A Mátrai Erőmű bányászai nyugodtabbak, mióta nem Mészáros Lőrinc a tulaj
A kormány nagyot vetített, amikor megindokolta a Mátrai Erőmű megvásárlását. A visszaállamosítás mellett persze vannak nagyon jó érvek, de a borsos vételárra nincs magyarázat. A leszerelésre félretett pénz az erőmű szerint elég lesz, ezen az állam nem fog bukni. De mit is vett meg valójában? Visontán jártunk.
„Miért, vége lesz?” – kérdez vissza cinikus, keserédes félmosollyal egy visontai bányász arra, hogy mi lesz velük, ha a Mátrai Erőműben véget ér a széntüzelésű áramtermelés. Mindezt nem sokkal azután, hogy Orosz Zoltán erőműfejlesztési és stratégiai igazgató az erőmű jelenét és jövőjét bemutató sajtótájékoztatón hosszan beszélt a szenes termelés 2025-ös leállításáról.
A dolgozók azért szkeptikusak, mert „úgy ötször, hatszor” már le akarták állítani az erőművet, amiből aztán soha nem lett semmi. Még talán arra is van némi esély, hogy valami technológiai áttöréssel meg lehet oldani a szénerőművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentését, és akkor szükség sem lenne a bezárásra, illetve átalakításra.
A bányászok azért korántsem nyugodtak. Ha a szenes blokkokat tényleg leállítják, az erőmű saját bányáira sem lesz szükség, hiába lesz áramtermelés másmilyen technológiával. A környéken hasonló munka sincs. „Elmehetek Hatvanba a Bosch-hoz esetleg” – vázolja a lehetőségeket a bezárásban kételkedő bányász.
No, nem mintha akarnának menni bárhova, a munkavállalók jelentős része nemhogy évek, de évtizedek óta ott dolgozik, az erőmű a második otthonuk, és néha az első otthonukban is a munkavédelmi sisakot keresik a fejükön.
Pedig a munka a bányában nem könnyű. A terep nehéz (a legtöbb munkahelyi balesetet botlás okozza), sőt néha járművel járhatatlan, és akkor bizony tucat kilométert kell legyalogolni. A por mindenhova beeszi magát, beleértve a bányászok ruháját, haját, fülét.
A dolgozók tizede még a Gagarinban kezdett
Régen az erőmű nyugdíjas állás volt, aki elkezdett ott dolgozni, az jó eséllyel ott is maradt. Különösen a bányászok közül, pláne, hogy régen a bányászok is korkedvezményre voltak jogosultak. Manapság persze már nagyobb a fluktuáció, de azért az erőmű kétezer dolgozója közt még mindig van körülbelül kétszáz „gagarinos” – a rendszerváltást követő évekig ugyanis a Mátra Jurij Gagarin orosz űrhajós nevét viselte. A név változott, de a szobor mind a mai napig ott áll a főépület előtt.
A dolgozók nem nyugodtak, de a hangulat azért sokat javult, mióta az állami MVM Magyar Villamosművek megvásárolta az erőművet Mészáros Lőrinc érdekeltségéből. Pontosabban visszavásárolta: a Mátrát a 90-es években privatizálták. Akkor nagyrészt német tulajdonba került, a felcsúti milliárdos 2017 végén szerzett érdekeltséget benne, amit 2019 elején adott el.
A tulajdonosváltások, a szenes áramtermelés uniós szintű kivezetése, a cég enyhén szólva nem bíztató üzleti eredményei értelemszerűen mind-mind fokozták a bizonytalanságot. Az MVM tulajdonában a Mátra helyzete sokkal biztosabb, és ha tényleg le is állítják a szenes termelést, addig még évek vannak hátra, utána pedig még évekig munkát fog adni a felszíni művelésű bányák rekultivációja.
Az erőmű kazánjait a visontai és a bükkábrányi bányákban kitermelt lignittel fűtik. Utóbbi távolabb van, onnan vasúti kocsikkal, előbbiből hosszú, 20 km/h órás sebességgel mozgó szalagokon szállítják a szenet az erőműbe. Ahhoz, hogy a lignithez hozzáférjenek, a fölötte lévő talajréteget el kell hordani, majd a kitermelés előrehaladtával vissza kell tölteni. A visszatöltött területeken mezőgazdasági termelést (például szőlő) lehet folytatni, ahol nem ez történik, oda fákat telepítenek. Vagy napelemeket, az erőmű közelében két napelempark működik, és újabb(ak) építését tervezik.
Egyelőre nem világos, meddig lesz még szenes termelés a Mátrában. A blokkok engedélye 2025-ig érvényes, viszont a cég beszámolója 2029-ig számol az újabb és nagyobb három blokk működésével. Az biztos, hogy ha a szenes termelést befejezik az erőműben, egy korszak fog lezárulni, ami sok dolgozó számára drámai változást jelent majd. Orosz Zoltán szerint leépítésekre nem lesz szükség, az állomány természetes fogyása miatt magától csökkenni fog a létszám (a nyugdíjba vonulók helyére nem vesznek fel új embereket), a megmaradó dolgozóknak pedig átképzésekkel fognak lehetőségeket biztosítani.
