A magyar kultúra napján, január 22-én megnyitja kapuit Szombathely első kőszínháza. Az egykori helyőrségi művelődési otthon helyén épülő, a helyiek által csak Csodapalotaként emlegetett épületben - a Weöres Sándor Színházban - még tartanak a munkálatok, de már az új falak között próbálja a társulat Az ember tragédiáját. Jordán Tamás direktor beszél a kezdetekről és arról, hogyan képzeli el a jövőt.

hvg.hu.: Alig két hét van hátra a premierig és a létesítmény hivatalos megnyitásáig. Ön az első „kapavágás” óta őrködik az új teátrum felett. Milyen érzés szinte együtt lélegezni az új színházzal?

Jordán Tamás: Hatalmas kaland, de igazából nehéz megfogalmazni. Úgy érzem, hogy Szombathelyen megvalósulhat a vízióm egy olyan színházról, ahol nem csupán az előadás a lényeg. Egy olyan közösségi tér épült fel a szemünk láttára, amely túlmutat a mai színházakon, de közben visszautal a teátrumok bölcsőjére, az ókori görög piactérre, ahol előadás és közösségi tér létezett egyszerre. Ezt álmodtam meg még a Merlin megalakulása előtt, és valami hasonlót szerettem volna létrehozni a Nemzetiben is.

hvg.hu: Részben sikerült.

J. T.: A Merlin pontosan úgy indult, ahogyan elképzeltem, de az évek alatt elfogyott körülötte a levegő. Megváltozott a közeg, amelyben annak idején létrejött. A Nemzetiben más volt a helyzet. Készen kaptuk az épületet, a hibáival együtt: nem volt alkalmas arra, hogy megvalósíthassam a koncepciót, amit a pályázatomban leírtam. Sokszor és sokan bántottak ezért.

hvg.hu: Önterápiaként próbálta Szombathelyen megvalósítani, ami a Nemzetiben nem sikerült?

J. T.: Majdnem fél évszázados vágyról van szó, nem pedig hirtelen váltásról. Ez a döntés már régóta érlelődött. A színház, különösen vidéken, ahol város és színház kapcsolatáról van szó, mást - többet - jelent, mint jó előadásokat.

hvg.hu: Mennyire tudott beleszólni az építkezés alatt a munkálatokba? Szabad kezet kapott a várostól?

J. T.: Adott volt egy terv és attól kezdve, hogy álltak a falak, szinte naponta itt voltam. Sokszor, sokat beszéltünk a kivitelezővel: olyan lett a színház, amilyet szerettem, szerettünk volna. Persze kellett kompromisszumokat kötni, de ezek vállalható kompromisszumok. (A burkolatot például nem tudták mindenhol kicserélni, mert kimerült a büdzsé - a szerk.)

Jordán Tamás. Rivaldafényben, kicsit másképp

Somogyi Nóra

hvg.hu: Úgy gondolja, hogy Szombathelyen valóra válhatnak az álmai? Még kevesebb pénz van, mint korábban, és időközben jócskán átrajzolódott a politikai, ezzel együtt a kultúrpolitikai térkép is.

J. T.: A színház működési költsége összesen hat ezreléke a város költségvetésének. (2010-ben 185 millió forint volt - a szerk.) Az itt élők régóta szeretnének igazi színházat, és bizalmat szavaztak nekem. Arra van pénz, amire akarják. Tény, hogy sokat nyomott a latban, hogy a Nemzetiben nem sikerült ezt az agórát kialakítanom. Szerintem most összejön, és mindenkinek le fog esni az álla.

hvg.hu: Amikor 2007-ben megszületett a döntés a színház megalapításáról, Szombathelynek szocialista vezetése volt. Mára megváltozott a helyzet. Az új vezetés ugyanolyan mellszélességgel kiáll ön mellett, mint a korábbi?

