Valaki megvádolhatta S. Jánost. Talán bocsánatos bűn a Kafka-parafrázis, ha meggondoljuk: a rendszerváltás utáni hazai jogtörténet egyik legabszurdabb esetét produkálta nemrégiben a magyar igazságszolgáltatás, amikor felfüggesztett börtönt adott egy képzőművésznek. Durvább botrányok, fenyegetések és ítéletek sem ritkák azonban körülöttünk, Kelet-Európában. A Műértő cikke.

Április 22-én a bíróság első fokon öt hónap, két évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte Sugár János képzőművészt egy konceptuális graffiti miatt. Még 2008 nyarán fújta fel a „Wash your dirty money with my art”, azaz „Mosd a piszkos pénzedet a művészetemmel” feliratot két helyre Budapesten, a Kogart épülete elé és a VAM Design falára. A VAM-nál Sugár már a mű keletkezése idején is kihúzta a gyufát, feljelentést tettek, a művészt rabosította a rendőrség. Egy, a VAM által felkért szakértő cég, a Pretorium akkor 1 463 000 forintnyira értékelte a kárt, amelyet a fekete festékkel a falra fújt felirat jelent. Az abszurditások sorát gazdagítja, hogy ez az összeg végül 43 ezer forint lett, s az is, hogy ez most öt hónapot ért. Mint azt a sajtóban többen kiemelték, a bíróság egyáltalán nem vette figyelembe, hogy itt művészi tettről volt szó: a ténynek még egy zárójelet sem szentelt, maradt a szimpla rongálás.

Hogy a VAM-ot mi bőszítette fel, nem világos. A pénzmosásra való utalás? Az angolban az money laundering volna, a szöveg pedig nem így szól. Az Index.hu-nak 2008-ban levelet írt az ügyben Vincze Miklós (VAM Design). A szöveg nélkülözte a kohéziót, mégis úgy tűnt, a VAM-nál megértették, hogy a Műcsarnok Na, mi van? című kiállításán is megjelent, falra fújt mű kritikai gesztus, és ezért kifogásaik esztétikaiak. Szó szerint: „egy, a társadalmi felelősséget hangsúlyozó művésztől joggal várhatóak el a társadalmi felelősség egyezményes etikájának és szabályainak betartásának fényében képződő alkotások (...) melyek, amennyiben a street art avagy public art, sőt a protest art deklaráló formáit választják, megfelelően képviselik ezen művészi kifejezési formák valódi artisztikus és artikuláló mechanizmusait”.

Avdei Ter-Oganyan: Radikális absztrakcionizmus, 2004.
©

Akkor a Műértőnek Sugár így nyilatkozott (2008. december): „Egy szép szürke homlokzatra feltettem valamit, aminek a tulajdonos szerint nincs ott helye. (…) Engem az érdekelt, hogy egy groteszk vagy kritikus megjegyzés egy állami intézmény falain belül, illetve egy magánintézmény falán is megjelenik: ebből érdekes helyzet, feszültség keletkezik.” Nos, keletkezett. Falfirka miatt született már letöltendő börtönbüntetés is Magyarországon, felfüggesztett több is. E szempontból a bíróság konzekvens volt; abban pedig következetesen szemellenzős, hogy a Sugár-ügyben nem vette figyelembe: művészi gesztusról van szó. Azt pedig súlyosbító körülményként értékelte, hogy Sugár az első pillanattól elismerte, ő felelős a firkáért.

A mű azonban betalált. Érzékeny pontokat sértett, akár egy vírus, amely teszteli a rendszert. A VAM rendőri eszközökhöz nyúlt, a bíróság hallani sem akart művészi véleménynyilvánításról, a média és a netes közvélemény pedig ráindult az ügyre, ami a VAM számára egyértelmű PR-vereséget jelentett. PR-győzelem csak az lett volna, ha megvásárolják Sugár művét, de ezt egy magángyűjtő tette meg.

Ami az abszurditásoknál komolyabb, az a véleménynyilvánítás szabadságának kérdése. A rendszerváltás óta volt már botrány efféléből. Az Új Hölgyfutár című folyóirat 1991-ben verte ki a biztosítékot: Bernáth(y) Sándor a magyar koronás címert ábrázolta obszcén-ironikus közegben, s ez Torgyán József parlamenti interpellációját váltotta ki. Az ügyészség ennek nyomán indított vizsgálatot a kiadó és Szkárosi Endre felelős szerkesztő ellen. A vád közszeméremsértés volt, és az elsőfokú ítélet szerint -- a kérdéses lapszám megjelenése után jó fél évvel -- a lapot csak új borítóval lehetett volna forgalmazni. Másodfokon végül is ejtették a vádat, s mint az akkori felelős szerkesztő emlékszik: mérlegelték, hogy műalkotásról van szó. S bár elhangzott, hogy műalkotás is sérthet jogot, figyelembe vették a művészi kifejezés szabadságát. Ez, húsz évvel később, Sugár esetében már fel sem merült.

Hermann Nitsch 1999-es budapesti, Kiscelli Múzeumbeli kiállításának ürügyén szintén botrány és tiltakozások sora zajlott. A Református Egyház ügyészségi állásfoglalást kért, Semjén Zsolt akkori egyházügyi helyettes államtitkár a tárlat bezárását követelte. Figyelemre méltó mondata egy korabeli hírműsorból: „Mi történne, hogyha holnap jönne Szabó Albert, és mit tudom én, különböző horogkereszteket és egyebeket festegetne egyéb vallási szimbólumokkal, és utána azt mondaná, hogy ez neki a művészi alkotásának és önkifejezésének a része?” Feljelentés az ügyben nem volt, illetve egyedül a múzeum jelentett fel egy képrongálót, aki az utolsó nyitvatartási napon belefirkált egy műbe.

