Rabgazdaság volt, most az lehet megint

– ironizál kesernyésen Rostás Zoltán, amikor elmeséli, hogyan mentek el a falig annak érdekében, hogy megmentsék csaknem héthektáros gazdaságukat. Most úgy néz ki, hogy vége a sertéshizlaldának, a feldolgozónak, amelyen évtizedekig dolgoztak, mert egyik évről a másikra kiderült: a kasszájukat meghaladó összegű telekadót vasalnának be rajtuk.

Szlavkovits Rita

Tavaly 12,5 millió forintos telekadót rótt ki gazdaságukra a szegedi önkormányzat hatósága, az ideivel együtt már 25 millió forintra rúg a fizetési kötelezettség. Az elmúlt két évben a család szeretett volna megoldást találni arra, hogy vagy egyáltalán ne, vagy kisebb mértékű adót rójanak ki rájuk. Most még egy utolsó dobásuk van. Terveik szerint napokon belül beadják felülvizsgálati kérelmüket a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz, ahol, ha szerencséjük van, az ügyvédjük kérheti, hogy vizsgálja meg az Alkotmánybíróság a helyi adórendelet alkotmányosságát. Ha ez a húzás sem jön be, akkor elárverezik a gazdaságot.

A rabgazdaság mint átok?

Egyszerűnek indult a történet. 2004-ben, amikor Rostásék kiváltak egy sándorfalvi mezőgazdasági cégből, a mostani, szérűskertként bejegyzett gazdaságot kapták meg kiválási részként. Be is rendezkedtek az egykor rabgazdaságként működő majorban, disznókat hizlaltak, egy kicsinek számító gazdaságban, egy termelői csoport beszállítóiként. A héthektáros terület után nem járt földalapú támogatás, mivel az mezőgazdasági termelés alól kivont területként volt bejegyezve a földhivatalban. De nem törték ezen a fejüket, dolgoztak: Rostás, az egyik fia és a felesége. A legkisebb fiuk Gödöllőn agrárszakirányon tanul az egyetemen, a legidősebb pedig önállósult, kis feldolgozót indított a családi gazdaságban, ahol saját nevelésű sertésekből készít sonkát, kolbászt, szalonnát. Ennek a vállalkozásnak a beindítása jelentett először egy kis döccenőt.

Szlavkovits Rita

Ekkor derült ki, hogy a vállalkozást csak akkor indíthatja el az ifjabb Rostás, ha a tulajdoni lapon fel vannak tüntetve az épületek, amelyek a család megdöbbenésére valamilyen oknál fogva korábban nem kerültek fel a dokumentumra: sem a lakóépület, sem az iroda, de még az ólak sem, holott azok már ott álltak évtizedek óta. 2012-ben ezen még valahogy túlverekedték magukat. Igaz, majd két évbe került, de rávezették a tulajdoni lapra az építményeket, elindult a fiú vállalkozása.

Aztán pályázni szerettek volna a telep bővítésére, ehhez viszont kérniük kellett a terület átsorolását a rendezési tervben (ez még később kulcsfontosságú részlet lesz az ügyben), de addig vacakolt a hatóság, hogy végül lecsúsztak a határidőről, így bukták az 54 millió forintos pályázati pénzt és a bővítést is. Ezt is átvészelték, dolgoztak tovább. Aztán jött a hidegzuhany.

Ha kifizetik, mindent buknak

Tavalyelőtt kaptak egy levelet az önkormányzattól, hogy várják a bevallást a cégtől a telket illetően. A terület szérűskertként szerepelt a nyilvántartásban, ami lényegében gazdasági udvart jelent. A szérűskert annak ellenére mezőgazdaság alól kivont területnek számít, hogy a család tagjai gazdálkodnak rajta, így a telekadó rájuk is vonatkozik, ráadásul pont olyan mértékben, mintha a belvárosban lenne telkük. Így jött ki a végeredmény: évi 12,5 millió forint telekadót kell befizetniük. A telekadót 2018 januárig az üres telkek után kellett befizetni, ezt úgy módosították tavaly, hogy egy ingatlan után vagy építmény-, vagy telekadót kell fizetni, ezt az dönti el, hogy melyik a magasabb.

Szlavkovits Rita

A család tagjai próbáltak megoldást keresni az önkormányzatnál, de falakba ütköztek. Először azzal próbálkoztak, hogy szétdarabolják az egyébként egy helyrajzi számon szereplő birtokot, hogy a valóságnak megfelelően, legyen külön nyilvántartásban egy szántóföldi rész, egy kivett udvar, a gazdasági épületek, valamint a fiatal Rostás feldolgozója.

