A döntés katonai, gazdasági, politikai viták eredményeként született meg, de lélektani szál is van benne. Belgium 2017-ben írt ki pályázatot az elavult, ötven F-16-os gépből álló légierő felújítására. Két szabályos ajánlat érkezett: az egyiket az amerikai Lockheed Martin adta be, és a világ jelenleg legkorszerűbb vadászgépeit, az F-35-ösöket ajánlotta. A másik pályázó a brit égisz alatt, de több európai ország – Spanyolország, Németország és Itália – együttműködésével készülő Typhoon Eurofightert gyártó nemzetközi konzorcium volt. És hol a harmadik pályázó? Mindenki a Dassault francia cég Rafale gépeire gondolt. De a franciák nem adtak be formális pályázatot, hanem egyfajta „stratégiai együttműködést” kínáltak a belga védelmi erőknek, anélkül, hogy konkrét árakról beszéltek volna.

Na, ez nagyon nem tetszett Belgium védelmi miniszterének. Steven Vandeput az egyik flamand nacionalista, tehát zsigerből franciaellenes párt képviselőjeként ül a nagyon bonyolult szerkezetű belga koalíciós kormányban. De nem csak az általa képviselt flamand nacionalizmus miatt seperte le az asztalról a belga kormány a Dassault homályos ajánlatát. A belga politikusok emlékezetében még elevenen él a kilencvenes évek egyik nagy fegyvervásárlási korrupciós botránya, amelybe később Willy Claes a NATO belga főtitkára is belebukott. De a brüsszeli kormány a korrupció gyanújának elhessegetése mellett katonai érveket is bevetett.

A harci gépek mellé velük együttműködő drónokat, hadihajókat, továbbá szárazföldi páncélos és tüzérségi eszközöket is hadrendbe kell állítani. Charles Michel kormányfő szerint a Lockheed Martin a gépeket és a drónokat szállítja majd, de a további eszközöket az európai, nem kis részben a belgiumi hadiipar. Sokak szerint az évszázad egyik nagy fegyverüzletéről van szó, amiről egyelőre csak politikai döntés született, a konkrétumok szerződésbe foglalása még hátravan. De a jelek szerint Belgium 34 amerikai F-35-öst vesz, és az üzlet értéke valahol 3,5 és 4 milliárd euró között van. (via AFP, Europe1, 20 Minutes)