Tetszett a cikk?

„Zsebkendőbe köhögj, tüsszents!” – inti jómodorra a legkisebb Ugrifüles tüskéshátú barátját és Brekkencset Csukás István meséjében. Ami azonban illedelmes mesefiguráknak és kortárs európai felnőtteknek természetes, korántsem az más kultúrákban és más korszakokban. A zsebkendőhasználat általánossá válása Európában is csak szűk kétévszázados fejlemény.

"– Miért van három mandzsettagombja a rendőrnek? – Hogy ne tudja a kabátujjába törölni az orrát. – És miért fényesek a gombok? – Mert mégis beletörli” – szól a két világháború közti rendőrvicc. Mindez arról tanúskodik, hogy a XX. század első felében már felettébb civilizálatlan dolognak számított az orrváladék (latinul: mucus) ing- vagy kabátujjba törlése, de a társadalom még friss élményekkel rendelkezett róla. És ez az élmény nem feltétlenül a gyerekkorban elkövetett spontán, az orrszívogatástól a fikával való elmélyült játszadozásig terjedő megnyilatkozásokra alapult, hanem arra, hogy még akkortájt is előfordult: felnőtt emberek nem használtak zsebkendőt.

A magyar paraszti kultúrába ugyanis mintegy kétszáz éve szüremkedett le a kendő, és először annak nem is az orrtörléshez használatos, hanem a díszítésre, társadalmi státusz jelölésére szolgáló változata. Eleinte a férfiak a nagyjából 30X30 cm-es nagyságú, gyolcsból vagy más könnyű, világos kelméből varrt kendőt csak ünnepi alkalmakra dugták a mellény vagy az ujjas zsebébe – díszesen hajtogatott alkalmatosságba még véletlenül se fújták volna bele az orrukat, annál becsesebb dolognak számított, többnyire ajándékba adták. A nők (leginkább a lányok) kézben hordták a díszkendőt, amelyet kézbevaló kendőnek, kiskendőnek vagy keszkenőnek neveztek. „Az elvesztettem zsebkendőmet, szidott anyám érte” kezdetű, valójában a szüzesség nem házasság útján történő elvesztése miatti sopánkodásról szóló dalos gyerekjáték is azt bizonyítja, hogy a „zsebkendőt”, akkor még nem arra használták, mint manapság, hanem jegyajándéknak.

De hát hova ürítették eleink orruk nem kívánatos tartalmát – mert hát taknyuk nyilvánvalóan nekik is volt? Volt és ürítették is. Rotterdami Erasmus szakszerű traktátusban fogalmazza meg, hogy ki mit kezdett szutykával a XV. és XVI. fordulóján: „süvegébe vagy ruhájába fúj orrot a paraszt; karjával, könyökével a halárus, s nem sokkal illőbb kézzel csinálni, ha utána a taknyot a ruhádba kened. Illendő az orrlikak váladékát kendőbe felfogni; méghozzá kissé elfordított testtel, ha magasabb rangúak is vannak jelen. Ha két ujjunkkal fújunk orrot, s valami a földre hullik, azonnal rá kell taposni”. A nagy humanista 1530-ból származó sorai arról tanúskodnak, hogy akkoriban még a felsőbb osztályok illemének sem volt magától értetődő része a mindennapos zsebkendőhasználat, annak látványát csak jobb embereknek tartogatták, s a „hétköznapokon” vagy a pórok előtt két ujjukkal könnyítettek orruk terhén.

A középkor még egyáltalán nem tabusította a mucus-t. Norbert Elias A civilizáció folyamata c. remekművében felidézi, hogy III. (Merész) Fülöp (1270-1285) dijoni síremléken szereplő lovagok közt látható egy, aki a kabátjába, egy másik meg az ujjába törli az orrát.

A zsebkendőhöz persze zseb is kell. Márpedig addig, amíg a ruhákat otthon készítették, és nem vásárolták, nem volt rajtuk zseb, azt ugyanis jelentősen bonyolítja a szabás-varrást, és csak professzionális szabók tudták elkészíteni. A gatyakorcába pedig nem tűrtek, vagy az övbe nem dugtak kendőt, ott másnak volt helye (tűzszerszámnak, késnek, kamrakulcsnak, pénznek). Amikor már a parasztoknak vagy a mezővárosokban élőknek is tellett csizmára, új lehetőségek nyíltak a kendő tárolásra, nem beszélve arról, hogy a csizmában már kapca védte a pór lábikráját. Merésznek tetszhet, de meglehet, az első paraszti zsebkendők a kapcákból fejlődtek ki.

