szerző:
hvg.hu

Az eddig lemezekről áradó és a koncerteken elszabaduló ősi energiák forrásait ezúttal a mozikban kell keresni. Elkészült a Vágtázó Halottkémek történetét bemutató dokumentumfilm.

Akik móresre tanították a halált címmel jeleneik meg dokumentumfilm a Vágtázó Halottkémekről, illetve Vágtázó Életerőről. A film díszbemutatóját május 24-én tartják az Urániában, majd a Vágtázó Életerő május 25-én és 26-án duplakoncertet ad az A38-on, ahol mindkét fellépés előtt látható lesz a film, és minden bizonnyal később a televízióban is sugározzák. A rendezővel, Nagy Júliával beszélgettünk.

hvg.hu: Melyik volt a legelső VHK-élménye?

Nagy Júlia: Kamaszkoromban, a Diákszigeten láttam először a VHK-t ’94-ben vagy ’95-ben. Emlékszem, ahogy szépen lassan besötétedett a koncert alatt. Már korábban is tudtam a VHK-ról, ugye a gimiben a srácokon fel-feltűntek saját gyártmányú VHK-pólók, de annyira azért nem mentem utána a munkásságuknak.

Vágtázó Halottkémek-dokumentumfilm
©

A Diákszigeten azonban, amikor megnéztük őket, lejött az energia a színpadról. Egy fesztiválon az ember rohangál ide-oda, hogy belehallgasson ebbe-abba, de a VHK-nál földbe gyökerezett a lábunk.

hvg.hu: Tizenöt évvel rá, hogy jött a dokumentumfilm ötlete?

N. J.: Az ötlet nem tőlem származik: a zenekar basszusgitárosa, Mestyán Ádám keresett meg, ugyanis mi egy egyetemre jártunk, és amúgy is voltak közös barátaink. Bár akkor, három évvel ezelőtt még arról volt szó, hogy a rajongóknak készítsünk karácsonyra egy DVD-t, de aztán én javasoltam, hogy tegyünk bele több energiát és legyen ez egy tisztességes dokumentumfilm, amely megörökíti a zenekar esszenciáját, a múltját, jelenét és jövőjét. A koncepció az lett, hogy ne csak a zenekar tagjai szerepeljenek benne, hanem rajongók, kortársak és szakértők is. A cél nem pusztán az volt, hogy a rajongóknak összevágjunk egy mementót archív felvételekből, hanem, hogy azok is megértsék a VHK fontosságát és üzenetét, akik nem ismerik.

hvg.hu: Ez az első filmje?

N. J.: Már készítettem filmet, picit dramatikus formában a fenntartható közlekedésről középiskolások számára. Más szóval a biciklizést, gördeszkázást, rollerezést propagáltuk a fiatalok körében. Ez elég szépen szerepelt, például a legnagyobb, szentpétervári nemzetközi környezetvédelmi fesztiválon elvitte a kreatív dokumentumfilm fődíját.

hvg.hu: Honnan lehetett pénzt szerezni egy VHK-filmre?

N. J.: Ez esetben nem emelném ki a VHK-t, mert a hangsúly a dokumentarista megközelítésen volt, amikor pályáztunk. Hányatott sorsa volt egyébként a filmnek, ezért is tartott három évig. Végül az Nemzeti Kultúrális Alaptól kaptunk rá pénzt.

hvg.hu: Mennyire volt gördülékeny a filmezés folyamata?

N. J.: Sok segítséget kaptunk a zenekartól és a filmben felbukkanó emberektől, sőt, olyanoktól is, akik nem jelennek meg, de archív anyagokkal, információkkal, helyszínekkel vagy technikailag hozzájárultak a film elkészüléséhez.

©

Abból a szempontból nehezebb dokumentumfilmet készíteni, hogy itt nincs behatárolt ütemterv, mint a játékfilmek esetében, amely amúgy is egy sokkal jobban szabályozható dramatikus műfaj. Ráadásul a stáb is erőn felül teljesített: rugalmasnak kellett lenniük, nem tudhatták, mikor kell pattanniuk, mint a titkos ügynököknek.

hvg.hu: A VHK-ban sokan megfordultak; hol húzták meg a határt, hogy ki szerepeljen a filmben és ki nem?

N. J.: A VHK-nak és a zenekar körülötti dolgoknak vannak gyújtópontjaik, és igyekeztem úgy összegyűjteni a szereplőket, hogy ezekről a központi elemekről hiteles emberek nyilatkozzanak.

hvg.hu: A filmből kimaradt két alapító tag: Ipacs László és Czakó István. Ez tudatos döntés volt, vagy valamiért így alakult?

N. J.: Két oka van. Az egyik koncepcióbeli, ugyanis el kellett dönteni, hogy csak a jelenlegi tagok beszéljenek, vagy a régiek is, és akkor szétdarabozódik a film. Az alapítók kivételt képezhettek volna, és én szerettem volna, ha ők belekerülnek a filmbe, de nem akartak szerepelni.

hvg.hu: Miért nem?

N. J.: Mi nagyon nyitottak voltunk és a producerünk, Huszár Viktor emberfeletti erőfeszítéseket tett, hogy be tudjuk őket vonni a filmbe, de a személyes ellentétek ezt nem tették lehetővé.

hvg.hu: Az ilyen tipusú filmek koncertbevágásokra és beszélgetésekre épülnek. Ez is ilyen lesz?

