A takarékszövetkezetek múlt heti, ötvenéves születésnapi ünnepségét választotta Demján Sándor, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) elnöke arra, hogy bedobja a köztudatba régi vesszőparipáját: az állam segítse a takarékszövetkezeteket, hogy azok a mostaninál intenzívebben, ám komolyabb rizikót nem vállalva finanszírozhassák a kis- és közepes vállalkozókat, valamint az önkormányzatokat. A még a vájt fülűek számára is nehezen érthető javaslat alapja az, hogy az OTSZ 135 tagjának - amelyek együttesen 1500 milliárd forintos mérlegfőösszegükkel a teljes magyar bankrendszerben a nyolcadik legnagyobbak - pillanatnyilag 700 milliárd forintnyi fölös forrása van, mivel 1300 milliárdos betétállományukkal mindössze 600 milliárdnyi hitel áll szemben. E hatalmas összeget közös ernyőbankjuk, a Takarékbank helyezi ki számukra abszolút kockázatmentesen, úgy, hogy állampapírokat vásárol belőle.

A takarékszövetkezeteket persze jelenleg sem akadályozza meg senki abban, hogy állampapírok passzív beszerzése helyett aktív kihelyezésekbe fogjanak, csakhogy nem bővelkednek annyira tőkében, hogy fokozottabb hiteltevékenység esetén megfelelhessenek a hitelintézeti törvény biztonságot célzó előírásainak. A betétesek ráadásul közvetlenül saját maguknak is vehetnének állampapírokat, amivel még jobban is járnának. Csakhogy a takarékszövetkezeti szektor sajátossága, hogy 1100 településen kizárólag ők nyújtanak banki szolgáltatásokat.

E fura helyzetet megoldandó, Demján arról beszélt, hogy a takarékszövetkezetek 400-500 milliárd forintból pénzalapot hoznának létre, amelyet - még nem tisztázott módon, hozamra - átengednének az államnak, s annak valamifajta ügynökeként maguk helyezhetnék azt ki a vonzáskörzetükben lévő vállalkozóknak és önkormányzatoknak. Demján azt is szorgalmazta, hogy a takarékszövetkezetek a most ügyfelüknek tudott körülbelül hatszáznál több önkormányzatnak vezessék a számláját, és elsőbbséget élvezzenek az állami kifizetések (nyugdíj, családi pótlék) közvetítésében is. Ám Magyarországon szabad bankválasztás van, az állam nem teheti meg, hogy egy gazdasági szektor bármely szereplőjét a piaci verseny ilyen durva megsértésével hozza helyzetbe.

Az elsősorban az érdekszférájába tartozó TriGránit cégcsoportról ismert Demján Sándor, aki a Vállalkozók Országos Szövetségének (VOSZ) is elnöke, tavaly áprilisi megválasztása óta sürgeti a takarékszövetkezetek aktivizálódását a kis- és közepes vállalkozások, valamint az önkormányzatok tájékán. Megválasztásában bizonyára szerepet kapott az OTSZ és a VOSZ között 2006-ban kötött együttműködés, amely alapján egyes takarékszövetkezeti fiókokban közösen kínálják a Széchenyi-kártyához kapcsolódó szolgáltatásokat. Tavaly októberben pedig a takarékossági világnapon Demján hangsúlyozta, hogy Magyarországon egyedül az OTSZ tagjairól mondható el, hogy nemzeti tőkére építő pénzintézetek, amelyeket szerinte az államnak támogatnia kellene.

Veres János pénzügyminiszter nyitottnak mutatkozott a Demján-féle javaslatra. A HVG információi szerint a jövő héten kezd erről egyeztetni Kovács Álmos, a tárca szakállamtitkára és az OTSZ. Pichler Ferenc, a Pénzügyminisztérium szóvivője elöljáróban annyit jegyzett meg, hogy konkrétumokat tartalmazó, írásos javaslatot még nem kaptak, s olyan egyezség aligha képzelhető el, hogy az állam teljes mértékben levegye a takarékszövetkezetek válláról a kisvállalkozói szféra hitelezésének a szokásosnál nagyobb rizikóját.

Varga Antal, az OTSZ ügyvezetője a HVG érdeklődésére úgy pontosított: a speciális pénzalap felhasználásával az állam nevében fellépő, még ki nem jelölt intézménnyel és a vállalkozói érdekvédelmi szervezetekkel közösen olyan pénzügyi konstrukciót dolgoznának ki, amely a kisvállalkozások és az önkormányzatok számára az eddigieknél olcsóbb lenne. Az a kérdés azonban nyitott maradt, hogy az engedményt vajon melyik fél adná, hiszen a takarékszövetkezeteknek legalább akkora haszonra kellene szert tenniük, mint eddig az idén hozamcsúcsokat döngető állampapírokból. Sőt akár nagyobbra is, hiszen tavalyi adózott eredményük együttesen sincs egészen 10 milliárd forint. Az sem világos, hogy Demján többes funkcióján túl, a vállalkozói szervezetek milyen alapon szólhatnának bele az önrendelkezésükre hagyományosan büszke takarékszövetkezetek forrásainak elköltésébe.

Demján azon kijelentését, hogy a takarékszövetkezetekre ki kellene tenni a "bank" táblát, Varga úgy értelmezte, hogy csak a köznévre van szükségük, egyebek között a külföldi turisták tájékoztatása miatt. Példának a korábban általa vezetett Zirci Takarékszövetkezetet említette, amelyet a Bakony Bankjaként hirdetnek. A hitelintézeti törvény szerint legalább 2 milliárd forintos tőkét megkövetelő banki licencet egyébként a jelenleg minimum 250 millió forintos tőkével működő takarékszövetkezetek nagy többsége nem is kérhetné, hiszen a saját tőkéjük együttesen mindössze 100 milliárd forint.

Néhány bankká avanzsáló takarékszövetkezet azért akad. Ilyen volt tavaly augusztus 1-jén a Kinizsi, majd a múlt héten a Mohácsi. E takarékszövetkezetek továbbra is tagjai maradnak az OTSZ-nek, amely idéntől része a Magyar Bankszövetségnek. A takarékszövetkezeti szektorban egyébként új fejlődési irány figyelhető meg - hívta fel a figyelmet Varga. Eddig jobbára kényszerfúziók zajlottak le, amikor a tőkekövetelményeket teljesíteni képtelenek álltak össze, vagy olvadtak bele az erősebbekbe. Mostantól azonban külön-külön tőkeerős takarékok is egyesülnek, például az év végig a Pannon és a Tatai.

GYENIS ÁGNES