szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Kevesen tudják, hogy a Vissza a jövőbe című filmben Marty McFly szerepét az első jelenetekben még nem Michael J. Fox játszotta. Vagy hogy van olyan sorozat, melynek 777 epizódjából csupán 460 maradt fent, és 209 elveszett részt a rajongók gyűjtöttek össze. Néhány nehezen beszerezhető, elveszett vagy csak pár példányban létező popkulturális alkotás nyomába eredtünk a Wired magazin gyűjtése nyomán. Itthon is jó lenne megtalálni a Nirvana pesti koncertjének, a sokat idézett lottósorsolásnak a felvételeit, továbbá néhány eltűnt némafilmet és narrátoros félrefordítást.

Ki volt az első Marty McFly?

A Vissza a jövőbe rajongóinak nem kell aggódniuk, ugyanis az 1985-ös sci-fi komédia, a Back to the Future első, eredeti jelenetei – melyekben Eric Stoltz játszotta a főszereplőt, Marty McFly-t – hozzáférhetőek, többek között a YouTube videomegosztón. Ahogy az az IMDb oldalán olvasható, a film készítői kezdettől fogva Michael J. Foxot szemelték ki a csetlő-botló időutazó szerepére, ám ő akkoriban a Családi kötelékek című tévésorozatban játszott Meredith Baxter oldalán. McFly karakterét a Ponyvaregényben is szereplő Eric Stoltz-ra osztották, ám a forgatás negyedik hetére kiderült, hogy nem tudja hitelesen hozni a figurát. Foxot végül elengedték a Családi kötelékek készítői, így életre kelhetett a milliók által megszeretett Fox-Marty.

Az elveszett Hitchcock-film

Rossz hír a Hitchcock-filmek rajongóinak, hogy az 1899-ben született, Oscar-díjas és többszörös Golden Globe-díjas filmrendező 1926-os The mountain Eagle című filmjének nem maradt fenn kópiája. Alfred Hitchcock 1923-ban rendezte első filmjét – The Number 13 –, melynek munkálatai abbamaradtak. Az 1925-ös A gyönyörök kertje (The Pleasure Garden) viszont már meghozta az elismerést a Psycho és a Madarak rendezőjének. Nincs kizárva, hogy egyszer még előkerülnek az elveszett tekercsek, nemrég ugyanis Új-Zélandon egy mozigépész hagyatékában rábukkantak a rendező némafilm-korszakából származó The White Shadow című film első három tekercsére.

A rejtélyes, színes Verne-adaptáció

A Rejtelmes sziget című Verne-regényből  (The mysterious Island) készült első adaptáció egy színes film volt, mégsem maradt fenn. A komplett – befejezett – film, Lionel Barrymore, Jacqueline Gadsden és Lloyd Hughes főszereplésével fekete-fehérben maradt ránk. A Rejtelmes szigetnek azóta számos feldolgozása ismert, többek között az 1973-as spanyol változat, melyben Omar Sharif és Ambroise Bia játszotta a főszerepet.

Stanley Kubrick Napóleonja

Az 1999-ben elhunyt amerikai filmrendező, Stanley Kubrick 50 éves pályafutása során mindössze 16 filmet – 13 nagyjáték- és 3 rövidfilmet – rendezett. Igaz, ezek között olyan mesterművek voltak, mint a Spartacus (1960), a 2001: Űrodüsszeia (1968), a Ragyogás (1980) vagy utolsó alkotása, a Tágra zárt szemek (1999), Tom Cruise és Nicole Kidman főszereplésével. 1971-ben Kubrick belefogott a Napóleon című filmbe: mint mondta, minden idők legjobb moziját akarta elkészíteni a francia császár felemelkedéséről és bukásáról. A filmrendező több mint 18 ezer dokumentumot és könyvet nézett át, ám mire a terv elkészült, a gyártó stúdió megvétózta. A Dr. Strangelove-nak és a 2001: Űrodüsszeiának viszont valóban elkészültek olyan jelenetei, amik nem kerültek bele a rendező által lezártnak tekintett változatokba. Utóbbinál például a New York-i bemutató után döntött úgy Kubrick, hogy húsz percet mégis kivág belőle. A jogtulajdonos Warner Brothers egyelőre nem is kívánja bemutatni a kimetszett részeket.

Doctor Who: a rajongók nem adják fel

1963-ban tűzte műsorára a BBC az itthon Ki vagy, doki-ként  futó Doctor Who című tévés sci-fi sorozatot, melynek főszereplője időgépével különböző korokban bukkan fel, mindig valamilyen kalandba csöppenve. A sorozat 1989-ig futott Nagy-Britanniában, majd 2005-ben újraindították. Jelenleg a tizenegyedik doktorral megy: a szerepet Matt Smith alakítja. Érdekesség, hogy a korai epizódok nem maradtak meg: 108-nak ma sincs nyoma, 209 elveszett részt azonban innen-onnan – esetenként Nigériából, Ciprusról vagy Hong Kongból – összekapartak valahogy a rajongók. Az újrafelfedezési trend azonban csillapodóban: míg a nyolcvanas években még évente 2-3 új darabra bukkantak, az elmúlt 10-15 évben már csak két epizód került elő.

