Egy évszázadnyi rejtőzködés, különös megkerülés, a magyarországi viszonylatokban elképesztő leütési ár, majd a kép elrablása, befalazása, végül újra megkerülése. Ez Csontváry Kosztka Tivadar egyik remekművének, a Szerelmesek találkozása /Randevú/ festményének rövid története.

1902-ben festette Csontváry a képet, amelyről hosszú évtizedeken keresztül csak egy arról készült fotó részlete volt az egyetlen kézzelfogható bizonyíték. Ennek ismeretében készültek azok a műelemzések, kérdésfelvetések, melyek a Csontváry életműben helyezték el ezt a képet.

A festményt elveszettnek, megsemmisültnek nyilvánították. Ennek a tetszhalott időszaknak az utolsó hatvan évére néhány éve fény derült, amikor a család árverésre bocsátotta. „Különösen fontos és kivételes alkalom: Egy reveláló, felfedezés által Csontváry már-már lezártnak, bővíthetetlennek vélt életműve egészül ki egy újabb remekművel” – írta Kieselbach Tamás, a képet árverésre bocsátó művészettörténész, galerista az árverésre készült, a mű történetét feldolgozó kiadványában.

2006 decembere, a Kieselbach Galéria téli árverése szokott helyén, a Vígszínházban. Teltház, izgalom, mindenki a 46.t ételt, Csontváry képét várja, a kikiáltási ár: 85 millió forint. Az árverést vezető Winkler Nóra így emlékszik vissza: „Már a 40. tételtől vihar előtti csöndet éreztem. Lélegzet visszafojtva ült nyolcszáz ember a nézőtéren, hallottam a ruhám aljának suhogását, szinte ijesztő volt ebben a szokatlan csendben megszólalni. 100 millióig 5 milliónként emelkednek a licitek, innentől az árverés szabálya szerinti 10 millióval.

Csontváry: Szerelmesek

Darabos György

Egy aukción gyorsan pörög minden, feszülten kell koncentrálni, de 200 millió felett átsuhant bennem a gondolat, a következő licitáló majd egy csinos lakás árával, 20 millióval emeli a tétet. Már csak ketten versengtek. Végül 230 milliónál leütöttem a képet. A teremnyi visszafojtott lélegzet egyszerre préselődött fel a színpadra, kitört a tapsvihar, széktámlák csapódtak, mindenki erről beszélt. Hátra volt még 140 kép, de hogy a Csontváry utáni néhány tétel hogyan ment el abban az eufóriában, arról emlékem sincsen.”

Csontváry negyvenévesen, isteni sugallatra ragadott először ecsetet. A gyógyszerész-gyakornok hangot hallott: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél”- szólt az üzenet. Festeni kezdett, Rómába utazott, hogy lássa vetélytársa, Raffaello munkáit. A csodás pályakezdés, a kisszámú életmű, a képek misztikus világa, a számos rejtély fokozza a művek értékét. Ritkán kerül elő Csontváry-kép, ez a szenzációt tovább gerjesztette.

„Szinte semmit nem tudunk a kép keletkezéséről” – mondja Topor Tünde, művészettörténész, akinek komoly része van abban, hogy néhány hétre a nagyközönség is láthatja a festményt. A szerelem motívuma központi témája Csontvárynak. A haza, a táj, a nő iránt érzett szeretet, szerelem festi képeit. „Nem ismerjük ennek a képnek az ihletőjét, nem tudni, saját élményét festette meg, vagy más inspirációk motiválták. A megszokott tájban új motívumok jelennek meg, hisz angyalt ritkán festett” – teszi hozzá.

Sokakat foglalkoztatott Csontváry élete, művei születésének háttere. Huszárik Zoltán Csontváry-filmjében látjuk, ahogy a festő a tomboló szélben küzd a hatalmas vászonnal, hogy megfesse a cédrust. „De vajon járt-e Csontváry ezeken a tájakon, vagy kép után festette azokat? Mára bizonyságot nyert, ilyen vásznak kifeszítése lehetetlen volt, a képek nem készülhettek a szabadban” – mondja. A szerelmeseket ábrázoló festménye számos kérdést vet fel.

Monográfusa, Lehel Ferenc a mű egy részletét megjelentette 1931-ben, de a kép eltűnt a gyűjtők, művészettörténészek szeme elől. Nincsenek véletlenek, hozzátartozik a kép történetéhez a rejtőzködés és véletlenszerű előbukkanása. Az aukció után mindenki azt hitte, a Csontváry-kép története lezárult. Valahol a Gellért-hegyen egy villában, sok kvalitásos kép mellett méltó helyére került. Idén márciusban a villába betörtek, és bár az elkövetők a festményekhez nem értettek, mégis ezt emelték le a falról, s vitték el magukkal. A nap vezető híre volt az esemény, és mindenki tudta: jól ismert, eladhatatlan kép a zsákmány.

Sárkány József művészettörténész, a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága Művészettörténeti Osztály vezetője elmondta: „Féltem, hogy a pánikba esett tolvajok megsemmisítik a képet." „Ám jött egy újabb isteni beavatkozás” - Topor Tünde szerint, az átmenetileg befalazott képről a rendőrök a nyomozást segítő titokzatos üzenetet kaptak.

Bizonytalan, hogy korábban láthatta-e bárhol is a közönség az alkotást. Mindössze egy párizsi meghívó tanúskodik arról, akár járhatott ott is a kép. A meghívót bárki előállíthatta, sajtóbeli megemlékezés, fotó nem támasztja alá a párizsi kiállítás tényét. A pécsi Csontváry Múzeumban az életműben elhelyezve látható a kalandos utat bejárt festmény. „Jól látható, milyen utat járt be Csontváry festői pályáján, látszik a nagy 1904-es váltás, amikor rátalált a rá oly jellemző transzcendens ábrázolására. Együtt látva a képeket, jól kirajzolódik mindez” - mondja Sárkány József.