőnapot, de sok helyen jelenik meg a csúsztatás mint a túlmunka után kivett szabadságnak nem minősülő távollét. "Mindazonáltal az extra szabadságot a cafeteria rendszerek különlegességekén tarthatjuk számon, melyet a megkérdezettek 10-12 százaléka biztosít a törvényben meghatározott szabadnapok felett" - tette hozzá a szakember.

Tartalmi partnerünk a HR Portál. A cikk folytatásához kattintson ide.