Ön hány Oscar-díjas magyart tud felsorolni?
Tizennyolc esztendeje, nyolcvannyolc éves korában hunyt el Rózsa Miklós, háromszoros Oscar-díjas filmzeneszerző. Nem csupán az ő aranyszobrai öregbítik hírnevünket, számos magyar származású filmes munkáját honorálták Hollywoodban. Itthoni alkotóink mellett sok kivándorolt honfitársunk és leszármazottaik büszkélkedhetnek a filmes topdíjjal. Többen, mint gondolná.
Az a „magyar szempontú” hollywoodi fénykor, amit az urbánus legendák körébe sorolható mondással szokás leírni, miszerint „nem elég magyarnak lenned, tehetséges is kell, hogy legyél” a múlté. A magyar gyökerei miatt „zászlóshajónak” számító Twentieth Century Fox az idők szavának engedelmeskedve ma már a nemzetek olvasztótégelyének tekinthető. Mint amiképpen a többi nagy stúdió – említhetnénk a Zukor Adolf (1873-1976) alapította Paramount filmvállalatot is. A fentebbi zászlóshajó jogelődjét egyébként a Tolcsván született Fried Vilmos „ácsolta”, kilenc hónapos korában a családja az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, és a gyerek nevét Fuchs családnevű édesanyja után William Foxra változtatták, innen a cégbirodalom máig élő elnevezése.
Az 1929-től átadásra kerülő Oscar-díj története bővelkedik a magyar (származású) szereplőkben. A sor King Vidorral kezdődik. Az amerikai filmes neve magyar eredetű, nagyapja, Vidor Károly az 1848-as szabadságharc után menekült a tengerentúlra, és az 1850-es évek elején Galvestonban telepedett le. King Vidort egy 1928-as filmjével jelölték először Oscar-díjra, majd ezt követően még négyszer került a nevezettek közzé (Tömeg, 1929; Halleluja, 1930; A bajnok, 1932; A citadella, 1939; Háború és béke, 1957), ám egyetlen alkalommal sem kapta meg a díjat. Munkásságát végül 1979-ben életműdíjjal ismerték el. Az Óz a csodák csodája című film rendezésében vett részt, mikor Victor Fleming átadta a neki a direktori munkát az Elfújta a szél című film miatt (amit egyébiránt George Cukor fejezett be), azonban Vidor nevét nem tüntették fel a stáblistán. Vidor rendezői tevékenysége, mint a leghosszabb filmrendezői karrier bekerült a Guinness rekordok könyvébe: 1913-ban rendezte első filmjét a Hurrikán Galvestonbant és 1980-ban az utolsót, egy dokumentumfilmet, A metaforát.
A sort William S. Darling folytatja. Darling a legjobb látványtervező díjat háromszor is elnyerte: 1934-ben a Kavalkádért, 1944-ben a Bernadette dala, 1947-ben pedig az Anna és a sziámi király című, hazánkban ismeretlennek nevezhető filmekért (további négy jelölése: Lloyd’s of London, 1937; Wee Willie Winkie, 1938; The Rains Came, 1940 és The Keys of the Kingdom, 1946). Geza Herczeg, vagyis Herczeg Géza 1938-ban a legjobb forgatókönyvíró kategóriában aratott diadalt az Emile Zola élete című biografikus drámával. Magyarországon tőle jóval ismertebb filmes személyiségnek számít Michael Curtiz, azaz Kertész Mihály, aki – miután három évben négy filmjével is jelölt volt: 1936: Blood kapitány, 1939: Négy nővér és A villamosszék felé, illetve 1943: Yankee Doodle Dandy – 1944-ben lett végül rendezői aranyszobros a filmtörténeti jelentőségű Casablancával. John S. Toldy, alias: Hans Székely az Arise, szerelmem című film forgatókönyvéért kapta meg az Oscar-díjat 1941-ben. A túrkevei születésű, brit állampolgárrá lett Vincent Korda (Kellner Vince) – testvérei: Sándor (VIII. Henrik magánélete) és Zoltán (Négy nővér) – A bagdadi tolvajért a legjobb művészeti rendezőként/díszlettervezőként vehette át 1941-ben a kitüntetést (jelölték még 1942-ben a Lady Hamilton, 1943-ban A dzsungel könyve és 1963-ban A leghosszabb nap című filmekért).
