Csak álom a nyereséges fesztivál?

„Nincs dráma, de azért húznunk kell a gatyaszíjon” – summázta a többnapos könnyűzenei mulatságok aktuális helyzetét Bukovinszky Béla, a tokaj-rakamazi Hegyalja Fesztivált szervező Delta Fest Kft. marketingvezetője. Az ország szegényebb, keleti fertályán évek óta 70 ezres látogatottságot produkáló négynapos fiesztát idén érte utol a válság. „30-50 százalékkal csökkentek a szponzori költések a távközlési és energiaszolgáltató cégeket sújtó ágazati különadó miatt, a multik ugyanis a marketingbüdzsén kurtítottak először” – mondja a Magyar Fesztiválszövetség elnökségében is pozíciót betöltő szervező.

A bulik vagy fieszták költségvetésének 10-30 százalékát fedező támogatásokat szerencsés esetben kiegészítik a gyorsan forgó fogyasztási cikkek kereskedelmével foglalkozó, úgynevezett FMCG-szektorban tevékenykedő vállalkozások bevonásával. Nagyobb érvágás az üdülési csekkek kivonása a forgalomból. A Sziget Fesztivál esetében tavaly közel 200 millió, a Hegyalján pedig 20 millió forint értékben vásároltak belépőt az utalvánnyal. Az idén bevezetett Széchenyi-pihenőkártyával azonban már nem lehet fesztiváljegyet venni. „Mi nem árat emelünk, hanem csökkentjük a mellékrendezvények számát, így kevesebb lesz a színház és a bemelegítő buli” – így Bukovinszky.

Kulturális program a Szigeten, 2010

Hernádi Levente

„Az állami résztámogatások mértéke is katasztrofálisan lecsökkent: míg 2007-ben 1,3 milliárd, tavaly már csak 600 millió adóforint jutott a fesztiváloknak, idén pedig mindössze 250 millió” – panaszkodik Márta István, a 272 tagot számláló Magyar Fesztiválszövetség elnöke. Leginkább a központi költségvetési dotáció javát eddig felhasználó nonprofit művészeti seregszemlék sínylik meg a drasztikus forráscsökkentést. A komolyzenei, színházi vagy összművészeti fesztiválok eddig a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) és a mostani Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) elődtárcája által kiírt pályázatokon nyerhettek pénzt. Az NKA idén azonban alig negyedmilliárd forint fölött rendelkezik, a korábban turizmusfejlesztési célokra elkülönített félmilliárdos pályázati forrással gazdálkodó NFM pedig teljesen elzárta a csapokat.

Márta szerint mindezt tetézi, hogy idénre az önkormányzati források is elapadtak. „Tagjaink zömének költségvetésében csupán 20-30 százalék erejéig szerepelt állami pénz, ám a különadókkal végképp a tönk szélére sodródtak” – mondja a kapolcsi Művészetek Völgyének gründolója. A nemzetközi mércével is jelentősnek számító Zempléni Fesztivál például több tízmillió forinttól esett el, mivel az egykori névadó-szponzor Antenna Hungária Zrt. kiszállt a finanszírozásból, máskülönben nem tudta volna befizetni a másfél milliárdos ágazati adót. Hasonlóan járt az E.On Hungária Zrt. által támogatott Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál is.

Hogy mentse a menthetőt, az NKA több hónapos spéttel – a szokásos előző október végi időpont helyett csak május végén – 200 millió forintos keretösszegű meghívásos pályázatot hirdetett tíz fesztiválnak. A listáról lemaradt számos nagy hagyományú, patinás művészeti rendezvény, köztük a nemzetközileg is magasan jegyzett szombathelyi filmes mustra, a Mediawave, vagy a szegedi színházi seregszemle, a Thealter. Rákerült viszont – kulturális rendezvényei jogán – az egyébként kiváló minősítésű Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivál, valamint a miskolci Operafesztivál, amely efféle apanázs nélkül minden bizonnyal kivérezne.

Stiller Ákos

Korántsem kidobott pénzek az ilyen állami „infúziók”. 2007-ben, amikor az NKA még 600 milliót osztott szét, a fesztiválok 2,4 milliárd forintos adóbevételt generáltak – hoz példát a támogatások megtérülésére Márta. A négyszeres szorzó egyébiránt nemcsak a nonprofit fiesztákra, hanem az egyértelműen üzleti vállalkozásnak számító könnyűzenei és gasztrodzsemborikra is értendő. Más kérdés, hogy a két utóbbi kategóriába tartozó események nem szorulnak a központi költségvetésre. A Sziget évek óta nem kér a közösből, a soproni VOLT vagy az említett Hegyalja pedig csak pár milliót vesz igénybe a civil szervezetekkel megvalósuló, például drogprevenciós programok finanszírozására.

Valószínűleg modellváltásra van szükség – véli Márta –, csak még azt nem tudni, hogyan. A fesztiválszövetség mindenesetre – Európában egyedülálló módon – saját minősítési és regisztrációs rendszert épített fel. „Ez a kataszter segíti a szponzorokat és a pályázati döntéshozókat, hogy a szakma által kidolgozott kritériumrendszer alapján dönthessen. Ettől átláthatóbb a rendszer, és elvileg megelőzheti a szubjektív elbírálást, a mutyikat” – mondja Bukovinszky.

A regiszter három kategóriában – kiváló, jó, illetve minősített – osztályoz, és az értékelés szempontjai között az újító hajlamtól, a karakteres, egyedi tematikán, valamint a szállás és vendéglátás nívóján át a hazai és nemzetközi kötődésig, illetve a helyi beágyazottságig számos kritérium szerepel. A produkciók kvalitása, az esemény jellegéhez passzoló helyszínek (például kamarazenéhez kúriaudvar, progresszív színházhoz katonai bázis) éppúgy pluszpontokat ér, mint a nézőtoborzás ötletessége. A fesztiválok besorolásai három évre szólnak. Jelenleg azonban úgy tűnik, az önszerveződés kevés a túléléshez, bár a szisztéma felkeltette az európai fesztiválkultúra képviselőinek figyelmét is. Márta elmondása szerint német és francia kollégák is érdeklődtek nála, hogy adaptálnák az önértékelés magyar módszerét.