Elment a szexszimbólum, a hajzseni és az istenített gonosz
A Dallas Jockey-ja, a testőr több mint ügyfele, az első ember a Holdon - 2012-ben is sok hírességtől búcsúztunk el örökre, mostani összeállításunkban a külföldiekre emlékezünk.
Whitney Houston (1963. augusztus 9. – 2012. február 11).
Whitney Houston tizenegy éves korától énekelt baptista templomi kórusokban, majd egy ifjúsági gospelkórus szólistája lett. Listavezető volt első négy kislemeze, és az 1990-ben megjelent, I'm Your Baby Tonight című albumával meg sem állt a csúcsig. Ezt követte egyik legsikeresebb lemeze, a Több mint testőr (The Bodyguard) című film zenéje, amely valósággal meggyökerezett a listák csúcsán. Több mint harmincmilliót adtak el belőle.
Hat Grammy-díjat gyűjtött be, a legsikeresebb éve 1993 volt, akkor háromszor szólították a színpadra arany gramofonok átvételére. 1999-ben, az It's Not Right But It's Okay című dalával szolgált rá a zenei Oscarra. 1990 után egyre többet suttogtak szinte krimibe illő házasságáról, és a kábítószerekkel való küzdelméről, amely kisiklással fenyegette szárnyaló karrierjét. Számtalan koncertjét törölték, az utóbbi időben pedig túl vékonynak és megtörtnek látszott.
Houston mindent megtett, hogy helyrehozza házasságát, de hiába, 2007-ben elvált Bobby Browntól. Miközben egy ideig szüneteltette karrierjét, nem adta fel a harcot függőségeivel szemben. Több mint egy évtizedes küzdelem után úgy tűnt, összeszedi magát. 2009-ben került a boltokba az I Look to You című albuma, amelyet a rajongók és a szakma is elismeréssel fogadott, de visszatérésének gyümölcsét már nem arathatta le. Halálával a zenei világ egyik legendája távozott.
Vidal Sassoon (1928. január 1. - 2012. május 9.)
Sassoon 1927. január 19-én született Londonban. Már 14 évesen fodrászsegédként dolgozott, de első önálló szalonját csak 26 évesen nyitotta meg.
Az 1960-as években általa elindított új hajvágási és frizuraalkotási módszerek forradalmasították az egész szépségipart. Neve egyet jelentett az egyszerű, elegáns, de nagyon kreatív és precíz vágással, a merész átmenetekkel és egyedi formákkal. Az egyenes formák ellenére természetes frizurák nagy előnye a könnyű formázhatóság volt, a megújult rövid haj, majd a bubifrizura hatalmas siker lett.
A modern fodrászat mesterének kikiáltott Sassoon nem csak a vágásban hozott újat: ő volt az, aki a hajápolási termékek piacát milliárdos iparággá fejlesztette. Nevére egy egész iparág épült, fél évszázad alatt Sassoon a professzionális hajápoló és hajformázó ipar vezetőjévé lépett elő.
Robin Gibb (1949. december 22. – 2012. május 20.)
A brit Gibb-fivérek több mint ezer dalt írtak, csapatuk 1977-ben a Szombat esti láz című film zenéjével vált világhírűvé, a Staying Alive, a Night Fever és a How Deep Is Your Love örökzöld slágerek. A Bee Gees hét Grammy-díjat kapott 45 éves fennállása alatt. Olyan ismert előadóművészek énekelték szerzeményeiket, mint Elvis Presley, Janis Joplin, Barbra Streisand, Diana Ross, Dionne Warwick, Celine Dion és Cliff Richard.
A Bee Gees lemezeit 200 milliós példányszámban adták ki. Az együttes utolsó lemeze 2001-ben jelent meg. 2003-ban Maurice Gibb halálával jelentették be a Bee Gees végét, de Robin szólóművészként folytatta karrierjét, illetve számos előadónak szerzett dalt.
Neil Armstrong (1930. augusztus 5. – 2012. augusztus 25.)