J. T.: Jó a kapcsolat az új vezetéssel is, mind városi, mind pedig megyei szinten. Változás ugyan történt, de úgy érzem, hogy a jelenlegi vezetés ugyanúgy kiáll a színház ügye mellett, mint a korábbi. A politika kikerülhetetlen, de nekünk nem politizálnunk kell, hanem színházat csinálni. Január 22-én a ház hivatalosan is megnyílik, de még közel sincs vége a munkának, sőt, igazából csak most kezdődik, mert be kell csábítani az embereket. Eddig beszéltünk róla, most már cselekednünk kell. Tudom, hogy mit akarok, és van elegendő tapasztalatom, hogy ezt megvalósítsam.

hvg.hu: Az egyik legnagyobb álmodó...

J. T.: Nem tudok változtatni ezen. Nem elsősorban a színházról és a színházba járó közönségről van szó, hanem a színháznak a városra gyakorolt hatásáról. A múltamban jó néhány esemény igazolta, hogy a naiv reményekből születhet valami. A szombathelyi kihívás azért érdekelt, mert  meg akarom mutatni, milyennek kell lennie egy vidéki színháznak, a fórumnak: legyen egy hely, ahol az emberek találkoznak és beszélgetnek. Megnézik az előadást - persze nagyon fontos, hogy jó előadások menjenek -, de az is fontos, hogy az emberek együtt legyenek. Mert a találkozáshoz, az igazi beszélgetéshez nemcsak alkalom kell, hanem jó ürügy is, hogy fel tudják eleveníteni a közös élményeket, ahogyan annak idején mi tettük az Egyetemi Színpadon.

A szombathelyi Weöres Sándor Színház. A külső nem minden

Somogyi Nóra

hvg.hu.: Milyen irányba indul a Weöres Sándor Színház? Mi a cél? A kisérletező, szűk rétegnek szóló előadások létrehozása, vagy a széles közönséget megszólító népszínházi koncepció? Egykori főrendezőjének, Dömötör Tamásnak lemondása és távozása a rossz nyelvek szerint inkább utóbbit vetíti előre. Sok direktor és rendező vélekedik ma úgy, hogy ki kell szolgálni a közönség ízlését, még akkor is, ha ezzel országos szinten lezülleszti a repertoárt.

J. T.: Nem hiszem, hogy egyértelműen ki kell jelölnünk az irányt. Jelenleg 3200 bérletesünk van. Közülük mintegy négyszázan nyitottak az újra, ám van másik 1200 bérletes, aki inkább a szórakoztató színházat igényli. Mindenki egyformán fontos. A nagyközönség érdekeit kell kiszolgálnunk, de ez nem jelenti azt, hogy kommerszek leszünk. Egy pályázati pénzekből előadásokat létrehozó kis társulat sokkal könnyebben kísérletezhet, újíthat, mint egy közpénzekből fenntartott. A cél az igényes szórakoztatás, ám ez nem azonos a kommersszel.

hvg.hu: Az ember tragédiájával nyit a színház. A Nemzeti Színház is Madách drámájával indított.

J. T.: Nincs összefüggés a két bemutató között. A Nemzeti Színházban Szikora János rendezte a darabot, az itteni bemutatót pedig jómagam. A Merlinben is színre vittem Tragédiát. Akkori rendezésemmel elkezdtem valamit, amit itt szeretnék kiteljesíteni. Duró Győzővel (a darab dramaturgja - a szerk.) egy picit átértelmeztük a darabot, érthetőbbé, feldolgozhatóbbá, modernebbé tettük. Az elmozdulás az eredeti jelentéstől kortárs témák vagy ízlés felé nem magyar sajátosság, hanem európai színházi trend. Az ember tragédiája olyan darab, amely minden korban aktuális, a kérdések, amelyeket feszeget, ma pont annyira időszerűek, mint Madách idejében, a megvalósítás azonban rengeteg újdonságot hoz.

Az ember tragédiáját különleges videotechnika alkalmazásával állítja színpadra Jordán Tamás. A monstre apparátust igénylő tömegjeleneteket vetített képen kísérheti figyelemmel a közönség, az illúzió lényege, hogy a színészek időről időre lelépnek a vászonról és hús-vér valójukban jelennek meg a deszkákon. A videotechnika - szükség esetén - a feliratozást is lehetővé teszi, így a külföldi közönség is teljes értékű (nem csak vizuális) élményt kaphat.

Somogyi Nóra