N. J.: Mivel egy 37 éves, jelenleg is aktív zenekarról van szó, nyilván sokat merítettünk az archív felvételekből, illetve mi is sokat forgattunk a Vágtázó Életerő fellépésein. Mindenképpen be kellett mutatnunk a zenekar színpadi energiáját, amit kiegészítettünk a zenekar elméleti és spirituális alapjainak a feltárásával, a VHK üzenetének a dekódolásával és persze sztorikkal is. Biztosan másra számít egy ősrajongó meg egy laikus, ezért mi arra törekedtünk, hogy globálisan adjuk át azt az őserőt, azt az érzést, amit ez a zenekar áraszt magából. Nem voltam rajongó, ezért objektívan tudtam hozzáállni a zenekarhoz, szűz szemmel tudtam válogatni az információmorzsák között, és mint rendező tudtam felállítani a film arányait. Mondanom se kell, hogy nehéz megfelelni egyszerre a rajongóknak, a filmes szakmának és egy civil közönségnek: mindenki mást néz, mindenki másra vágyik.

hvg.hu: A film készítésének három éve alatt miben változott meg a véleménye a zenekarról?

N. J.: Igazából nem változott meg. Ha egy mondatban kellene elmondanom, hogy én mit is akartam pontosan elmondani ezzel a filmmel, akkor az úgy hangzana: miként lehetséges, hogy ez a zenekar 37 év után is működik?! A választ erre a kérdésre a legvilágosabban Hoppál Mihály egyetemi professzor fogalmazza meg a negatív és pozitív energiák tükrében.

hvg.hu: A VHK-könyv olyan legendákat is megszólaltatott, mint Jello Biafra és Henry Rollins. A film milyen ínyencségekkel szolgál?

N. J.: Jello Biafrát a filmhez is meginterjúvoltuk, továbbá felkerestük Münchenben a VHK régi német menedzserét, Dietmar Lupfert, aki 1983 és 1994 között igazgatta a zenekar útját. Kedves és érdekes ember, akiben a megjelenésünk és a kérdéseink kellemes emlékeket ébresztettek.

©

A nyolcvanas-kilencvenes években ő sok energiát és időt ölt a VHK-ba, mert zabolátlan művészetet, végtelen fantáziát, és egyediséget látott a zenekarban. A magyarok közül pedig kiemelném Nagy Gyulát, a hajdani Fekete Lyuk vezetőjét, valamint a fent említett Hoppál Mihály sámánkutató professzor urat.

hvg.hu: Melyik a kedvenc része a filmben?

N. J.: Amikor a Rituális Színházat mutatjuk be. Döbbenetesen nagyszabású, komoly munkával járó produkció volt. Ráadásul nem hivatalos színházi emberek csinálták, hiszen Jankai Ágiéknak nem volt semmilyen előképzettségük ezen a téren, és ami a legmeglepőbb, hogy később sem lett belőlük színházi ember, pedig nagyon komoly művészi intézményt tartottak fenn bő évtizeden keresztül. Ebből is látszik, hogy nem pusztán szórakozásból vagy szórakoztatásból – pénzkeresésről szó se volt – művelték ezt, hanem elhivatottságból, azért, hogy valamilyen üzenetet adjanak át művészi módon a közönségnek. Ilyen rendszeresen, ilyen fegyelmezetten, mindenféle pénz bevonása nélkül, ilyen sokáig ma már senki se lenne hajlandó ennyi energiát befektetni valamibe. Az önzetlen lelkesedésnek ez a foka mára kiveszett az emberekből.

hvg.hu: Meg tudja szólítani egy több mint három évtizede működő zenekar az új generációt?

N. J.: Hoppál Mihály szerint mindenkiben benne él egy letisztult népzenei ritmusvilág, amiről nem is tudunk, és a VHK ezeket az ősi húrokat pengeti meg, ezeket a belső hullámokat kelti életre bennünk, így, mint ahogy már megannyi generációra hatottak, a mostanira is hatással lehetnek, hiszen ez a fajta kommunikáció nem mindennapi síkon zajlik.

Legyen HVG pártoló tag!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
A rendőrök szabadították ki a traktorkerék alá szorult férfit

A rendőrök szabadították ki a traktorkerék alá szorult férfit

Idén is jönnek a Soros-plakátok

Idén is jönnek a Soros-plakátok

Annyira nem bír a Fidesz Botkával, hogy már Kubatovot is ráküldték

Annyira nem bír a Fidesz Botkával, hogy már Kubatovot is ráküldték

Évente 50 milliárd marad az államnál, mert nem használjuk ki az adókedvezményeket

Évente 50 milliárd marad az államnál, mert nem használjuk ki az adókedvezményeket

Középiskolai felvételi: nem a teszt rossz, hanem az iskolarendszer

Középiskolai felvételi: nem a teszt rossz, hanem az iskolarendszer

Palkovics a kutatóknak: Foglalkozzanak a mai társadalmakat érintő kérdésekkel

Palkovics a kutatóknak: Foglalkozzanak a mai társadalmakat érintő kérdésekkel