Minden alma száz forint

– így hirdeti a padról árult almáját egy árus egy nyírségi mellékút mentén. Amikor fotózunk, ideges lesz, csak akkor higgad le, amikor tisztázzuk, hogy nem az adóhivataltól jöttünk. „A múltkor is megbüntettek, mert a feleségem nem adott számlát, de nem értették, hogy a gyerekkel van elfoglalva” – mutat hátra a pult mögé a férfi magyarázatképpen, ahol a felesége egy kisgyerekkel játszik. „Most gondolhatja, hogy mennyit kap érte a termelő, ha mi itt száz forintért áruljuk. Egyre többen hagyják abba” – mondja az árus, miközben zacskóba rakosgatja a prémium minőségűnek nem nevezhető almákat.

Szlavkovits Rita

A tavaszias időjárás miatt Szabolcsban az alma fejlődése a szokásosnál három héttel előbbre jár, bár még nem tudni, hogy mi lesz a vége, mert jöhetnek akár még fagyok is. Tavaly túl jó termés volt, a léalmáért nem is kínáltak többet a kilónkénti 13 forintnál, akkor jött a balhé, több napig bojkottálták a termelők a beszállítást, a politika is a tüntetők mellé állt.

Mivel a léalmát feldolgozó cégek zömében külföldi tulajdonban vannak, a mumus a multi lett, legalábbis a politikai kommunikációban. A termelők ezért hosszabb távú megoldásként egy saját tulajdonban levő feldolgozó megépítését tervezik, illetve törvénnyel kényszerítenék a felvásárló külföldit, hogy előre leszerződjön a termés felére, és az árat is írják bele a szerződésbe.

Többek szerint viszont ez csak félmegoldás, vagy még az sem. A kételkedők szerint a világpiaci árakat egy magyar feldolgozó sem tudja felhajtani, a pártolók szerint viszont az ártárgyalásokat segítené, ha feldolgozott formában tárolni tudnák az almát.

Almakockát, chipset gyártanának a sűrítmény mellett

„A téli holtszezonban körbejártuk a termelőket, nagyjából 350-400-an csatlakoznának egy feldolgozó létrehozásához” – mondta a hvg.hu-nak Bakti János, aki a tavalyi szabolcsi tüntetések egyik szervezője is volt. Az elképzelés most az, hogy a hűtőházakban maradt másodosztályú, úgynevezett „pudingalmát” almát is feldolgoznák, akár sűrítményt, almakockát, chipset készítve abból, hogy ne a legolcsóbb léalma árában lehessen csak szabadulni tőle. A saját feldolgozó üzemmel reményeik szerint azt is elérnék, hogy az árról folyó alkudozás közben ne rohadjon el az alma, a termést a megfelelő felvásárlási ár elérésig be tudnák szállítani a saját létesítménybe. „Egyelőre keressük a jogi formát” – magyarázta Bakti. A mostani tervek szerint nagyjából 10 százalékkal szállnának be a költségekbe maguk a termelők, 40 százalék hitelt vennének fel rá, a maradék 50 százalékra pedig pályázati forrást keresnének a most 100 ezer tonna feldolgozására tervezett üzem felépítésére.

Szlavkovits Rita

A 25 ezer hektáron több év átlagában megtermelt 500 ezer tonna alma harmada, nagyjából 150-170 ezer tonna az étkezési minőségű, az megy a boltokba. A másodosztályú „pudingalmát” fogadná be a saját feldolgozó. A tervek szerint ez az átlagtermés ötödét jelenti, ami megfelel a saját feldolgozó kapacitásának. Megmarad durván a teljes termés fele, az menne a léalmába. Ezek tehát a számok a tervekhez, amelyek az érintettek szerint megoldanák a problémáikat. Mások szerint ez csak csepp a tengerben.

