Ez a film, a Hófehér és a Vadász nem csupán rossz, hanem Honfoglalás-rossz. Egyenesen koltaigáborul kibelezett történet-adaptáció.
Hihetetlen erőlködéssel próbálták felhasználni a népmesei motívumok teljes kelléktárát, újraértelmezni a történetet, és szórakoztatni. Verejtékszag. Szerepel benne a kora középkori ember számára olyannyira ijesztő Sötét Erdő, tele démonokkal, a boszorkány nem csupán hiú, hanem sátáni, vérszívó és a földet is meddővé teszi. Akárcsak a Honfoglalás című Kreuzfeldt-Jakob kórban: ott is megtalálta a tarsolylemez a helyét, a kosztümök is végsőkig hitelesek, örülhettek a népvándorlás kori régészek, mind a 6, de a film csak nem állt össze.
Még csak nem is látványos, ahogy azt az előzetes ígéri. 127 percnyi néprajzi dadaizmus találkozik a tini vámpír romantika teleregényes sekélyességével.
A történet alapját okosan újrafogalmazták. A boszorkány-királynő Ravenna - jó nő, tárkonyosan selymes bőrrel - aki az eredeti verzió gonosz mostohájának felel meg, ügyes stratéga. Elfoglalja Hófehér édesanyjának ágyát, megöli a királyt, és börtönbe zárja a trónörökös Hófehért. A célját nem ismerjük pontosan, azon kívül, hogy l’art-pour-l’art gonosz, de a motivációja világos: férfigyűlölő.
Férfiakat gyilkolászik, lehetőleg királyokat, egyre növeli birodalmát, ahol fű nem terem. Lélektani és szellemi zavarának középpontjában éppen a női szépség és fiatalság áll. Mint Báthory Erzsébet, sorra emészti el a zsenge lányokat azért, hogy megvédje örökifjúságát. Mint Kleopátra, tejben fürdik. Ellentézise Hófehér. A hatalomra kerülő Ravenna a vártoronyba zárja, innen szökik meg. Vagyis Hófehérkéből aktív szereplőt varázsolnak, el is veszíti menekülés közben a kicsinyítő jelzőt. Missziót teljesít, öntudatos, menekülése harcba fordul.
Képzavarok
Az izgalmasan felpörgetett alapmesét azonban egy zsé-kategóriás Gyűrűk Urába ojtott légfrissítő reklám testébe zárták. A film derekán Hófehérről kiderül, hogy ő maga Gaia, a Földanya, akinek érintésére kipattannak a bimbók, búzát hajtanak a mezők, és a vadonok minden bestiája megszelídül. Ennek a jelenetnek az előképét 20 éve sugározzák a kereskedelmi adók az egyre olcsóbb reklámszünetekben: Hófehér áhítatos mozgásában felismerjük a boldog anyut, amint betér a nagyszobába, az éterbe ereszt valami egyszótagos márkanevű, ózonpajzs-roppantó vegyi felhőt és ettől kivirágzik a pasaréti polgári lakás polgári kertje és lelke.
Akad még néhány tucatnyi képzavar. Mindjárt itt a hét törpe, akiknek legfontosabb tulajdonsága, hogy nyolcan vannak. Az ír kerti törpéket, akik reggel a párna alatt találták meg a hajukat, a brit színészvilág krémje alakítja, köztük Bob Hoskins, Ian McShane és Ray Winstone. A legjobb pillanatok a filmben, a legpocsékabb párbeszédekkel. Ray Winstone például azt mondja a tábortűz mellett, amint részegen nézi a táncoló Hófehért, hogy jól érzi magát. Mire Toby Jones: "Elmúlt a köszvényem". Azt hiszem, azt akarják mondani, hogy „feláll”.
Mivel nyolcan vannak, beáldozható az egyik, aki kamu kelta néven udvarol a közéjük keveredő ultra-liberális trónörökösnek. Szereplése 12. percében meghal. A zenei aláfestés azt üzeni, hogy nekünk, a közönségnek nagyon fáj az elvesztése, de a zene téved.
Nem tudjuk, ki ez a kis szőrös vakarcs, és ha egyáltalán érzünk bármit is, akkor az inkább Doktor Genya és Kicsién párhuzama lenne, merthogy ez a segédszerepben beáldozott pszeudo-Kuka nagyjából a Vadász maggi leveskockájának felel meg. A minap láttam egy 6 éves gyereket, aki leejtette a fagyiját a Daubner cukrászda előtt, több szánalmat éreztem iránta.
Nem teljesen világos, hogy mit kerestek a csadros nők, kelta ködben, Wales-i tavakon, varég csónakokban. De egy nagyon rossz színésznő hosszan elmondja, hogy ők bizony menekültek, és a hegek az arcukon, melyeket közel-keleti divatban rejtenek el a világ elől, azt szolgálják, hogy a fiatalságon, szépségen és véren élősködő boszorkány-királynő ne vadásszon rájuk. De akkor miért rejtegetik fátyol mögött?