Az Apollo 11 legénységének parancsnokaként ő volt az első ember, aki kilépett a Hold felszínére 1969. július 20-án. "Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek" - jelentette ki akkor. A Sas nevű leszálló egységen vele együtt érkezett a Holdra Buzz (Edwin) Aldrin is, de ő "csak" másodikként tette lábát a felszínre. Harmadik társuk, Michael Collins eközben a Hold körül keringett a Columbia anyaegységben.
Amikor Armstrongot megkérdezték, milyen volt a Holdon, a szokásos szűkszavúságával azt válaszolta: "érdekes hely, ajánlom".
Első űrutazását 1966-ban, a Gemini 8 űrhajó parancsnokaként tette. A holdraszállás után nem folytatta az űrrepüléseket, hanem csatlakozott a NASA kutató gárdájához. Egy év múlva a Cincinnati egyetem mérnök professzora lett. Későbbi éveit a katedra és ohiói farmja között osztotta meg. A közszerepléstől általában óvakodott. Kétszer nősült, két felnőtt fiút hagyott hátra.
Michael Clarke Duncan (1957. december 10. – 2012. szeptember 3.)
A csaknem 196 centiméter magas, 143 kilós, mély hangú Duncan utoljára a Fox televízió The Finder című sorozatában szerepelt, amelyet azonban májusban levettek a tévécsatorna műsoráról.
A Chicagóban született Duncan a Mississippi Alcomi Állami Egyetemen tanult egy ideig kommunikációt, majd a kimaradása után nappal árkot ásott a gázműveknek, éjjel pedig kidobóember volt. A munkatársai a Hollywood gúnynevet ragasztották rá, mert gyakran arról ábrándozott, hogy filmszínész lesz.
Az Armageddon forgatása során - amely a Földnek egy aszteroidától való megmentéséről szólt - barátságot kötött Bruce Willisszel, akivel összesen négy filmben szerepelt együtt. Willis volt az, aki Frank Darabont rendezőnél közbenjárt, hogy Duncan a Halálsoronban megkaphassa a Louisianában nemi erőszak és gyilkosság miatt ártatlanul elítélt fekete, John Coffey szerepét. Coffey-nak misztikus ereje volt, a kezével gyógyított, sőt még a halálból is vissza tudott hozni.
A börtönőrök parancsnokát, Paul Edgecombot Tom Hanks alakította. Duncant a legjobb férfi mellékszereplők között jelölték az amerikai filmakadémia díjára.
Sylvia Kristel (1952. szeptember 28. – 2012. október 17.)
A holland színésznő a nyolcvanas évek szexszimbóluma volt, Világhírnevét az Emmanuelle (1974) című erotikus film főszerepének köszönheti. A szerepet több folytatásban is eljátszotta. Színészi képességeiről eltérőek a vélemények, ám főleg az 1970-es években számos figyelemre méltó alkotásban kamatoztatták előnyös megjelenését, ártatlanságot és érzékiséget egyszerre sugárzó egyéniségét.
Kiemelkedően magas IQ-val rendelkezett, anyanyelvén kívül négy nyelven beszélt folyékonyan (angol, német, olasz, francia). Első élettársától, Hugo Claus belga írótól született fia, Arthur Kristel színész (1975).
Larry Hagman (1931. szeptember 21. – 2012. november 23.)
Az egész világot meghódító nyolcvanas évekbeli Dallas sorozat rakétaként röpítette Hagmant a népszerűség csúcsára, amely csak a Beatles vagy Muhammad Ali ismertségével vethető össze. A Dallas volt a világ legnézettebb tévésorozata, 57 országban mintegy 300 millióan látták.
Hagman tavaly hozta nyilvánosságra, hogy rákban szenved. Ennek ellenére elvállalta és eljátszottak élete legnagyobb szerepének folytatását. Magánéletében azonban egészen másmilyen volt, mint a visszataszító filmbeli olajbáró. Barátai melegszívű és jókedélyű emberként írják le, aki az olajban sem hitt: környezetvédőként a napenergia mellett kardoskodott.