Egyszervolt albumok

A Wired magazin az elveszett, ámde véletlenszerűen még fellelhető albumok közé sorolja a Duran Duran 2006-os, Reportage című lemezét. Az album 2006 májusában készült el, 14 felvételt tartalmazott, melyek közül jó párat az iraki háború ihletett. Az 1978-ban alakult brit popbanda szerint viszont volt még mit finomítani rajta, meg is állapodtak az amerikai dalszerző-producer Timbalanddal a szerzemények felturbózásáról. A színfalak mögött közben szárnyra kelt a pletyka, hogy Andy Taylor gitáros nem érzi jól magát a csapatban. Ahogy önéletrajzában később megírta: rivalizálásuk Simon LeBonnal és Nick Rhodes-szal – a banda két másik tagjával – ekkorra már teljesen elfajult. Az albumon még dolgozni kellett, ő viszont erre nem volt képes. A csapat mindössze 3 szerzeményt tartott meg – Timbalanddal közös munkájuk eredményeként –, majd 2007-ben kijött a Red Carpet Massacre című album, amely nem durrant nagyot Nagy-Britanniában, csupán az eladási lista 44. helyéig jutott.

A népszerű punk-rock banda, a Green Day 2003-as, Cigarettes and Valentines című albuma is e kategóriába tartozik: a srácok felénekelték a számok többségét, ám ezek egyszer csak eltűntek a stúdióból. Nem vették fel újra a dalokat, inkább mindent elölről kezdtek. E munkának lett a gyümölcse a 2004-ben megjelenő, hetedik lemez, az American Idiot, melyből több mint 14 millió példányt adtak el világszerte.

Hazai kincsek

A honi filmek megőrzésének gondolata csupán az ötvenes években vált elfogadottá Magyarországon – vagyis a filmarchívum 1957-es alapításakor már 56 év eltelt az első magyar film születése óta. Ennek "köszönhetően" a magyar némafilmek 95 százaléka és az 1945 előtt készült hangos filmek 25 százaléka megsemmisült. Pedig minden bizonnyal sok gyűjtőt érdekelnének például – esetleges felbukkanásuk esetén – a később világsztárrá vált Lugosi Béla korai alakításait tartalmazó tekercsek.

Eltűnt Az aranyember 1918-as némafilmes feldolgozásának hazai piacra szánt verziója is, melynek jeleneteit a legenda szerint még háború közben, röpködő lövedékek között vették fel a Vaskapunál. (A most forgalomban levő kópiát a film rövidített, német változatából újították fel). És hogy ne csak filmekről essen szó: nincs már meg az az első Magyarországon készült hangos felvétel sem, amin Horthy Miklós kormányzó nyilatkozott amerikai tévéseknek.

Hiába keresték az elmúlt hónapokban a Szerencsejáték Zrt. kampányának résztvevői a legendás "hatos, faszt, kilences lottósorsolás" felvételét is. A kéthónapos kampány során senkinek nem sikerült rábukkannia bizonyítékra, pedig – az erkölcsi elismerésen túl – egy iPodot ért volna az anyag. Az mindenesetre kiderült: ha megtörtént egyáltalán az eset, nem a tévé-, hanem a rádiófelvételek között kell keresni. Ennek felkutatása azonban a kampány szervezői által felkért nyomozónak sem jött össze; készült viszont több tucat újraértelmezés.

Hasonló kutatás zajlik a Nirvana 1989-es pesti koncertjének felvétele után is, az előbbihez hasonlóan kevés eredménnyel. Több fórumon keresték már, de se hang-, se képfelvétel nincs Cobainék pecsás fellépéséről, melyen állítólag csupán pár száz későbbi szerencsés vett részt (azért a későbbi jelző, mert a koncert egyes beszámolók szerint nem volt jó eresztés). A siker kapujában álló Nirvana ittlétéről csupán egy pesti cukrászdában készült felvétel és egy szórólap árulkodik az utókornak. Szerencsésebbek nálunk a linziek, akiknek videofelvételük is van az egy nappal korábbi koncertről.

A nyolcvanas-kilencvenes évek fő házi szórakozása a videózás volt. A filmek nagy része kalózfelvételeken terjedt, melyben profi és önjelölt narrátorok szinkronjai segítették az eligazodást. Néhány (mellé-)fordításból igazi legenda lett. Sokan lennének boldogak, ha újra hallhatnák a tiroli kamuszexfilmek unott magyar férfihangjait vagy a Tízparancsolat című film narrátorát, aki fordítás helyett jó fél órát áthorkolt a 222 perces filmből. Beszélik azt is, hogy létezik a Terminátornak egy olyan szlovák verziója, amelyben a narrátor Ahoj, Poplacsek-ként fordította le a Hasta la Vista, Baby-t. Erre azonban nincs bizonyíték, sőt a történet is igen valószínűtlen.

És a végére egy friss veszteség. Nem tudjuk még, hogyan helyettesítik a Zagarról készített dokumentumfilmben azokat a felvételeket, melyeket az együttes februári jubileumi koncertjén vettek fel, ezeket ugyanis nem sokkal ezután ellopták. A tolvajok azóta sem lettek meg, s bár az interjúkat újra fel lehet majd venni, de a jubileumi koncert próbáiról készült képeket, backstage felvételeket már nem lehet reprodukálni.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!