Gyalogparaszttól a fikázásig (Oldaltörés)

Sárközi jegykendő
a XVIII. századból
© Magyar néprajzi lexikon
A kiskunhalasi emlékíró Gyenizse Lajos részletesen foglalkozott a XIX. század közepének orrtisztítási és zsebkendő-használati kéréseivel – derül ki Juhász Katalin néprajzos megjelenés előtt álló a magyar parasztság tisztálkodási szokásait taglaló monográfiájából. Eszerint a kiskunsági mezővárosban a bornyúszájú ing meg a ködmön ujja meg a bőgatya szára akkor még gyakran, főleg nyáron helyettesítette a zsebkendőt, orr- és szájtörlésre használták. A zsebkendőt csak télen használtak, és akkor a nadrág ellenzőjében tartották.

Még a XX. század elején is a többség csak ritkán fújta orrát zsebkendőbe. A parasztok vagy a proletárok orrukat két ujjuk közt ürítették a földre (lásd még: „kiváglak, fiam, mint paraszt a taknyát”), illetve kézfejükbe, kötényük sarkába vagy ruhájuk orrába törölték – még azok is, akik egyébként tartottak maguknál zsebkendőt. Nyilvánvalóan azért is, mert viszonylag ritkán cserélték őket. A mai, (sokszor illatosított) papír zsebkendők uralta korban nehéz elképzelni, hogy egy díszes kendőkészlet irigység tárgya lehetett, pedig egy évszázada még így volt.

A nyugati világban az orrváladéktól való minél gyorsabb és minél csendesebb megszabadulás ma az illem integráns része. Azért ma is vannak különbségek: amíg Európában nem számít bárdolatlanságnak nyilvános helyen orrot fújni, addig Észak-Amerikában illendő a tüsszögést visszatartani, és diszkréten trombitálni. Japánban viszont a legutóbbi időkben is kánontörőnek számított, aki orrát zsebkendőbe fújta, viszont egyáltalán nem számított gusztustalannak az orrnak az ő hangos szörcsögtetése, szívogatása.

A takony, a taknyos, a fika szavak mára már a nyelvi alvilágba száműzettek. A nyúlik, mint a takony szólás kifejezetten durvának számít. A taknyos – úgyis, mint takonypóc – egyrészt az éretlen gyerek, a kölyök, a hátulgombolós siheder megnevezésére szolgál, másrészt a lucskos, nyirkos, nyálkás időjárás megjelölésére. Érdekesség, hogy a fikán bizonyos tájakon a kisgyereket értik, de ennek semmi köze a megszilárdult orrsárhoz, a fi szót látták el kicsinyítő képzővel. A fika a XVIII. században még a hadsereg aljának számító gyalogoskatonát is jelentette. (Ez is valószínűleg az általunk használt szó homonímiája [azonos hangalakú, de eltérő jelentésű szó] lehet, de azért kihallani véljük belőle a huszár fölényességét a gyalogparaszttal szemben.) Izgalmas nyelvi jelenség az is, hogy míg a fika szó használata illetlennek számít, addig a fikázásé érdekes kerülőutakon újra polgárjogot nyer, no persze nem az eredeti, orrturkálás értelemen, hanem a kritizálás, piszkálódás, kekeckedés szinonimájaként.

A taknyos politikai tartalmat is kapott: a XIX. század második felében teremtődött meg a „taknyos zsidó” alakja, amely a hagyományos politikai elit, a dzsentri averizóját mutatta a mozgékony, a kapitalizmus körülményei közt érvényesülni képes népelemmel szemben. Persze az ország akkoriban valójában tele volt „taknyos” emberekkel, pontosabban az volt a ritkább, aki nem az volt, mégis csak a zsidók taknya szúrt szemet. Mindennek az volt az alapja, hogy a frissen bevándorolt galiciáner vagy kaftános zsidókat kötötte a vallási tilalom, és szombaton nem vihettek magukkal semmit, zsebkendőt sem, így orrukat kaftánjuk ujjába törölték. A XIX–XX. század fordulóján ugyan az asszimiláció, a polgárosodás és továbbvándorlás miatt már alig maradt haszid zsidó az országban, ennek ellenére a stigma mégis a magyarországi zsidókon maradt, igaz, némileg szelídített formában: „a zsidó gyerekeknek mindig csöpög az orruk”.

Zádori Zsolt

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Kitartó titkolózás: huszonharmadszor söpörte le a Fidesz az aktanyilvánosságot

Kitartó titkolózás: huszonharmadszor söpörte le a Fidesz az aktanyilvánosságot

Tanyára vitt Sziget Fesztivál vagy igazodási pont? Új szerepbe kényszerült a Budapesti Tavaszi Fesztivál

Tanyára vitt Sziget Fesztivál vagy igazodási pont? Új szerepbe kényszerült a Budapesti Tavaszi Fesztivál

Egy naperőmű nem fog 100 év múlva üzemelni, de egy vízerőmű igen – Gibárton jártunk

Egy naperőmű nem fog 100 év múlva üzemelni, de egy vízerőmű igen – Gibárton jártunk