Másutt Kelet-Európában keményebb művek és még keményebb fenyegetések hívták fel a figyelmet arra, hogy a posztszocialista társadalmak és kormányzatok nehezebben tűrik a művészi szabadságot, mint a nyugatiak. Tavaly a párizsi Louvre októberre tervezett Ellenpont című orosz kortárskiállítása előtt az orosz kulturális minisztérium lépett közbe az intézménynél, hogy Avdei Ter-Oganyan munkái ne szerepelhessenek a diplomáciai szempontból fontos eseményen. Ter-Oganyan akkor már több mint tíz éve Prágában élt, mert odahaza az egyház eljárást kezdeményezett ellene, amiért ikonokat tört össze egy 1998-as performanszában. A putyini államgépezet pedig azért fordult ellene, mert egyik műve, a Radikális Absztrakcionizmus Projekt egy darabja „veszélyt jelent” az elnökre. Elvont geometrikus alkotásokról van szó, amelyeken szövegek is szerepelnek. Az egyiken, a 8. számún ez: „Ez a mű arra buzdítja önt, hogy támadást kövessen el V. V. Putyin ellen abból a célból, hogy véget vessen állami és politikai szerepvállalásának”. (Más képek más szöveget tartalmaztak, az egyik ezt: „Ennek a műnek a célja, hogy megalázza az oroszokat és a zsidókat”.)

A nyilvánvalóan ironikus provokációt az orosz állami politika nem akarta a Louvre falán látni. Erre a kiállítás 15 művészéből 7 bojkottot jelentett be. Ezt követően az orosz hatóságok mégis úgy döntöttek, nem gördítenek akadályt Ter-Oganyan művének bemutatása elé. Hogy mi késztette őket erre, nem tudni, mindenesetre a kényelmetlen helyzetbe került Louvre tárgyalásokat kezdett velük az ügyről. A múzeum bejelentette, minden az eredeti tervek szerint valósul meg, ám erre Ter-Oganyan vonta vissza munkáját a tárlatról.

Vallás és politika játszották a főszerepet a lengyel Dorota Nieznalska esetében is (Műértő, 2004. február). A 2003-tól húzódó ügy a Pasja (Passió) című installáció 2002 elején történt televíziós bemutatása nyomán robbant ki. Ha a munka megmarad a gdanski Wyspa galéria kiállításának keretei között, talán nincs is történet. A jobboldal, ezen belül is a szélsőjobbos Lengyel Családok Ligája (LPR) az adás után frontális támadást indított a művész ellen. A műben szerepelt egy kereszt, amelyen férfigenitália-fotó volt látható. A vád szerint a művész megsértette a vallásos emberek érzelmeit, ami szerintük a büntető törvénykönyvbe ütközik.

A bíróság figyelembe vette, hogy művészi tettről van szó, de a kijelentette, „annak a ténynek, hogy a munka a művészet keretein belül van, nincs jelentősége abból a szempontból, hogy sérti-e mások érzéseit”. Kétezer zloty büntetést helyeztek kilátásba, ám a bíró súlyosbította a büntetést: a művészt közmunkára ítélték, és utazási tilalommal is sújtották. Az ügy a művészeti közvéleményt is megosztotta. Aláíráskampány kezdődött Nieznalska mellett, amelyben művészek és közéleti személyiségek is részt vettek, ugyanakkor konzervatív kollégák elítélték a művészt és munkáját, mondván, „olyan alacsony színvonalú”, hogy kiállítani sem lett volna szabad. A Wyspa galéria bezárni kényszerült. Nieznalskát hosszas eljárás, többszöri fellebbezések után 2009-ben végül felmentették, amit a sajtó liberális szellemiségű része üdvözölt. Tavaly még felmerült, hogy a művészt újra bíróság elé citálják, végül azonban erre nem került sor.

Nagy Gergely

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Kult

Széthordták a Herzog-gyűjtemény ezüstjeit

Magyar vonatkozású műtárgyak tömeges felbukkanása a nagy külföldi aukciósházakban elenyésző kivételtől eltekintve a legritkább esetben fordul csak elő. E ritka kivételek egyike volt a Christie’s május 17-i arany- és ezüstaukciója New Yorkban: mintegy 30 olyan tétel indult egy csoportban (egymást követően, tehát nem egy tételben), amely már a címében is jelezte a magyar eredetet. A Műértő cikke.

Kult

Megjelent a Műértő júniusi száma

Michael Borremans a Műcsarnokban, művészet és igazságszolgáltatás Kelet-Európában, a Viennafair Bécsben, portré Rita Ackermann-nal. Mindez és sok minden más a Műértő júniusi számában.

Másfél kilós aranyrögöt talált a hobbikutató

Másfél kilós aranyrögöt talált a hobbikutató

Így próbálja befolyásolni Oroszország az EP-választásokat

Így próbálja befolyásolni Oroszország az EP-választásokat

Ennél szebb szivárványt festeni sem lehetne – fotó

Ennél szebb szivárványt festeni sem lehetne – fotó

A Mol is belevág a hidrogénes autózásba

A Mol is belevág a hidrogénes autózásba

Curtisnek titkos esküvője volt, de az kiderült, hogy Majka nem volt ott

Curtisnek titkos esküvője volt, de az kiderült, hogy Majka nem volt ott

Könnyeivel küszködött Alain Delon, amikor a tiltakozások ellenére megkapta az életműdíját

Könnyeivel küszködött Alain Delon, amikor a tiltakozások ellenére megkapta az életműdíját