Göncz Árpád a híres Antall-Tölgyessy-paktum, vagyis az MDF-elnök és kormányfő, Antall József és Tölgyessy Péter akkori SZDSZ-frakcióvezető közötti megállapodás eredményeként lett köztársasági elnök, méghozzá 68 évesen. Az SZDSZ – mint legnagyobb ellenzéki párt - számos kétharmados törvényt „adott fel” a paktumban, vagyis lehetővé tette az alkotmány módosítását, és azt, hogy a kormányzáshoz legszükségesebb törvényeket ezután akár 50 százalék plusz egy szavazatos többséggel is elfogadhassa a parlament. Így lehetővé vált a többségi kormányzás, nem szorult állandó egyeztetésre az MDF vezette kabinet az ellenzékkel. (A kormánykoalíció 1990-ben több mint 50 százalékos többséggel rendelkezett.)

Cserébe az ellenzéki párt kulcspozíciót szerzett: jelöltjét, Göncz Árpádot, akiben Antall József személyesen is megbízott, választotta a parlament köztársasági elnöknek. A paktumot április 29-én kötötte meg Tölgyessy és Antall, bár az egyezség bejelentésével május elsejéig vártak, és az erről szóló közleményt Antall mellett az SZDSZ részéről Kis János akkori pártelnök jegyezte. Ám másnap, május másodikán már a paktum egyik kidolgozója, Tölgyessy Péter, a Szabad Demokraták frakcióvezetője foglalta össze - az MTI korabeli beszámolója szerint - a megállapodás alapelveit. Eszerint az SZDSZ is fontosnak tartja az ország kormányozhatóságának szavatolása érdekében, hogy a minősített többségű szavazásra csak a sarkalatos, a rendszerváltás lényegét érintő törvények esetében kerülhessen sor. Ezeket a törvényeket - számszerint húszat - egyébként tételesen felsorolják a megállapodásban. Hangsúlyozta azt is, hogy nagyon lényeges: az országnak olyan köztársasági elnöke legyen, aki kifejezheti a nemzet egészének akaratát, s nem osztja meg a nemzetet acsarkodó pártokra.

Így végül Göncz Árpád az elnöki posztot 1990-től 2000-ig töltötte be (1995-ben újraválasztották), a közvélemény-kutatók szerint az ország legnépszerűbb politikusa volt gyakorlatilag egy évtizeden át.

Göncz Árpád pályafutása

Göncz Árpád 1922. február 10-én született Budapesten, 1944-ben szerzett jogi diplomát. 1945-ben belépett a Független Kisgazdapártba, ahol fokozatosan emelkedve a ranglétrán – a párt feloszlatásáig tartó időszak végére - a parlamenti titkárságig, illetve főtitkárságig jutott. A párt főtitkárának munkáját segítette elsősorban, közben tevékenykedett a Független Ifjúság budapesti szervezetének vezetőjeként, s felelős szerkesztője volt a Nemzedék című hetilapnak.

Göncz Árpád és utódja, a 2000-ben elnökké választott Mádl Ferenc

Dudás Szabolcs

Az FKGP feloszlatása után segédmunkásként, hegesztőként és csőlakatosként dolgozott. Az 1956-os forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben dolgozott, november 4-e után pedig részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memorandumok elkészítésében – írja róla a Wikipedia.

Göncz 1957-ben segített Nagy Imre „A magyar nép védelmében” című kéziratát külföldre juttatni. Májusban letartóztatták, és 1958. augusztus 2-án a Bibó-per vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték a fellebbezés lehetősége nélkül. 1960 márciusában részt vett a váci éhségsztrájkban. 1963-ban amnesztiával szabadult – írja róla az 56-os Intézet honlapja. Ezután a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója volt, majd a Talajjavító Vállalathoz került. 1965-től kezdve szabadfoglalkozású író, műfordító.1988 májusában a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja. 1988-tól az SZDSZ ügyvivője, majd 1989-től az SZDSZ Országos Tanácsának tagja. 1989 és 1990 között a Magyar Írószövetség elnöke, majd tiszteletbeli elnöke.

Göncz 1990 májusától országgyűlési képviselő, majd – mint már említettük -, május 2-ától az Országgyűlés elnöke és ideiglenes köztársasági elnök, majd augusztus 3-ától köztársasági elnök. 1995-ben újabb ötéves időszakra választották meg, posztját 2000. augusztus 3-áig töltötte be.