De itt jött egy újabb bökkenő: a területet ugyanis a környezetre jelentős hatást gyakorló övezetbe besoroló építési szabályzat szerint ott nem lehet épület. (Mint azt korábban írtuk, a család az ifjú Rostás vállalkozásának beindításakor éveket töltött azzal, hogy a meglévő épületeket bejegyeztette a tulajdoni lapra.) Akkor meg azon döbbentek meg, hogyan kerültek ebbe az övezetbe, amire az önkormányzattól azt a választ kapták, hogy ők maguk kérték ezt. Rostásék erre azzal érveltek, hogy ők a korábbi pályázati szándékuk miatt folyamodtak másik besorolásért, ám végül nem valósult meg az a beruházás, így az átsorolás is szükségtelenné vált. De ha már megkapták ezt a „veszélyes” besorolást, gondolják most a gazdálkodók, akkor miért nem jelöl ki a jegyző védőövezetet, azzal ugyanis adómentességet kaphatnának. Megint áll az ügy, az óra meg ketyeg, megoldás még nincs.

Ügyvéd: Alaptörvényt sérthet

A család ügyvédje szerint akár Alaptörvényt is sérthet a telekadó differenciálatlan, illetve a teherbíró képességet, a megadóztatott terület értékét meghaladó mértékű kiszabása Szegeden, hiszen egy belvárosi telek után ugyanannyit kell fizetni, mint a külterületen levő gazdasági területért. A legtöbb településen zónákat jelöltek ki, Hódmezővásárhelyen például ötöt, itt a telek elhelyezkedése, illetve hasznosítása szerint rótták ki a különböző mértékű adót.

Nagy Zsoltnak több ügyfele is van, akik hasonló gonddal küszködnek: Földiék a város túlsó végén ugyan védőzónába esnek a két hektárjukkal, de a besorolást a terület nem az ő cégük tevékenysége, hanem a szomszédos szeméttelep miatt kapta, így nekik kell adót fizetniük, viszont gúzsba vannak kötve a besorolás miatt. Mindannyian az adó mértéke miatt aggódnak, és kértek jogorvoslatot.

"Normális az, hogy ugyanannyit fizetünk, mint a belvárosi 200 millió forint értékű telek után annak a tuladonosa?" – teszi fel a kérdést az ügyvéd egy másik ügyfele. Egyikük sem érti, hogy miért nem osztották zónákra a város területét, mint másutt. Rostásék gazdaságának a becsértéke nagyjából 35 millió forint, az adók kivetéséről szóló törvény szerint ennek az összegnek a három százalékáig terhelhető adóval. A megadóztatni kívánt hat-hét hektár terület forgalmi értékét 2011-ben két millió forintban állapították meg, ami mai áron sem a sokszorosa ennek az összegnek. A védőövezet kijelölése pedig, ha már a környezetre jelentős hatást gyakorló hasznosítású területként jelölték meg, akkor kívánatos volna. Legalábbis az ügyvéd szerint.

Megkerestük a szegedi önkormányzatot is az üggyel kapcsolatban. A telekadó kivetését 2015-ben még a közgyűlési előterjesztésben azzal indokolták, hogy a kormány rengeteg pénzt kivett az önkormányzatok kezéből, ez Szegeden azt jelentette, hogy 2010 és 2016 között közel felére, 661 milliárd forintra csökkent az a pénz, amivel a város gazdálkodhatott. Minden üres telek egységes megadóztatásával arra ösztönözték volna a tulajdonosokat, hogy építsék be, vagy ha nem, akkor értékesítsék azokat. Majd 2018. januártól, egy módosítással az került az adórendeletbe, hogy az építményekkel rendelkező telkek után is adózniuk kell a tulajdonosoknak, azoknak is, akik eddig az épületük után fizettek építményadót. Ettől kezdve azt az adót kell megfizetniük a városnak, amelyik magasabb összegű. (Lényegében ezért kerültek Rostásék ebbe a helyzetbe.)

Az önkormányzat szerint a szóban forgó esetben akár a terület besorolása, akár az adómentességet is jelentő védövezet kialakítása során kértek be adatokat a hatóságoktól, de azoktól nem érkeztek adatok. A szegedi önkormányzat szerint csupán kilenc esetben nyújtottak be fellebbezést az adómegállapításuk ellen, miközben közel kétezer tulajdonost érint a telekadó.

A szegedi telekadóra vonatkozó jogszabály megalkotása nem törvénysértő módon történt, a kerettörvénynek megfelel, így Rostásék esetében a kormányhivatal is jóváhagyta az adó kivetéséről szóló döntést, a panaszosok így csak a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bírsághoz fordulhatnak. Viszont a törvénysértést az sem állapíthatja meg, ám Rostásék jogi képviselőjének indítványára a bíróság felfüggesztheti az eljárást addig, amíg az Alkotmánybíróság megvizsgálja, hogy valóban megsértették-e a szegedi telekadóval az Alaptörvényt. A Kúria is hozott döntést a közelmúltban telekadóval, annak a mértékével összefüggésben. Siklós esetében mondta ki túlzónak, hogy az ingatlan értékét meghaladó mértékű adót állapított meg az önkormányzat.

Rostásék cége, a Maglo Farm Kft. nyereségesen működött éveken át, de az árbevételük 70-80 százalékát feletették a hízókkal. Ami maradt, annak a sokszorosát viheti az adó.