A legnagyobb partnerek a gipszért mentek oda, nem az áramért
Érdekes kérdés, hogy pontosan hány emberről van szó. Orbán Viktor miniszterelnök 2019 elején azt mondta, 10 ezer munkahely függ az erőműtől, beleszámolva az ipari parkban működő vállalkozásokat is. Ezek elvesztése „tragédia lenne azon a területen” – egyebek mellett ezzel indokolta, miért veszi meg az állam a Mátrát. A miniszterelnök által bemondott 10 ezer munkahellyel szemben Orosz Zoltán prezentációjában azt mondta, az erőműben 2100 ember dolgozik, az ipari parkban működő cégeknél 1800. Illetve kicsit később 4700 „közvetett”, a Mátra működésétől függő munkahelyről beszélt. Ez azonban még mindig közel sincs az Orbán Viktor által említett számhoz.
És az ipari park megmentése sem olyan egyszerű, mint ahogy azt az ember a miniszterelnök szavai alapján – ha van valamilyen áramtermelés, akkor automatikusan minden rendben lesz – gondolhatná. Ez nincs így, a széntüzelés (egész pontosan a kibocsátott füstgáz kéntelenítése) egyik mellékterméke ugyanis a gipsz. Az erőmű ipari parkjában működő legnagyobb cégek pedig: Baumit, Rigips, Xella Ytong. Ezek épp azért költöztek oda, mert az erőműtől vásárolják a gipszet. Ha azonban nem lesz szenes termelés, akkor nem keletkezik gipsz sem, onnantól fogva az érintett cégek egyéni üzleti döntése, hogy maradnak-e. Az erőmű már egyeztet velük, és ugyan nem köteleződtek el, de azt jelezték, hogy a gipszforrás elapadása után sem terveznek elköltözni – mondta Orosz Zoltán a hvg.hu kérdésére.
Az ipari parkban a fenti cégeken túl még működik számos, az erőműnek bedolgozó vállalat. Ha a szenes termelés leáll, az az ő munkájukat is érinteni fogja. Legalábbis nem egyértelmű a válasz arra, hogy a technológiaváltás mellett a munkahelyek megmaradnak-e, illetve lesz-e a megszűnő munkalehetőségek helyett ugyanannyi új.
A szén marad, csak nem lesz hol elégetni
A miniszterelnök másik jelentős érve az volt a Mátra megvásárlása mellett, hogy Magyarországnak egyetlen saját, áramtermelésre alkalmas energiahordozója van, a lignit. Aminek a termelésből kivezetésével ugyan egyetért, de „stratégiai tartalékba” kell helyezni, hogy rendelkezésre álljon, ha szükség lenne rá vészhelyzetben (elhangzott a „háború”) szó.
Orbánnak alapvetően persze igaza van, Magyarország minden más energiahordozóból importra szorul, beleértve a gázt és a nukleáris fűtőanyagot. A visontai bányászok szerint rengeteg lignit van még a földben, „száz évig biztos” tudnának még dolgozni.
Az viszont már nem világos, hogyan lehetne a lignit gyorsan bevethető (ld. háború) stratégiai tartalék. A nyersanyag kitermelését bármikor újra lehet kezdeni, akár a bányák teljes rekultivációja után is. Azért nem egyik napról a másikra, a Mátra működésének kezdetén évekbe telt annyira felfuttatni a termelést, hogy a bányák el tudják látni az erőmű igényeit – bár megkezdett bányákkal a folyamat nyilván gyorsabb lenne.
Komolyabb probléma, hogy a szenes blokkok bezárása után nem lesz hol eltüzelni a szenet. A régi, 1-es és 2-es blokkok lényegében már most konzerválva vannak, a rendszeres termelésben nem vesznek részt, de nem reális, hogy a szenes termelés megszüntetése után megőrizzenek blokkokat évekre, évtizedekre – mondta Orosz Zoltán. A leszerelés azt jelenti, hogy a blokkokat elbontják. Ugyanerre a sorsra fog jutni sok kulcsfontosságú kiegészítő infrastruktúraelem, például a hatalmas hűtőtornyok, amiket nem lehet otthagyni az enyészetnek.
Gáz, nap, és biomassza lesz a szén helyett
Ami az erőmű leszerelését illeti, nem úgy kell elképzelni, hogy az egész területet letarolják – hangsúlyozta Orosz Zoltán. Magukat a kazánokat el kell bontani, de azok csak kis részét jelentik a teljes erőműnek. Nem beszélve a közúti, vasúti, gáz- és elektromos hálózati (betáplálási) kapcsolatokról, amik megvannak. Orosz szerint
a szükséges leszerelési munkákra elegendő fedezetet jelent az erre kötelezően képzett tartalék, ami a 2019-es beszámoló szerint 21 milliárd forint.