Antall József és Göncz Árpád fiatalon Bibó István munkatársai voltak

MTI

Még ideiglenes elnökként Göncz kérhette fel Antall Józsefet a kormányalakításra 1990-ben. A leendő miniszterelnököt akkor így méltatta: "Engedjék meg, hogy a bejelentéshez néhány szót fûzzek. Antall Józsefet, képességeit az elmúlt nem nagyon hosszú idõben mindenkinek módja volt megismerni. Nem szeretném a szót szaporítani, hogy ezt részletezzem. Engedjék meg nekem, hogy személyesebb természetû szavakat mondjak! Antall József urat - mikor még nem volt Antall József úr - egészen fiatal korában ismertem. Többé-kevésbé egy helyrõl indultunk el politikai pályafutásunkban. Mindkettõnkre és mindkettõnk alakulására azt hiszem, döntõ hatással volt Kovács Béla személye. Igazán komoly politikai tevékenységet Antall József 1956-ban fejtett ki elõször. Közel állt Bibó István köréhez, részt vett annak a nyilatkozatnak a megszövegezésében, amely 1956 mondanivalóját összefoglalta, és mindannyiunk számára iránymutatóan képviseli ma is. Ennyi idõ alatt módom volt megismerni erkölcsi, szellemi adottságait. Mindig csodálkoztam rajta, hogy milyen mély történelmi, alkotmányjogi és jogi ismeretekkel rendelkezik. Szent meggyõzõdésem, hogy a feladatnak, ami elõtt áll és ami nagyon komoly feladat, valószínûleg az elsõ lépéseket kell megtennie mindannyiunk segítségével - egy új ország felépítésének útján. Én kiválóan alkalmasnak tartom rá: meg fogja tudni tenni ezeket a lépéseket. Mindezt azért mondom, hogy személyes tapasztalataim alapján - amelyek talán közelebbiek, mint az Önök pusztán politikai tapasztalatai - állíthassam, hogy Antall Józsefet tökéletesen alkalmasnak tartom erre a feladatra."

Nem sokkal később Göncz Árpád köztársasági elnökké választásának a napja is elérkezett.

Az 1990. augusztus 3-ai választás

„Csaknem egy esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Magyar Köztársaságnak végre hivatalosan megválasztott államfője legyen. Az évtizedek óta áhított eseményre péntek délelőtt az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának végéhez közeledvén kerülhetett sor. Az ünnepi alkalomból Magyarország történelmi lobogóit felsorakoztatták az ülésteremben” – írta korabeli, 1990. augusztus 3-ai tudósításában az MTI, amelynek archív anyagai az interneten is elérhetőek.

Az ünnepi ülés pontban 10 órakor kezdődött. Felcsendült a Himnusz, majd Szabad György, a Ház megbízott elnöke megnyitotta az ülést. Köszöntötte Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnököt, Antall József miniszterelnököt, a kormány tagjait, a diplomáciai testületek tagjait, a parlamenti és a parlamenten kívüli pártok vezetőit, az egyházak, valamint a nemzetiségi szervezetek képviselőit. Szabad György bejelentette, hogy 143 képviselő köztársasági elnöknek jelölte Göncz Árpádot. Miután más javaslat nem érkezett, Göncz Árpád az egyedüli jelölt.

Ezután a honatyák Göncz Árpádot választották meg köztársasági elnökké. A legmagasabb közjogi méltóságra 310 képviselő adta le szavazatát, közülük 295-en szavaztak Göncz Árpádra. A bejelentés után Göncz letette az esküt. Az ünnepi ceremónia után elsőként Szabad György házelnök köszöntötte az államfőt, aki beszédet mondott.

- Engedjék meg – mondta az MTI tudósítása szerint Göncz Árpád -, hogy első szavam a köszönet szava legyen: jóleső érzés, hogy a Ház valamennyi pártja s a függetlenek csoportja egyaránt egyetértett jelölésemmel, hiszen Ők - a szabad választások egyértelmű tanúsága szerint - a magyar nép túlnyomó többségét képviselik, s így joggal tekinthetem magam nem csupán az ország háza, hanem az ország közös választottjának.

- Engedjék meg, hogy azt is kijelentsem: tudom, hogy ez a jelölés - bármily egyhangú volt is - nem annyira nekem, mint a legújabbkori történelmünk azon személyeinek szól, akiknek életem során munkatársa, némelyiküknek rabtársa voltam, akiknek a neve politikus létem állomásait jelzi, s akiket - ha élnének -, mint magamnál méltóbbakat szívesen látnék az új Magyar Köztársaság elnöki székében. A magyar nemzet függetlenségének olyan védelmezőit, mint a vértanúhalált halt Bajcsy-Zsilinszky Endrét; a Magyar Diákok Szabadságfrontjának vezetőjét, a Parasztszöveség igazgatóját, a Margit kőrúton megkínzott Kiss Sándort, vagy a Független Kisgazdapárt egykori főtitkárát, az elhurcolt, s Vorkutában hosszú éveket raboskodó Kovács Bélát, mint Nagy Imrét, ötvenhat mártír miniszterelnökét, mint Bibó Istvánt, akiben a legnemesebb demokratikus eszmék, a keresztényi türelem és hazaszeretet, a citoyen [állampolgári - a Szerk.] függetlenség öltött testet. Mint Donáth Ferencet, a haláláig fáradhatatlan hídverőt, a Márciusi Front legjobb hagyományainak örökösét. Vagy mint az ellenállás nemzeti függetlenségünkért életüket áldozó kommunista és nem kommunista résztvevőit, ötvenhat utcai harcokban vérüket ontó, életüket bitófán végző Angyal Istvánjait, Bárány Jánosait.

