„Rányomták a közfoglalkoztatás logikáját a szociális szövetkezetekre, ezzel a harmadukatt kinyírták” – mondja Németh László, a Szociális Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke, aki szerint a vonatkozó jogi szabályozásból hiányzik jószerivel minden, ami az európai szövetkezeti elveknek megfelelően a szolidáris gazdasági szektor működését támogatná.

Eleve a szociális szövetkezetek működését rosszul értelmező szabályokkal is baj van Németh László szerint: a kiírt pályázatok  túl gyors fejlődést várnak el, de hektikus a támogatás is. A szakember szerint a tőrdöfést az jelentette az ágazatnak, hogy teljesen alárendelték azt a közfoglalkoztatásnak, illetve annak az elgondolásnak, hogy ez az egyedül üdvözítő kimenet a közmunkából. 2011-ben, a jogszabályi keretek bővítésével megugrott a szövetkezetek száma, majd amikor az állam a saját maga okozta károkat igyekezett menteni, ezzel együtt azokat a szerveződéseket is kinyírta, amelyek nem kamuból alakultak.

Németh szerint például lehetetlen megfelelni annak, amit a pályázatok diktálnak, vagyis képtelenség két év alatt önfenntartó gazdálkodást kialakítani, az persze a szolidáris gazdaság szükségességének az elismerését jelentené, ha kiszámítható támogatás mellett dolgozhatnának a szövetkezetek. A SZOSZOV elnöke szerint az állami kontrollt a kötelező önkormányzati tagság sem szolgálja, illetve, hiányzik a koherencia a közösségek szabályozásából.

Németh szerint akkor engedte ki a kormány a szellemet a palackból, amikor 2013-ban bevették a törvénybe a foglalkoztatási szövetkezetek fogalmát, amely legalább ötszáz tagot és nemzetiségi önkormányzati részvételt írt elő azzal, hogy ezek munkaközvetítéssel juttatják munkához a tagjaikat. Ennek esett „áldozatul” a Farkas Flórián nevéhez köthető Út a munka világába program az ötmilliárd forint támogatással együtt, vagy az emlékezetes Első Magyar Környezettudatos Országos Szociális Szövetkezet, az ESZOSZ, ahol 2800 embernek ígértek munkát, végül tavaly vádemelésre is sor került. Erre mondta Németh László azt, hogy a korrupció az ágazati, hozzáférhető forrásokat is veszélyezteti.

Ezek csak a hírhedt ügyek, de valójában olyan kiskapuk nyíltak meg, amelyet kihasználva cégek tudtak „szövetkezeti” feltételek mellett foglalkoztatni embereket. Ezt kiküszöbölendő a kormány a szabályok szigorításával, az ellenőrzés miatt módosította a vonatkozó jogszabályokat, rendelkezéseket úgy, hogy tavaly január óta kötelező egy önkormányzat, vagy egy karitatív szervezet belépése a szövetkezetbe. A SZOSZÖV elnöke szerint viszont ezzel már végképp nem a szociális szövetkezeti rendszerhez alakították a közfoglalkoztatást, hanem éppen fordítva.

Így most a helyzet az, hogy nagyjából 300, a Belügyminisztérium által létrehozott, a közfoglalkoztatási programokból kinövő szövetkezetekre szabott szabályokat terjesztették ki az egész szektorra, aminek következtében ezerrel csökkent az ágazatban működők száma.

Ez persze nem azt jelenti, hogy minden egyes, a közfoglalkoztatásban fogant szövetkezeti program megbukott volna. A magyardombegyházi Sajtfaluról többször is írtunk, ők ebben a hónapban jutottak el arra a pontra, hogy szövetkezetük már semmiféle támogatást nem kap. Két út áll előttük: vagy talpon maradnak azzal, hogy üzletet nyitottak Szegeden, vagy mennek a süllyesztőbe. Piacra jutási utakat keres több, egyébként piacképes termékkel előrukkoló, hajdan közmunkásokat foglalkoztató, most szociális szövetkezetként működő önkormányzat is, hónapokon belül elválik, hogy mennyire életképesek.