Nem az a baj, hogy olcsón veszik, hanem az, hogy drágán termelik

„Ez lesz az utolsó évem, ez már tragédia, ami itt folyik” – mondja Nagy Gábor, akinek 10 hektár almaültetvénye van Hajdúhadházon, a szabolcsi almások déli szomszédságában. Nagy is főként léalmát termeszt, a maradék étkezési almaként leszedett gyümölcsöt a nagybanin értékesíti, de sokszor a zömétől már „te szedd” akcióban szabadul meg, mert nagyon drága a munkaerő. „26-27 forintba kerül az alma előállítása, a léalmáért adnak 13-15 forintot, a 'szépalmáért' meg ennek a háromszorosát. Munkást alig találok, aki leszedje, azok is rögtön azzal jönnek, hogy mennyi a minimálbér, ők sem adják alább” – sorolja Nagy, hogy miért nem éri meg babrálni az almával, ezért döntött úgy, hogy az idei évet még csinálja, aztán befejezi.

Évtizedek alatt, fokozatosan szakadt le az ágazat, a lengyelek ma már ötször annyit termelnek, mint a magyar almások, holott a rendszerváltás környékén egálban voltunk. A támogatások „szociális alapon” elosztása is gátolta az intenzív művelés fejlesztését, sokan úgy vették fel az ültetvényekre a földalapú támogatást, hogy csak körülnézni mentek oda. Az orosz piac bedugulása, és a szövetkezetek megszűnése után sokan a támogatásokból jutottak nyereséghez. Csak kevesen alapítottak életképes cégeket vagy termelői és értékesítési szövetkezeteket.

Az élelmes túlélők

A kivételek közé tartozik a Tuzsér Tész (tész – termelői értékesítő szervezet), a szabolcsi faluban ugyanis gyorsan észbe kaptak, nem sokkal a helyi téesz megszűnése után szövetkeztek, aztán átalakuló formákban ugyan, de együtt is maradtak az évtizedek alatt. Hűtőházat építettek még a kétezres években, amit közösen fizetett ki a száz tag: a termés mértékében részt vásároltak, amiért cserében használják a hűtőt. A Tuzsér Tész tárolja, majd az értékesítés napján, havi árfolyamon fizet a termelőknek. Igaz, a tuzsériak is a termésük hetven százalékát léalmaként értékesítik. A Tuzsér Tésznél vannak nagyobb tészek is a szabolcsi térségben, magáncégek is megvetették a lábukat, nem ők vannak nagy bajban.

Tényleg a multi a mumus?

Raskó György agrárközgazdász a közösségi oldalán idéz egy tanulmányt, amelyben a szerző költség-haszon elemzéssel cáfolja, hogy a feldolgozók gonosz módon kartellezve szorítanák le az árakat. A világpiac 60 százalékát a kínaiak és a lengyelek adják, a sűrítmények árát is ők diktálják, a Magyarországon működő külföldi cégek is a világpiaci ár után mennek. „Vigyék le az alma áfáját 5%-ra, illetve ne folyósítson az állam AKG támogatást totál lerobbant ültetvényekre, amiket csak azért tartanak életben, mert évente akár 400 ezer forint állami támogatást is össze lehet kaparni hektáronként az ilyen alibi ültetvényekre” – javasolja Raskó a közösségi oldalon.

Szlavkovits Rita

Az ültetvényekbe pénzt kellett volna, kellene tenni ahhoz, hogy például ne legyenek teljesen kiszolgáltatva az időjárásnak, hogy ne ingadozzon ennyire szélsőségesen a termés (tavaly 900 ezer tonna termett, majdnem az átlagtermés duplája). Vannak jó példák. A Tuzsér Tésznél meteorológia monitoring rendszer működik, a levelek nedvességgel borítottságát is tudják mérni, majd sms-t küldenek a termelőnek, hogy mikor kell permetezni. Akik pénz tettek az ültetvényeikbe, azoknál vannak jéghálók, vagy gépesítettek, hogy kivédjék a munkaerőhiányt. A befektetés pedig megtérül. Anyagilag. A multik szidalmazása is megtérül. Politikailag.