Sztálinnak a dácsájában volt egy házi mozija, ahol vendégeivel együtt tekintette meg a neki tetsző filmeket, John Ford westernjeit, Chaplin börleszkjeit, de mindenekelőtt a hazai zenés filmeket. Szövegüket kívülről fújta, a dalokat sokszor együtt énekelte a színészekkel. Kedvence a volgai hajósokról szóló Volga, Volga volt, nagyon tetszett neki női főszereplője, a szőke Ljubov Orlova, afféle orosz Marlene Dietrich, aki úgy tudott táncolni, énekelni, játszani, mint senki más - írta az olasz Corriere della Sera című olasz napilap.

A színészek, dalszerzők és rendezők, aszerint, hogy műveik megnyerték vagy sem a diktátor tetszését, gazdagon, vagy száműzetésben végezték. Nyikolaj Erdman szatírikus író például száműzetésbe került. Grigorij Alekszandrov, Orlova férje viszont, aki a 30-as években az Egyesült Államokban tanulmányozta a musical műfajt, majd átültette azt szovjet környezetbe, filmjeiből úgy meggazdagodott, hogy felépíthette a Szovjetunióban Douglas Fairbanks villájának pontos mását. Pedig neki is volt "takargatnivalója". Felesége ereiben ugyanis kék vér folyt, igaz a nő "ügyesen" árvának adta ki magát. A villa homlokzatán volt egy tábla, s rajta egy olyan felirat, amely kitűnően illusztrálta Alekszandrov kompromisszum-készségét: "A dal segít bennünket az építésben és abban, hogy jobban tudjunk élni."

Riválisa, Ivan Pirjev a falusi komédiára specializálta magát. Ő jegyezte A traktorost és A kubányi kozákokat. A városi örömökről Gerbert Rappaport zengedezett. Ő írta a Cserjomuski-dalokat arról az azonos nevű modern moszkvai városnegyedről, amelyet Sztálin építtetett. A generalisszimusz korábban Dmitrij Sosztakovicsot kérte fel ennek dicsőítésére, de a Leningrádi Szimfónia szerzőjének "nem volt ihlete erre".

A filmek - tartalmuktól, minőségüktől függetlenül - a filmtörténet érdekes ereklyéi, így kaphattak helyet a fesztivál programjában.