A miskolci születésű, világhírűvé lett újságírónak, Emeric Pressburgernek (Pressburger Imrének) 1943-ban A negyvenkilences szélességi fok című film forgatókönyvéért járt az aranyszobor (1949-ben a Piros cipellőkért is nevezték). Paul Lukas (az egykor budapesti illetőségű Lukács Pál) pedig 1944-ben lett a legjobb férfiszínész az Őrség a Rajnán című filmben nyújtott alakításáért.
Magyar véreink közül rekordernek mondható a Ceglédről elszármazott, az 1953-as Világok harca és az 1960-ban készült Az időgép rendezője, George Pal. Rajz-rövidfilmjeivel hétszer jelölték a filmdíjra: Rhythm in the Ranks (1942), Tulips Shall Grow (1943), 500 Hats of Bartholemew Cubbins (1944), And to Think I Saw It on Mulberry Street (1945), Jasper and the Beanstalk (1946), John Henry and the Inky-Poo (1947) és Tubby the Tuba (1948). 1943-ban különleges Oscar-elismerést („Dicsőség-díjat”) kapott, majd 1951-ben Irving Pichel Destination Moon és 1952-ben – a szintén honfitárs, operatőrből lett rendező – Rudolph Máté When Worlds Collide filmjei kapcsán még két szobrot vihetett haza a legjobb speciális effektusok megalkotásért. Egyedi teljesítményért hasonló kitüntetést kapott 1949-ben a ricsei születésű Adolph Zukor (azaz Cukor Adolf). George Cukor pedig a My Fair Lady című musicalért kapott rendezői Oscart, rá tizenhat évre. Előtte 1934-ben a Fiatal asszonyok, 1941-ben a Philadelphiai történet, 1948-ban a Kettős élet – Othello (A Double Life) és 1951-ben a Tegnap született (Born Yesterday) című filmek rendezéséért nominálták. George Cukornak köszönhetjük – többek között – az Elfújta a szelet (ő fejezte be a filmet, miután az eredeti direktor, Victor Fleming összeveszett a producerrel, David O. Selznickkel), a Greta Garbóval készült A kaméliás hölgyet, az Ingrid Bergmannal forgatott Gázlángot és a szovjet-amerikai enyhülés jegyében született A kék madár című mesefilmet is.
Rózsa Miklóst 1941-ben A bagdadi tolvaj zenéjéért nevezték első ízben Oscar-díjra. Rá egy évre két filmért is, a Lydia és a Sundown címűkért, 1943-ban A dzsungel könyve zenei betéteiért kapott jelölést. 1945-ben újra kettő nominációt gyűjtött be: A város asszonyáért (The Woman of the Town) és a Gyilkos vagyokért. Egy évvel később három film kapcsán jelölték: Férfiszenvedély, A Song to Remember és Elbűvölve, utóbbi jelölését szoborra is váltotta. 1947-ben A gyilkosok zenéje miatt indult a díjért, amit 1948-ban a Kettős élet – Othello (A Double Life) okán át is vehetett. Ezt követte 1952-ben a Quo Vadis?-, 1953-ban az Ivanhoe- és 1954-ben a Julius Caesar-jelölés, végül 1960-ban az első ízben tizenegyszeres Oscar-díjas Ben Hurral (rendező: William Wyler) újra bearanyozódott. Két évvel utána pedig az El Cidért jelölték. Három Oscar-díjával Rózsát tarthatjuk minden idők legsikeresebb hollywoodi alkotójának, teljesítménye a mai napig egyedülálló.