A tervek szerint a széntüzelésű blokkok leszerelésével párhuzamosan a területre építenek egy 500 megawattos (vagyis a jelenlegi kapacitás felével egyenértékű), kombinált ciklusú gáztüzelésű blokkot. Ez barnamezős beruházásként valósul meg, a helyét épp előkészítik az erőmű telepén. Az ilyen erőművek hatásfoka nagyon jó, mert nem csak a gázturbina hajt áramtermelő generátort, a turbina forró égéstermékével gőzt hevítenek, ami szintén áramot termel. Ráadásul egy gázerőmű jól illeszkedik a kormány energiastratégiájába. A jövőt ugyanis napelemes és nukleáris termeléssel (Paks 2.) képzelik el. Azonban a napelemek ingadozva termelnek, az atomerőművek viszont nehezen szabályozhatóak, így a kettő nem passzol egymáshoz. A gázerőművek termelését viszont könnyen és gyorsan lehet szabályozni, így azok alkalmasak hálózati kiegyenlítésre.
Tervben van még 200 megawattnyi új naperőművi kapacitás kiépítése. A Mátrában már van tapasztalat naperőművek üzemeltetése és karbantartása terén, hiszen jelenleg is végeznek ilyent, a már kitermelt bányaterületek pedig kiválóan megfelelnek napelemek telepítésére. A hatalmas naperőművi termelőkapacitást kiegészítendő épül majd 50 megawattórányi akkumulátoros tárolókapacitás.
Végezetül lesz egy 31,5 megawattórás bio- és hulladéktüzelésű blokk. Ez szintén barnamezős beruházás lesz, vagyis teljesen új építés. A biomasszás blokk felépítését az indokolja, hogy az erőműben már most tüzelnek biomasszát, a Mátrának van egy saját, 120 hektáros energiaültetvénye, a rekultivált erdőkből, illetve általában véve a környékről szereznek be nyersanyagot. Ezt a Geosol Kft. dolgozza fel, ami eddig külsős cég volt (bár szintén Mészáros Lőrinchez köthető), 2019 végén vette meg az erőmű, amely már ezzel együtt került az MVM-hez.
Csak a borsos vételárra nincs magyarázat
Egyszóval bőven van érv a Mátrai Erőmű állami megvásárlása mellett. A kormány amúgy is növelni akarja a napelemes, a gázos és a biomasszás áramtermelési kapacitásokat, az erőmű területén pedig minden körülmény adott ezekhez a fejlesztésekhez. Nyilván több értelme van megszerezni a Mátrát a létező infrastruktúrájával és oda építeni gáz- és naperőművet, mint valami új helyszínen, ahol az elektromos hálózati betáplálási pontoktól kezdve minden körítést ki kell építeni. Plusz a Mátrában van hely, szakértelem, és a szenes termelés leállításával szabad (vagy ha úgy tetszik: megmentendő) munkaerő. Feltéve persze, hogy a félretett 21 milliárd forint valóban elég a szenes blokkok leszerelésére és a bányák rekultivációjára – ha nem elég, akkor ezeken már az állam fog veszíteni.
A valós, jó érvek fényében furcsa, miért kell kerek 10 ezer munkahely megmentéséről beszélni, ha egyszer csak 5-6 ezerről van szó – mintha az nem lenne elég jó magyarázat. Miért kell háborús helyzetekre utalni, ha egyszer a józan paraszti ész azt diktálja, hogy az állam ne hagyjon veszni egy minden szükséges infrastruktúrával felszerelt területet.
A bökkenő természetesen a pénz. A Mátra vételára 17,4 milliárd forint volt, ebből 10,1 folyt be Mészáros tőzsdei érdekeltségéhez, az Opushoz, a maradék pedig a Status Energy Magántőkealaphoz, amit az Opus Befektetési Alapkezelő kezel, vagyis szintén Mészároshoz köthető. A rendelkezésre álló dokumentumok, céges beszámolók tanúsága szerint a vételár több mint amennyiért ez az erőműrészesedés (az MVM-nek mindvégig volt egy kis tulajdonrésze) 2017 végén gazdát cserélt. Ráadásul minden arra utal, hogy a Mészáros-korszakban az erőműből épp annyi osztalékot vettek ki (no nem a nyereség után, hanem az eredménytartalékból), amennyibe a megvásárlása került. Vagyis a 10,1 milliárd (vagy ha a teljes árat nézzük: 17,4) tiszta nyereség volt a Mészáros-birodalomnak.
Persze a miniszterelnök meg is mondta, hogy itt bizony nem üzleti, hanem nemzetstratégiai döntés született.