Trükkös foglalkoztatás Németországban

Nem szokott egyes cégek ügyeivel foglalkozni a német parlament alsóháza, a Bundestag, hiszen nem ez a feladata, hanem a törvényhozás. Múlt csütörtökön a foglalkoztatáspolitikáról szóló vitában mégis gyakran emlegették egy nagy drogériahálózat, a Schlecker nevét, főleg a praktikáit, amelyek viszont már kapcsolódtak a törvényhozáshoz. A Németországban csaknem tízezer, Európa-szerte pedig összesen mintegy 15 ezer – Magyarországon 22 – illatszer- és vegyiáru-boltot üzemeltető Schlecker egy jogszabályi lehetőséggel élve csúnyán kitolt ugyanis a dolgozóival.

A külső szemlélő csak annyit láthatott, hogy tavaly Németország-szerte több száz kisebb Schlecker-boltot bezártak, és megnyitottak számos Schlecker-XL üzletet. Többnyire ugyanott, illetve annak közvetlen közelében, ahol az eredeti bolt volt, és a kiszolgáló személyzet is ugyanaz maradt. A vásárlók számára szinte semmi sem változott – ám az alkalmazottak a korábbi bérük feléért dolgoztak. A cég ugyanis a boltbezárással egy időben felmondott nekik, de rögtön felajánlotta a foglalkoztatást az új üzletben. Ott azonban már nem Schlecker-alkalmazottként, hanem a Meniar munkaerő-kölcsönző cégen keresztül. Ez azzal járt, hogy a kiskereskedelemben kötelezően érvényes bértarifa-táblázat szerint a dolgozóknak – döntő többségükben nőknek – járó 12,70 eurós órabér helyett ettől kezdve csak 6,78-at fizettek. Megszűntek olyan juttatások is, mint a szabadságpénz és a karácsonyi pluszfizetés.

A jövedelem megfelezése egyik pillanatról a másikra még akkor is súlyos, ha esetleg a feleség fizetése a második bevétel volt a családban, de különösen durva az egyedülállók számára. A dolgozók nem tudtak azonban mit tenni, a Schlecker szabályosan járt el. A munkanélküliség problémáival küszködő Schröder-kormány előterjesztésére a Bundestag még 2004-ben törvényt hozott, amely megengedte, hogy a munkaerő-kölcsönző cégek eltérjenek a kötelező bértarifa-táblázatban megszabott összegtől. Magyarán kevesebbet fizessenek, de a lényeg az, hogy foglalkoztassák az embereket, azok pedig ne szoruljanak az állami segélyekre.

A munkaerő-kölcsönzőtől bérelt dolgozókat meghatározott időre veheti föl egy vállalkozás, és rájuk – mivel nem az őket foglalkoztatók alkalmazottai – nem vonatkozik a német munkajog szerint igen szigorú felmondási védelem sem. Elvben ez persze segíthet az amúgy túl merevnek – a dolgozók szempontjából viszont biztonságosnak – tartott német munkaerőpiac rugalmasabbá tételében. Sok esetben segített is. A foglalkoztatási statisztikák tanúsága szerint ma mintegy 800 ezer ember dolgozik úgy, hogy munkaerő-kölcsönző cégen keresztül talált pénzkereseti lehetőséget, és az esetek több mint felében az állástalanságból tudtak így visszakerülni a munka világába.

Hogy e szabályozással visszaélni is lehet, azzal a jelek szerint nem számoltak az akkor még szociáldemokrata–zöld többségű német parlament törvényhozói. A most már ellenzéki egykori kormánykoalíció és a Baloldal párt indítványára ezért került a múlt héten újra a parlament elé a kérdés, és a javaslattevők különböző tilalomfákat szerettek volna beépíttetni a rendszerbe. Például olyanokat, amelyek lehetetlenné tették volna, hogy egy cég saját korábbi alkalmazottait kiszervezze, majd visszabérelje, immár a kötelező bértarifa-táblázatot megkerülve, kevesebb pénzért.

A Schlecker-módszert szerette volna az ellenzék törvénymódosítással megakadályozni, de az időközben hatalomra került kereszténydemokrata–liberális koalíció ezt elutasította. Elsősorban a jobboldali-liberális FDP, amely egyébként is túlzottnak tartja a munkaadók kezét szerintük megkötő szabályokat. A kereszténydemokrata CDU soraiban korántsem egyöntetűek a vélemények. Észak-Rajna–Vesztfália tartomány CDU-s munkaügyi minisztere, Karl Josef Laumann például a botrány kipattanása után nyilvánosan arra szólított föl mindenkit, bojkottálják a Schlecker üzleteit, és csak olyan boltokban vásároljanak, ahol a dolgozókat tisztességesen, értsd, a szakszervezettel kötött bértarifa-táblázatnak megfelelően fizetik.

Időközben a cégalapító milliárdos, a 65 éves Anton Schlecker egyszemélyi tulajdonában lévő, saját adatai szerint a németországi drogériapiac háromnegyedét uraló cég visszakozott, és ígéretet tett, hogy nem köt újabb munkaerő-kölcsönzési szerződéseket. Mivel azonban más cégekről is kiderült, hogy a bérköltségek leszorítására hasonlóképpen trükköznek, az igazi megoldás az lenne – mutattak rá a parlamenti vitában az ellenzéki képviselők –, ha végre Németországban is bevezetnék a kötelező minimálbért. Ám erről a munkaadók hallani sem akarnak, és amíg a velük szoros kapcsolatot ápoló jelenlegi koalíció van kormányon, addig nem is lesz belőle semmi.

WEYER BÉLA / BERLIN