Szeretne azonnal értesülni a legfontosabb hírekről?
Az értesítések bekapcsolásához kattintson a "Kérem" gombra!
Az értesítés funkció az alábbi böngészőkben érhető el: Chrome 61+, Firefox 57+, Safari 10.1+
Köszönjük, hogy feliratkozott!
Hoppá!
Valami hiba történt a feliratkozás során, az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Már feliratkozott!
A böngészőjében az értesítés funkció le van tiltva!
Ha értesítéseket szeretne, kérjük engedélyezze a böngésző beállításai között, majd az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
„Most, 2025-ben egy másik országból és egy másik időből szólalnak meg ezek az interjúk” – írja a minap, Esterházy Péter hetvenötödik szülinapjára megjelent Vanni van című kötet előszavában a szerkesztő, Pál Sándor Attila. A bibliográfiából kiderül, a resztliből több további könyv összejönne. És persze nem resztli lenne. Sem a kötetben, sem a bibliográfiában nem szerepelnek viszont azok a beszélgetések és fellépések, amelyeket az internet szerencsére megőrzött. Ezekből válogattunk, hogy a virtuális térben együtt ünnepeljünk az 1950. április 14-én született íróval, aki 2016. július 14-én hosszú és nyilvánosan követhetővé tett betegsége hunyt el. Megtekintésre (újranézésre?) ajánljuk egyetemi előadását is.
„Önmagában az, hogy az ember van, hogy élek, azt annyira jónak találom, hogy ahhoz képest a hazámnak az idiótaságai, azok bagatell dolgok” – mondta 60 évesen Esterházy Péter, holott az idiótaságokat soha nem bagatellizálta. A 2016-ban elhunyt író interjúiból a Magvető Kiadó válogatott.
„A dinoszaurusz belépett az atomkutató intézetbe, és köszönt a portásoknak. Azok visszaköszöntek, hogy jó napot, igazgató úr.” Az én hetem című sorozatunkban a héten Lackfi János írását mutatjuk be, amelyhez a következő szavakból merített ihletet: vámaggedon, kétharmadközeli, szavajárása, óriásfarkas, Születésnapomra.
Egy kis létszámú stáb már eddig is több nagyívű dokumentumfilmben követte nyomon a lyukóvölgyi mélyszegénységben tengődő cigánygettó lakóinak sorsát. A Dunatáj Alapítvány stúdiójának új krónikája minden korábbinál keserűbb és felzaklatóbb vádirat.
Az 57 éves Los Angeles-i könyvtáros nem beszél magyarul, de egy fontos mondatot azért el tud mondani. Családja Brassó közeléből vándorolt ki, őt 10 éves kora után az amerikai légierőnél szolgáló édesapja nevelte. Milyen ma egy könyvtár, ha jól működik? Milyen élményei vannak Magyarországról John F. Szabónak? Mit gondol a könyvek fóliázásáról? HVG-Portré.
A kasszasikereket formabontó, szeriőz filmekkel kedvére váltogató amerikai rendező legújabb thrillerjének címében szereplő fekete táskába azokat a titkokat gyömöszölték, amelyekről szigorúan tilos beszélni: a magánéleti fekete lyuk által elnyelt információkat.
Évtizedekig elzárva tartották a nagyközönség elől, majd amikor szóba került a nyilvánosságra hozatala, mind az irodalmárok, mind a pszichológusok tiltakozni kezdtek ellene. Nemcsak azért, mert a szocialista erkölcsbe ütközött, hanem attól is tartottak, hogy a megjelentetése lejáratná a pszichoanalízis módszerét, valamint összetörné az olvasókban élő, kultikus József Attila-képet. A Szabad-ötletek jegyzékének idei újrakiadása és a József Attila pszichoanalízisét feldolgozó, ezen a héten mozikba kerülő új film, a Reménytelenül egyaránt a közönség nem szűnő érdeklődését mutatja a téma iránt. A ma 120 éves József Attiláról, a költőről és a magánemberről, továbbá a Szabad-ötletek jegyzékének publikálását övező vitákról kérdeztük az első kiadást tető alá hozó Tverdota György irodalomtörténészt, a József Attila Társaság elnökét, az életmű egyik legavatottabb ismerőjét.
Kalocsa: már a cím is többértelmű. Utalhat egyszerűen az alföldi városra, de – mivel egy ufószál is végigfut a történeten – a magyar csillagászok felfedezte 82092 Kalocsa kisbolygóra is vonatkozhat.
Inkább azt írja ki a pólójára, mennyi pénzt tett zsebre a Hunyadi-sorozatért – ezzel is támadták Ruttkay Zsófia forgatókönyvírót, miután meghekkelve a díszbemutatót tiltakozásképpen egy „FUCK NER” feliratú pólóban állt ki az Orbán-rendszer összesereglett elitje elé. Pedig nem kapott extra magas fizetést a munkájáért, miközben évtizedek óta a többi független filmes szakemberrel együtt napi harcot vív azért, hogy egyáltalán dolgozhasson. Milyen megélni, hogy eközben a NER-kegyencek milliárdokért készíthetnek filmeket? Hogyan szállt ki a produkcióból, és miért vívódott, hogy elmenjen-e egyáltalán a bemutatóra? Felveszi újra a pólót? Hány ezer eurós titoktartási szerződés köti? És szükség van egyáltalán állami pénzből készült kurzusfilmekre? A botrányt kavaró tiltakozás óta Ruttkay Zsófia először szólalt meg hosszabban, a Fülke Extrában Gergely Zsófiával beszélgetett.