Torgyán József, Mádl Ferenc, Göncz Árpád

Dudás Szabolcs

- Talán ez a névsor, egykori tanítómestereim, bajtársaim és barátaim névsora bizonyítja, hogy nem vagyok, nem lehetek pártok, pártérdekek szolgája. Világéletemben, pártban és párton kívül, a nemzet függetlenségét, a szabad gondolatot, a szabad szót, a szabad hazában, a szabad hit gondolatát, a társadalmi igazság emberi jogokban kiteljesedő, megkülönböztetést és kirekesztést el nem ismerő védelmét szolgáltam és fogom szolgálni. A pártvitákban is érlelődő magyar demokráciát.

- Életem ugyancsak kacskaringós pályáján az a szerencse jutott osztályrészemül, hogy megélhettem a munkássorsot, a paraszti sorsot, a szabad értelmiségi sorsot. Nem vagyok hát alkalmas rá, hogy szűk osztályérdekek kovácsa legyek. Ha szolgálni kívánok valakit, azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott szó, akik a versenytársadalom versenyképtelenjei. Akiknek nincs eszközük megvédeni önmagukat. S akik épp ezért leginkább szorulnak védelemre.

- Végezetül hadd mondjam meg Önöknek, hogy nem félek a vitáktól, nem rejtettem eddig sem és nem rejtem ezután sem soha véka alá a véleményem: mert vitában érik az igazság. Mindig is bíztam és bízom az igazság erejében. Mint ahogy bízom abban is, hogy a magyar nép tökéletesen érett a demokráciára: felismeri és képes megvédeni az érdekét, igazát, s mint ahogy a közelmúltban többször is bebizonyosodott, ítélete biztos, és azt szóval-tettel ki is nyilvánítja. Joggal hiszem hát, hogy fényes jövő vár rá. Ebben a hitben merem vállalni megtisztelő megbízatásukat, hogy Önökkel együtt e jövő szolgálója legyek - mondotta Göncz Árpád.

A parlament előtt

Az Országgyűlés ünnepi ülése a Szózat eléneklésével ért véget. Ezután Göncz Árpád köztársasági elnökké választása alkalmából díszszemlét tartottak a Kossuth téren. Az államfő a parancsnoki jelentéseket fogadva ellépett a díszszázad előtt, majd megtekintette annak díszmenetét.

Az épület főbejáratán kilépő államfőt többezres, főként szabad demokrata zászlót lengető tömeg ovációja fogadta. A díszszemle után Göncz Árpádnak a polgárok is gratulálhattak, elsőként a Szabad Demokraták Szövetségének csoportja. Erről a Kossuth téri ceremóniát követő sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott: ez a gesztus nem egyenlő a pártsemlegesség megsértésével. Nem köteles ugyanis letagadni azt a gondolati azonosságot, amely őt az elnöki székbe juttatta - hangoztatta. A pártsemlegesség nem azt jelenti, hogy holnaptól egyet kell értenie a Fidesszel is, a Független Kisgazdapárttal is, a Magyar Szocialista Párttal is, de nem kizárt, hogy ez is előfordulhat - tette hozzá.

Nemzetközi visszhang

A világ vezető hírügynökségei még aznap gyorshírekben jelentették, hogy a magyar Országgyűlés megválasztotta Gönczöt államfőnek. Az AFP már első anyagában megjegyezte, hogy az új köztársasági elnök az ellenzéki Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) tagja, s ellenjelölt nélkül választották meg, miután a kormánykoalíció vezető pártja, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) és az SZDSZ között létrejött megállapodásban már egyetértésre jutottak a személyéről, és miután a volt kommunisták, a Magyar Szocialista Párt által támogatott népszavazás az elnökválasztás módjáról érvénytelennek bizonyult. Az angolszász hírszolgálati irodák is emlékeztettek arra, hogy az alig 14 százalékos részvétel miatt meghiúsult a szocialista párt reménye, hogy valamely népszerű politikusát a nép által elnökké választathassa.

Számos nyugati hírügynökség ismertette a megválasztott köztársasági elnök életútját, s a TASZSZ is részletesen beszámolt arról, hogy a Bibó-per másodrendű vádlottjaként 1958-ban életfogytiglani börtönre ítélték és ebből hat évet letöltött.

Két - azóta már nem is létező - ország elnöke is gratulált Göncznek

Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió elnöke 1990. augusztus 3-án táviratban köszöntötte Göncz Árpádot abból az alkalomból, hogy megválasztották a Magyar Köztársaság elnökévé. Gorbacsov a táviratban reményét fejezte ki, hogy Magyarország és Szovjetunió kapcsolatai - a két ország népei kívánságának megfelelően - a bizalom, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök szellemében fejlődnek tovább a konstruktív és jószomszédi együttműködés, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása érdekében. A szovjet államfő sikereket kívánt Göncz Árpádnak magas tisztsége ellátásában.

,,Meggyőződésem, hogy a magyar demokrácia erőinek befolyását fogja növelni az Ön megválasztása a köztársasági elnök tisztébe” - írta Göncz Árpádhoz intézett üdvözlő táviratában Václav Havel csehszlovák elnök. Egyúttal arról biztosította az újjáválasztott államfőt, hogy a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság érdekelt a sokrétű baráti kapcsolatok fejlesztésében a Magyar Köztársasággal.