Feleségével, egy egykori svéd modellel 1954-ben kötött házasságot, két gyermekük született. A színész évtizedekig küzdött az alkohollal, amelyről 1995-ös májátültetése után lemondott, vegetáriánus és nemdohányzó lett. Tevékenyen részt vett a dohányzásellenes kampányban és támogatta a szervátültetéseket. 2002 szeptemberében Magyarországon is járt, Balatonaligán a szervátültetettek és művesekezeltek Európa-játékának díszvendégeként. Jellegzetessége volt a cowboykalapja és széles mosolya, és nagy rajongója volt Maffiózók című tévésorozatnak. Helló, drágám! című önéletrajzi könyve magyarul is megjelent.
Dave Brubeck (1920. december 6. – 2012. december 5.)
Dave Brubecket eleinte édesanyja oktatta zongorázni. Már tizenhárom évesen profi jazzegyüttesekben játszott. A Dave Brubeck Quartett a modern jazztörténet egyik legjelentősebb együttese volt.
A kvartett legnagyobb sikerét a jazztörténeti fordulatot hozó Take five c. számmal aratta, amelyet Paul Desmond komponált. Hasonlóan sikeres örökzöld a Mozarthoz és a török zenéhez írt Blue Rondo à la Turk is. 1964-ben és 1981-ben a Fehér Házban koncertezett, 1988-ban pedig Gorbacsov tiszteletére fellépett Moszkvában is. 1996-ban Grammy-életműdíjat, 2009-ben Kennedy Központ-díjat kapott. Budapesten 1997-ben koncertezett. Szívelégtelenségben halt meg 91 évesen.
Oscar Niemeyer (1907. december 15. – 2012. december 5.)
A modern építészet egyik legjelentősebb alakja volt. Niemeyer Rio de Janeiróban született és a tehetősebb fehér családok gyermekeihez hasonlóan ő is a cariocák felelőtlen, bohém életét élte, csak 21 évesen fejezte be középiskolai tanulmányait, 1934-ben építészdiplomát szerzett. Már ekkor elégedetlen volt a brazil utcaképpel, újat akart alkotni. A nemzetközi hírnevet az 1939-es New York-i világkiállítás hozta meg számára, a brazil pavilon páratlan sikert aratott. "A brazil építészet a nemesség és az elegancia nyelvén beszél, szereti a fényt, a teret, és az íveket. A hagyományos modern építészet a dór, a brazil modern építészet a ión" - mondta Niemeyer társa, Lúcio Costa.
1956-ban a frissen elnökké választott Kubitschek is felkereste, hogy élete egyik legnagyobb feladatát bízza rá. "Új fővárost építünk Brazíliának, és azt akarom, hogy maga segítsen ebben" - mondta az elnök. A többi már történelem. Nimeyer tervezte Brazíliaváros épületeit, Lúcio Costa pedig a várost. A világ egyik legérdekesebb fővárosa páratlan épületek együttese, egyedülálló ívekkel és formákkal. A katedrális, az elnöki palota, a kongresszus épülete Brazília jelképeivé váltak.
Hosszú pályája során Niemeyer Brazília mellett Olaszországnak, Spanyolországnak, Franciaországnak, Izraelnek és más országoknak is tervezett épületeket. Munkáinak többségét a terekkel és felületekkel való nagyvonalú bánásmód jellemzi. Szakmai hitvallásához tartozott az is, hogy meg akarta lepni az embereket. "Ez az építészet feladata. Hogy küzdjön egy jobb világért, amelyben az építészet mindenkit, és nem csak kiváltságos csoportokat szolgálna" - mondta egy alkalommal.
Ravi Shankar (1920. április 7. – 2012. december 11.)
A háromszoros Grammy-díjas indiai szitárművésznek a 60-as évektől kezdve jelentős szerepe volt a nyugati zenei és kulturális életben is. Shankar az amerikai jazz-pop énekes, Norah Jones édesapja.
Munkássága során olyan jelentős zenei személyiségekkel dolgozott együtt, mint Yehudi Menuhin és nagy hatást gyakorolt a Beatles, azon belül különösen George Harrison zenei fejlődésére.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