Ami azonban a leginkább zavar, az a higiénia teljes hiánya. Hófehér hét éves korától huszonkét éves koráig egy várbörtönben kuksol, ugyanabban a hercegnői bársonyban. Ebben szökik meg, átúszik a vár szennyvízcsatornáján, leugrik a tomboló tengerbe, átküzdi magát a mocsáron, de végül jön a Vadász, és leszaggatja róla – no és mi bukkan fel alóla?
Talán hófehér bájok, amire az Alkonyat fiú rajongói már egy évtizede várnak? Frászt. Motoros gatya. A film következő 60 percét ebben tölti egészen a következő metamorfózisig, amelyben Jean D’Arcként rohanja le Ravenna várát. Természetesen vívni automatikusan megtanul, fürdeni nem. A mesetörténelem legbüdösebb főhősnőjét szagolhatjuk 127 percben. (Nota bene: a mesehősök sosem mosnak fogat.)
Aztán itt van a fölösleges szereplők hada. Semmi szükség például a bekecses melákra, aki a Vadászt püföli a film elején, majd az egyik csatajelenetben felbukkan előzmény nélkül és beleszalad egy fejszébe. Itt el is búcsúzunk tőle és bekecsétől.
A drámai funkciótól mentes szereplők svédasztalán Finn, a gonosz boszorkány testvére a főfogás. Semmit se tesz, amit csak ő tehetne meg. Finn karmai közül szökik meg Hófehér, pedig ebben a jelenetben bőven elegendő lenne egy őr. Finn bízza meg a Vadászt, hogy találja meg a szökevényt, de a megbízatást megismétli a boszorkány királynő is. Finn végül meghal az erdőben.
Finnek gombafrizurája van. A gombafrizuráról azt kell tudni, hogy a színe eldönti, melyik filmben kapunk szerepet: a skandináv fakó verzió a gonosz herceg hajazata, a sötét barna a komikus zsidóé, mint Wolowitz esetében az Ősrobbanás-elmélet (The Big Bang Theory) című sorozatban.
További anomáliák
Hófehér elmond egy Miatyánkot még a film elején. Ez még jó ötletnek tűnik a korai epizódban, hiszen azt gondolnánk, a forgatókönyv visszaviszi a mesét oda, ahonnan származik: a középkori babonák világába, ahol a pogány mondavilág találkozik a keresztény démonológiával. De mint búvópatak eltűnik, majd újra a felszínre tör a film végén, amikor valami püspök-per-bíboros féleségek egy katedrálisban megkoronázzák.
Ezen túl a film feldolgozza az osztályharcok Rómeó és Júliáját is, hiszen a snájdig herceg helyett a közrendbeli Vadász kapja meg a lehetőséget a lopott csókra.
Végül pedig itt a nő a férfitársadalom ellen antagonisztikus konfliktusa: Ravenna minden alfahím ellen. Aki látta az Annie Hall-t Woody Allentől, ismeri a kéjes bűntudatot, amikor az ivarérett férfi nem Hófehért szeretné megbúbolni, hanem arra vár, hogy a vérszívó boszi borítja meg őt. Hát igen, nem biztos, hogy a legjobb dramaturgiai döntés az, amikor a boszorkány dögösebb, mint Hófehér. Én például végig a boszorkánynak drukkoltam, hogy meg tudja őrizni a szépségét. Mint említettem, Hófehér nem tisztálkodik, Ravenna viszont madártejben pancsol.
Ebben a filmszerzők is bizonyára egyetértenek. A főszereplő egyértelműen a boszorkány. Őt látjuk a hirdetések középpontjában, ő az előzetesek legtöbb másodpercét lefoglaló szereplője, és a dramaturg is nála tette a legtöbb erőfeszítést, hogy minél gazdagabb egyéniséget varázsoljon belőle.
Mi a jó a filmben?
Komoly történetmesélői próbálkozás áll a film mögött. Ez egyértelműen kitűnik a motívumok mikrokozmoszából. Kedvencem a szénszilánkokra szétrobbanó démoni hadsereg szemben az életet képviselő burjánzóan zöld fauna és flórával, és/vagy Hófehér hófehérségével, és/vagy a vér színével. Minden, ami Ravennához köthető, dögevő (hollók), hamu és perje. A Sötét Erdő démonai is rémálomszerűek, mintha egy kisgyerek elveszne egy sötét nagyszobában, úgy szeretnénk kimenekülni belőle. Több nem jut eszembe.
A kortárs film szinte korlátlan büdzsével játszó angol nagyágyúja, Guy Ritchie egyszerre két produkcióval is kényezteti a dinoszauruszok újbóli eljövetelére váró közönséget: kőkemény gengszterekkel és az örök fiatalság titkát kereső kalandorokkal.
A Tisza Párt elnöke arra kérte a magyar rendőröket, hogy a szombati Pride-on a magyar embereket védjék meg.
A magyarok nem keveset tettek hozzá a homoszexualitás kultúrtörténetéhez.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
