Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
A technikai adottságok már most megvannak ahhoz, hogy a kisebb magyar cégek is jól teljesítsenek a digitalizációban, több mutatóban az EU-átlag fölött állunk, de ahhoz még nagyobb utat kell bejárni, hogy az informatikai alkalmazásokat az üzleti folyamatokban elég jól használják is – erre jutott a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának 2500 cég megkérdezésével végzett kutatása.
Ezzel cseng össze az Európai Unió Digitális Gazdaság és Társdadalom Indexe (angol eredetijének a Digital Economy and Society Index rövidítésével DESI) is. Ez a felmérés szintén azt hozza ki: több iparágban még alacsony fokú az információrendszerek, az adatbázisok, a korszerű adatelemzés vagy a felhőszolgáltatások igénybevétele, miközben a hálózatelérésben, internethozzáférésben, és egyéb technológiai adatokban EU-s átlagon, sőt sok területen afelett teljesít Magyarország. Ráadásul ugyan jelentős eltérés van a 250 fő feletti vállalatok és az 5 fő alatti mikrovállalkozások digitalizáltsága között, a digitális képességek és az internethasználat mégis elterjedtnek és egyenletes eloszlásúnak tekinthetők. Ennek a fő oka amúgy az, hogy az adóbevallást, a banki tranzakciókat és más közigazgatási kapcsolattartást is a neten intéznek a kis cégek is.
Az uniós felmérés és a BME kutatása egyaránt azt állapította meg: a pénzügyi és infokommunikációs szektorban kimondottan magas a digitalizáltság, míg például a bányászat, illetve az építőipar sorolhatók az alacsony digitalizáltságú iparágak közé. Megjelennek a regionális hatások is, jóval magasabb a digitális készültség például az országnak azokon a helyein, ahol erős a járműipar, vagy a fejlett közép-magyarországi régióban.
Nemeslaki András egyetemi tanár, a BME GTK Menedzsment és Vállalkozásgazdaságtan tanszékének vezetője elmondta: a műszaki kihívások mellett gyakori, hogy a vezetési, üzleti, illetve vállalkozói szemléletbeli hiányosságok akadályozzák a digitális transzformáció sikeres végrehajtását.
A kutatás arra jutott, hogy a digitális érettség száznál több mutatója közül valójában csak háromnak van érdemi pozitív hatása a jövedelmezőségre:
- a számítógépet vagy laptopot használó alkalmazottak arányának,
- a hordozható eszközöket használó alkalmazottak arányának,
- és a főállasú információs és kommunikációs technológiai (IKT) munkaerő foglalkoztatásának.
A nagymintás kutatást esettanulmányokkal és interjúkkal kiegészítő mélyelemző esetekből az is kiderül, hogy az egyes vállalatokon belül is jókora különbségek vannak abban, hogy ki milyen eredményt vár el a digitális transzformációtól. Van például egy olyan sztereotípia, hogy az idősebb generáció ellenáll a digitalizációval szemben, csakhogy a kutatás adatai szerint nem ez az igazán fontos. Ennél jóval többet számít a digitalizáció megítélésében az, hogy a vállalatban ki milyen szerepet tölt be – például az értékesítésben, a számvitelben vagy a termelésben egészen eltér ennek a megítélése. És az, hogy az ember hol áll a céges hierarchiában, szintén fontosabb a kornál, egy művezető inkább egy másik, tőle életkorban nagyon távol álló művezetővel látja hasonlóan a világot, mintsem egy vele egyidős vezérigazgatóval.
A digitális érettség és jövedelmezőség közötti kapcsolat nagy változatosságot mutat a vállalat nemzetgazdasági ágazati besorolásának, földrajzi elhelyezkedésének és méretének függvényében. E kereszthatások feltárása fontos ahhoz, hogy azonosítható legyen, a gazdaság további digitalizációja mely szektorokban mozgósíthat versenyképességi tartalékokat.
