A 14 karátos autó
Nem sokkal később a Boulevard Victor Hugo 72. szám alatti villában...
Azért jöttem, uram, hogy megkérjem a kedves leánya kezét.
Mi...? Mit merészel...? Csak nem ön az, aki Lingeströmöt összevagdalta, és súlyosan komprommittálta a leányomat!
Azonnal távozzék innen! Maga ugyan sohasem lesz a vejem, mert léha, kétes egyén...!
Erre majd visszatérünk... De előbb volna egy kérdésem, uram: ha teszem azt, valaki szereti a leányát, és az illető különben jó férj lenne, megtagadná tőlük atyai áldását csak azért, mert a vőlegény önt megverte valamikor? Persze alapos verésre gondolok.
Úgy érti, hogy maga megverne engem, de azért nem teszi?...Hát ide hallgasson! Tudja, ki vagyok én? Gustave Laboux. Évekig tartottam a középsúlyú ökölvívás Európa bajnoki címét. Maga soha nem lesz a leányom férje, azt azonban megnyugtatására közlöm, hogy amennyiben mégis vejemmé fogadnám, csak előnyére szolgálna az említett affér!
Ez esetben verekedjünk. Jó?
A berendezést kár volna összetörni, a lelkes ellenfelek levonulnak a kertbe. Labouxnak csillog a szeme, különös, lázas öröm kifejezése ül az arcán. "Tizenöt éve nem verekedtem" – mondja réveteg meghatottsággal, mint egy idősebb hölgy, aki feledhetetlen velencei nászútra emlékezik.
És most végre... A harcias atya nem is próbálja leplezni türelmetlenségét...
Meddig vetkőzik még, hallja-e!
Nyugalom, kedves apósjelöltem, kora hajnalban nehéz a szakadt ruhadarabokat pótolni. Addig jó lenne, ha gyakorolna kissé. Tizenöt év nagy idő!
16. oldal
© Képes Kiadó
Súgó: Ha az egeret a szöveg fölé húzza, megjelenik a szöveg nagyítása
