A Nyelvtudásért Egyesület szerint a feladatok megfogalmazása, valamint a megoldókulcs több helyütt pontatlan és hiányos volt, a megoldókulcs merevsége pedig sem az egyéni gondolkodásmód, sem a kreatív magyartanítás eredményeinek értékelésére nem volt alkalmas, ráadásul a teszteléssel szembeni alapvető elvárásoknak sem felelt meg.
A Nyelvtudásért - Országos Nyelvoktatási és Nyelvvizsgáztatási Szakmai Egyesület tudásméréssel foglalkozó szakértői tartalmi és méréstechnikai szempontból vizsgálták meg az idei középszintű magyar érettségi feladatait. A szerezhető pontszám csaknem felét adó szövegértési feladatok egyetlen, hosszabb szöveg elemzésére épültek, ám az egyesület szerint az idén választott szöveg – a Lukácsy Sándor által szerkesztett Nemzeti olvasókönyv létrejöttének leírása – komoly kihívást jelentett a vizsgázóknak, nem is annyira hossza (2,5 gépelt oldal), mint inkább az élő, beszélt nyelvre jellemző, helyenként pongyola és gyakran sejtelmeskedő fogalmazásmódja miatt.
Az első feladatban a vizsgázóknak az alapszöveghez kapcsolódó hét megállapítást kellett időben sorba rendezni, azonban a szöveg több bekezdés esetében semmilyen objektív fogódzót nem nyújtott az időbeliség megállapítására. A sorba rendezendő megállapítások maguk is pontatlanok voltak: a megadott szövegen túllépve, több esetben a feladatíró szubjektív szövegértelmezését vitték új elemként a feladványba – mondta Rozgonyi Zoltán, a Nyelvtudásért Egyesület elnöke.
Rozgonyi Zoltán szerint tetézte a gondot, hogy az a diák, aki a megoldókulcs szerint sorrendezett lista első elemét nézte el, jó eséllyel 0 pontot szerzett, függetlenül attól, hogy a lista többi elemét egyébként jó sorrendbe rakta-e, hiszen ezek mindegyike „elcsúszott” és így hibás sorszámot kapott megoldásában. Az a társa viszont, aki a megoldókulcs szerinti megoldásban a sor végére kerülő tételeket rontotta el, a maximális 7-ből akár 5 pontot is megszerezhetett, miközben azonos arányban adtak helyes és helytelen válaszokat.
Az egyesület szerint a magyar középszintű érettségin a tudásmérési, tesztelési szakismeret hiányát a feladatok szigorú előtesztelésének elmulasztása súlyosbítja.
A Nyelvtudásért Egyesület bár nem kíván állást foglalni az érettségi harmadik feladatával kapcsolatban (amelyben a "lenni vagy nem lenni" idézetről Kostolányi Dezsőre kellett volna asszociálni), mégis megállapítja, hogy ha az érettségi feladatsor feldolgozását a tesztelési gyakorlatban kötelező minőségbiztosítási elvárásoknak megfelelően végezték volna el, akkor a nyilvánvalóan problémás harmadik feladatot éppúgy ki kellett volna zárni az értékelésből, mint a teljes első feladatot. Hasonlóan kellett volna eljárni az érettségi 5. és 10. feladatának több – számos középiskolai tanár és a Magyartanárok Egyesülete által is jogosan kifogásolt – kétértelmű kérdésével is.
A nyelvtudásmérésben szokásos elemző és utólagos korrekciós eljárások szakszerű alkalmazása esetén nem hitvitán múlna több tízezer középiskolás érettségi jegye és ezzel felvételi pontszáma. A tudásmérési szakértelem és a minőségbiztosítási eljárások pedig rendelkezésre állnak a több mint egy évtizede működő nyelvvizsga központokban és az Oktatási Hivatalban egyaránt – tette hozzá a Nyelvtudásért Egyesület elnöke.