A rendezés és filmzeneszerzés mellett egyéb kategóriákban is jók vagyunk. Robert Pirosh például 1950-ben a legjobb forgatókönyvíró lett (Csatatér), két évvel később is jelölték, de akkor üres kézzel ment haza (Go for Broke!). A francia-magyar Marcel Vertès (vagyis: Vértes Marcell) a Moulin Rouge művészeti rendezéséért és jelmezeiért kapott 1953-ban Oscar-díjat, a nála idehaza ismertebbnek számító Alexander Traunert (Trauner Sándort) pedig a Legénylakás című Jack Lemmon-film látványtervezőjeként díjazták 1961-ben (az Aki király akart lenni című, Sean Connery és Michael Caine főszereplésével készült kalandfilmért is jelölték 1976-ban, de akkor nem kapta meg a szobrot). A vajdasági magyar származású Joseph Kish művészeti rendezőként első alkalommal 1945-ben lett jelölve (A cím ismeretlen), azután 1949-ben (Joan of Arc, Ingrid Bergmannal) és 1959-ben (Utazás a Föld középpontja felé), végül amikor 1966-ban két filmmel is nevezték (A gyenge cérna és A bolondok hajója), utóbbiért haza vihette a szakmai Oscart.
A kortársak közül Zsigmond Vilmos a Harmadik típusú találkozások című Steven Spielberg-sci-fivel 1978-ben nyert operatőri Oscar-díjat. Később még háromszor jelölték: A szarvasvadász (1979), A folyó (1985), Fekete Dália (2007) című filmekért. Rófusz Ferenc A légy című rövidfilmjével 1981-ben a legjobb animátor kitüntetésért fáradhatott a színpadra, s harmincegy éve, hogy Szabó István átvehette a Mephistóért a legjobb idegen nyelvű filmnek dukáló aranyszobrot, megelőzve – többek között – Andrzej Wajda Vasemberét, 1986-ban pedig a legjobb sminkesnek tartották a Maszk című filmben dolgozó Elek Zoltánt.
A közeli múltat illetően felidézhetjük, hét éve a magyar származású Adrien Brody lett a legjobb férfiszínész díjasa Roman Polanski A zongorista című drámájával, négy esztendeje pedig a szintén magyarországi gyökerekkel rendelkező Rachel Weisz érdemesült ki a legjobb női mellékszereplő Oscar-díjára (Az elszánt diplomata). A lista bővíthető lenne a közismerten magyar származású hollywoodi sztárok terjedelmes sorával. Olyanokkal, mint például Debra Winger (jelölései: Garni-zóna, 1983; Becéző szavak, 1984 és Árnyékország, 1994), Goldie Hawn (1970-ben női mellékszereplői díjat kapott A kaktusz virágáért, 1981-ben női főszereplői díjra jelölték a Benjamin közlegényért), vagy Tony Curtis (1959-ben férfi főszereplődíj-jelöléssel ismerték el teljesítményét A megbilincseltekért). De említhetnénk Paul Newmant is, akit a Macska a forró bádogtetőn (1959), A svindler (1962), a Hud (1964), a Bilincs és mosoly (1968), a Rachel, Rachel (1969), A szenzáció áldozatai (1982), Az ítélet, (1983), a Senki bolondja (1995), A kárhozat útja (2003) című filmjeiért nomináltak. Magyar gyökerűként a legtöbbször. 1987-ben meg is kapta a férfi főszereplőnek járó aranyszobrot A pénz színe című filmjéért, illetve 1986-ban Honory Awardot és 1994-ben Jean Hersholt Humanitarian Awardot is adományoztak neki.
