HVG: Egyik pillanatról a másikra befagyott az idegenforgalmi szektor.

Horváth Balázs: Igen, március második felétől teljessé vált a leállás az utaztatás terén, és rendezvényszervezési kérelem sem érkezett. Persze, most nem is lehet hagyományos rendezvényt tartani, de néhány szereplő megpróbált átállni az akár százfős virtuális rendezvények lebonyolítására. Egyelőre nem lehet tudni, mekkora sikerrel. Az üzleti utazások terén már február második felétől érezhetővé vált a visszaesés, a cégek ekkor kezdték el belső utasításokkal korlátozni az utazásokat.

HVG: Hogyan próbálnak meg túlélni?

H. B.: Az összes cég megpróbálja megtartani a lehető legtöbb munkatársat, de ez csak a bér és a munkaidő csökkentésével sikerülhet, a jellemző az, hogy a nyolc óra helyett négy- vagy hatórásra csökken a munkanap hossza. Ha a válság tovább tart, mint gondoljuk, akkor jönnek a tömeges elbocsátások. Jól jött a járulékmentesség március 1-ei bevezetése, ez a turizmusban azt jelenti, hogy június 30-ig a munkáltatónak nem kell befizetnie a bérekre rakódó 19 százalékot, és a munkavállalóknak is csak az egészségügyi járulékot kell lerónia. Így a nettó bérekhez hozzájön 20-25 százalék, így akinek ötven százalékkal csökkentették a bérét, az is többet kap, mint a fizetésének a felét.

HVG: Meddig képesek kitartani tömeges elbocsátások nélkül?

H. B.: A Weco-Travel az öt legnagyobb iroda egyike, több mint 10 milliárdos árbevételt értünk el, s a mostani cash-flow előrejelzés szerint szeptemberig mindenképpen kitartunk. De – részben annak köszönhetően, hogy külföldön is jelen vagyunk – az átlagnál jobban állunk, a kisebbeknek sokkal kevesebb a tartalékuk.

HVG: Hogyan tudják kihasználni az alkalmazottak a 4-6 órás munkaidőt?

H. B.: Az a furcsa helyzet állt elő, hogy miközben csökkent a munkaidő, több esetben megnőtt a munka mennyisége. A mienk a repjegy.hu weboldal, s a januárban és februárban eladott jegyeket megvett magánutasok sorra jelentkeztek, hogy megkapják a törölt járatok után járó visszatérítést vagy a vouchert. Bár az oldalon alapvetően online jegyárusítás folyt, van telefonos szolgálatunk is, s itt az átlagos napi 150-200-ról 4-500-ra nőtt a hívások száma. Közben sok az elégedetlen ügyfél, mert nem tudjuk olyan gyorsan visszaadni a pénzt, ahogy az emberek szeretnék, mert a légitársaságok is lassítják a folyamatot. Azaz nem feszültségmentesek a napjaink. A szabályok értelmében a járattörlések esetén az opciók között kell lennie az átírás és a voucher mellett a pénzvisszatérítésnek is. Most – a korlátozások miatt – az átírás lehetetlenné vált, az utasok többsége pedig ragaszkodik a pénzvisszafizetéshez. A gyakorlat szerint az utazási irodák minden héten elszámolnak a légitársaságokkal, s március vége felé volt az első olyan hét, amikor sokkal nagyobb volt a visszatérítéshez szükséges összeg, mint az eladásokból befolyt pénz. Több légitársaság jogellenesen – ám érthetően – nem ad vissza pénzt, mert nincs is miből. Mi pedig nem látjuk biztosítottnak, hogy a még fizetőképes légitársaságok tartósan tudnak pénz visszaadni. Ha ez tömegessé válik, akkor az utazási irodák is veszélybe kerülhetnek.

HVG: Említette, hogy a légitársaságok fékezik a visszatérítést. Mennyire fog átrendeződni a légitársaságok piaca?

H. B.: Ellentétben a 2008-as válsággal, amely után viszonylag gyorsan helyreállt az idegenforgalmi szektor, sőt az lett az egyik fő húzóágazat, és minden évben gyorsabban nőtt, mint a GDP, most minden másképpen lesz. Nem hiszem, hogy visszatérne a járvány előtti rend, meg fognak ugyanis változni az utazási szokások. A cégek rájönnek, hogy sokszor célszerűbb online meetingeket tartani, és nem kell sokat utazni. Erre persze 2008-ban is rájöttek, azonban a technológia akkor még nem állt olyan magas szinten, mint most. Persze az is lehet, hogy annyira elegük lesz a virtuális megbeszélésekből, hogy alig várják, hogy utazzanak. Ám az is lassítja majd a régi kerékvágásba való visszatérést, hogy ez fokozatos lesz, először csak a biztonságosnak minősített országokba lehet majd eljutni. A fizetőképes kereslet is megcsappant, az emberek jó részének nem lesz pénze utazni. Gondot okoz továbbá, hogy egy légitársaságnak jobban megéri földön tartani a gépeit, mint egyharmad töltéssel repülni, emiatt lassan áll majd helyre a járathálózat. Az is igaz, hogy a légitársaságok többsége eddig sem büszkélkedhetett nagy profittal és egy részük csak különféle támogatásoknak köszönhetően maradt életben. Ezek az eleve nehéz helyzetben lévő cégek nem fogják sokáig kibírni, akár állnak, akár egyharmad telítettséggel repülnek.

HVG: A hagyományos társaságoknak, vagy a fapadosoknak van több esélyük túlélni?

H. B.: Az eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy ebben a helyzetben a fapadosok rugalmasabbak, könnyebben megy a jegyárak visszatérítése is. Valószínűleg azért, mert több a tartalékuk is, mint a hagyományos társaságoknak, köztük a meghatározó szerepet játszó vezető európai légitársaságoknak.