Tetszett a cikk?

A comics-hősök sokfélék. Elképesztő mennyiségben, színben és alakzatban találhatók a füzetekben. Ám általában nem emberi lények. Ha egy képregényben mégis embert ábrázolnak, az még ma is a legtöbbször fehér férfi.

A Wired cikkében áttekinti a "nem fehér férfiak" reprezentációját a műfajon belül. A San Diegóban zajló Comic-con tanácskozás e témába vágó előadóira, illetve a popkultúra néhány Egyesült Államokbeli kutatójára hivatkozva állítja: az amerikai képregénykészítők számára még mindig sikamlós terep a nők, illetve a különböző etnikai csoportok ábrázolása a történetekben. Nemcsak a szuperhősök, Superman, Spiderman és Batman fehérek, hanem a környezetükben sem igen fordul elő fekete vagy ázsiai. Tegyük hozzá: ez csak a mainstream képregényben van így, az undergroundban minden és mindenki megtalálható, bár az alkotók gyakran fütyülnek a politikai korrektség szempontjaira. (Még jó, hogy a Wired analízise nem terjed ki például a japán manga irányzataira, amelyek teljességgel levetik magukról ezeket a szempontokat.)
A műfaj a formanyelvéből adódóan szimplifikál, mégis, a második világháború előtti klasszikus amerikai képregényben a hős fehér, s teljesen hiányoznak a feketék. Ha fel is tűntek, többnyire primitív, agresszív karaktereket formáltak belőlük. Még az ártatlan Mikiegér sorozatokban is legfeljebb kannibálokként, túlkarikírozottan ábrázoltattak afro-amerikaiakat. Miki oldalán ugyan ott áll Minnie, de a klasszikus comics-ban a nőknek sem sokkal jobb a helyzetük. Kezdetektől voltak szuperhősnők, de - az amúgy fehér - Catwoman, Wonderwoman, vagy Invisible Girl "szuper-mivolta" is inkább szexi megjelenésében domborodik ki. A nők gyakran kerülnek mazochisztikus helyzetekbe (megkötözés, megalázás), s a comics gyakran ábrázolja őket az agresszióba fojtott szexualitás helyzeteiben. Minthogy azonban ők győzelemre predesztinált szuperhősnők, az alávetettségből a sztori végére általában happy end, vagyis diadal lesz, de sokszor testük, saját szexusuk a fő fegyver.
Áttörést a '60-as, '70-es évek hoztak: 1968-ban Charlie Schultz beilleszti a Peanuts-sorozat szereplői közé az első fekete kisfiút. Az első színesbőrű szuperhős, Black Panther 1966-ban tűnik fel az egyik comics-nagyiparosnál, a Marvel kiadónál (neve éppenséggel azonos az amerikai feketék kőkemény polgárjogi mozgalmának elnevezésével). A mérleg - ami a héroszokat illeti - lassan helyrebillen, Blade és a nálunk is jól ismert Spawn is fekete. Ahogy a képregényműfaj is szerteágazó lett, ma a kisebbségek reprezentációja is kezd sokszínűvé válni, független amerikai kiadóknál van latin hős is, sőt, a szexuális kisebbségek is megjelennek hősi szerepben. Sokszor azonban annak terhét hurcolják, hogy egymaguk "állnak helyt" csoportjuk helyett, önmagukban kénytelenek repzentálni egész társadalmi rétegeket.
Ezzel a feladattal pedig még egy szuperhős is nehezen birkózik meg.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Vetkőzésen, kémkedésen, egy mozdulaton át is kiderülhet, milyen esendőek vagyunk

Vetkőzésen, kémkedésen, egy mozdulaton át is kiderülhet, milyen esendőek vagyunk

Két budapesti kerület kapott pénzt a kormánytól, mindkettő fideszes vezetésű

Két budapesti kerület kapott pénzt a kormánytól, mindkettő fideszes vezetésű

Egyórás idősávot ajánlanak az időseknek a vásárlásra Székesfehérváron

Egyórás idősávot ajánlanak az időseknek a vásárlásra Székesfehérváron