Szintúgy hozzátartozhat a magyar vonatkozáshoz, amikor hazánkfia (vagy lánya) jeleskedik egy Oscar-díjra érdemesített filmben, mint ahogyan az történt Az én kis falum című csehszlovák Jirí Menzel-szatíra esetében, aminek a főszerepét Bán János játszotta, és a legjobb idegen nyelvű film díjára jelölték 1987-ben (a holland Merénylet című alkotás nyert, aminek rendezője: Fons Rademakers). Olyan magyar vonatkozások is akadhatnak, minthogy az 1991-es átadón a legjobb férfialakításra jelölt Gérard Depardieu filmjét (amit a legjobb idegen nyelvű alkotások között szintén neveztek), a Cyrano de Bergeracot (rendező: Jean-Paul Rappeneau) részben Magyarországon, Szilvásvárad környékén forgatták. Az pedig eléggé tudott tény, hogy az 1996-os Oscar-fődíjas Az angol beteg (rendező: Anthony Minghella) című film, amiért Juliette Binoche a legjobb női mellékszereplőnek járó elismerést átvehette, magyar vonatkozással bír – a főhős Almásy László gróf, és a filmben Sebestyén Márta énekel a Deep Forrest együttes feldolgozásában.
A közelmúlt magyarországi magyar Oscar-versenyzői között vitathatatlanul a legtermékenyebb Szabó István. A Mephisto 1982-es szobra mellett háromszor került a legjobb idegen nyelvű filmek jelöltjeinek a listájára. Első ízben 1981-ben, amikor a Bizalom, című filmjével indulhatott (a szovjet-orosz Moszkva nem hisz a könnyeknek nyert, rendező: Vlagyimir Menysov), későbben a Redl ezredes című filmjével (1986-ban az argentin A hivatalos változat című film került ki győztesen, amit Luis Puenzo rendezett), majd 1989-ben a Hanussen című filmje mérettetett meg (de a dán Bille August Hódító Pelléje jobban tetszett a díjosztóknak). Szabó mellett ebben a kategóriában kétszeri jelöléssel büszkélkedhet Fábri Zoltán. A Pál utcai fiúk című filmjét 1969-ben nevezték, a Magyarok címűt tíz évvel később, ám 1969-ben a szovjet-orosz Háború és béke nyert (rendező: Szergej Bondarcsuk), 1979-ben pedig a francia Elő a zsebkendőkkel! című francia alkotás (rendező: Bertrand Blier). Egy-egy jelöléssel öregbítette a magyar film és filmesek jó hírnevét Makk Károly (Macskajáték, 1975-ben nevezték a legjobb idegen nyelvű film díjára, ami között végül az olasz mester, Federico Fellini Amarcordja diadalmaskodott) és a Gyöngyössy Imre–Kabay Barna rendezőpáros, akiknek a Jób lázadása című drámája 1984-ben került Oscar-közelbe (de a svéd filmlegenda, Ingmar Bergman Fanny és Alexander című alkotása nyert).
Legutóbb a magyar filmesek az animáció területén mutatkoznak erősnek. 2009-ben M. Tóth Géza Maestro című kisfilmje versenyzett, 2010-ben pedig egy írországi rendező filmjének szoríthatunk: Tomm Moore Kells titka című, egész estés animációs filmje ugyanis háromnegyed részben Kecskeméten készült. Izgalomra szolgáltatott okot az is, hogy James Cameron főesélyesnek tartott Avatarja különleges vizuális effektusain sokat (több, mint egy évet) szorgoskodott az Új-Zélandon élő Kiss Balázs, mint úgynevezett lighting technical director, amit úgy fordíthatunk le, hogy olyan vezető grafikusként tette a dolgát, aki a digitális trükkök megvilágításáért felelős. Sajnos, a diadal elmaradt, de azzal vigasztalódhatunk, hogy a nevezés önmagában is emeli a filmes és a film ázsióját, másrészt mivel Hollywood ma sem létezhet a magyar bevándorlók (ük-) unokái nélkül, jó eséllyel a következő Oscaron is találunk „hazai érdekeltséget”. S ki tudja, lehet, hogy nemsokára Rózsa Miklós Oscar-rekordja is megdől.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
