„A britpop szóról a pezsgő jut eszembe” – Blur-interjú
A londoni olimpiának is szerepe van abban, hogy az újjáalakult a zenekar Budapestre is eljusson. Tagjai a Sziget-koncert előtti napon bejárták a belvárost, a romkocsmákat. Bár semmi nem biztos, körvonalazódik egy új Blur-album. Exkluzív interjú Alex James basszusgitárossal.
A kilencvenes évek egyik legsikeresebb angol együttese, a dalszerző-frontember Damon Albarn vezette Blur 2003-ra szétesett (Graham Coxon gitáros már a Think Tank című utolsó album felvételei közben kilépett a zenekarból), de aztán egy 2009-es nosztalgiaturnéra újraegyesült. A kvartett 2012-ben a londoni olimpia zárónapján adott szuperkoncerttel és pár új kislemezdallal tért vissza, a 2013-ban folytatódó turné állomásainak sorába pedig a Sziget Fesztivált is bevette.
A Blur remekül sikerült első magyarországi koncertje előtt a 44 éves Alex Jamesszel, a sármos basszistával beszélgettünk, aki az első jogdíjából vett hangszerét még ma is használja (bevallása szerint e pillanatban csupán három basszusgitárja van), de a zenélés mellett más területeken is bizonyított már. Némi újságírói gyakorlat után 2007-ben A Bit Of Blur címmel könyvben is megírta az együttes történetét, a 2011-es folyatásban (All Cheeses Great and Small: A Life Less Blurry) pedig azt, hogyan lett popsztárból ötgyermekes vidéki családapa és elismert sajtkészítő.
hvg.hu: Az 1996-os bécsi koncert idején beszélgettünk utoljára…
Alex James: …és már biztos akkor megígértük, hogy mindenképpen eljövünk Magyarországra! Csak ennyi időbe tellett, hogy eljussunk ide.
hvg.hu: A Blur abban az időben, a kilencvenes évek közepén állt népszerűsége csúcsán, és úgy tűnt, te voltál közületek az a nagyivós bulizós srác, aki a legkönnyebben alkalmazkodik a popsztár életmódhoz, aki a legjobban élvezi a sikert.
AJ: Az a probléma a sikerrel, hogy nem követel tőled semmit. Ha bármit is csinálsz, és az sikeres… Hát igen, élveztem a helyzetet, nem volt semmi ellenvetésem. Mit ne szerettem volna benne?
hvg.hu: Graham például abban az 1996-os bécsi interjúban arra panaszkodott nekem, hogy a zenekar „egy furcsa poptrip” részese, és amikor a tinilányok ugrálnak és kórusban éneklik a Blur-slágereket, nem biztos benne, hogy tényleg fel is fogják Damon dalszövegeiben a komorabb, sötétebb mondanivalót.
AJ: Most már mindannyian nagyon kényelemesen érezzük magunkat abban, ami történik. Ezek a mostaniak a legjobb koncertjeink, egy csomó olyan helyre eljutunk, ahol korábban még nem jártunk. Itt Magyarországon is csodálatos. A múlt éjszakánk annyira jól sikerült: benn jártam a belvárosban, a romkocsmákban, az emberek jól érzik magukat, az ételek csodásak – kár, hogy nem tudtunk már korábban jönni... 1996-ban más volt a helyzet: hosszú ideje csináltuk már ugyanazt együtt, és ez is volt az oka, hogy aztán egy időre abbahagytuk. És pont amiatt, hogy sokáig nem csináltuk, most mindenkinek újra kedve van hozzá, és egyikünknek sem kényelmetlen.
hvg.hu: Néhány éve megírtad könyvben is a Blur történetét. Ehhez vissza kellett tekintened, elmerülni a múltban, kutatni és elemezni. Hogyan látod így utólag, mi vezetett a széteséshez, ahhoz hogy trióra fogytatok, és leálltatok?
AJ: Sok zenekarral előfordul, hogy a tagok idővel elmennek valami mást csinálni. Nem lettünk igazából trió, hiszen valamennyire azért még Graham is benne volt annak az utolsó albumnak az elkészítésében. Ráadásul mikor az a lemez megjelent, én pont akkoriban házasodtam meg, utána jöttek sorban a gyerekeim, vidékre költöztem, az életem teljesen megváltozott. Mint embereknek, mindannyiunk számára fontossá vált, hogy más dolgokkal foglakozzunk egy ideig. Más elfoglaltságokra volt szükségünk, de aztán ez a lehetőséget adott, hogy mostanra visszatérjünk a Blur keretei közé, és ezt pont abban szellemben tegyük, ahogy annak idején indultunk: tisztán szórakozásból. Csak azért csináljuk, mert akarjuk, és mert tényleg jó buli.
hvg.hu: A fő szakadás nyilván Damon és Graham között volt, elsősorban az ő barátságuk helyreállítása kellett ahhoz, hogy a zenekar újrainduljon. A te szereped mi volt a kibékülési és újrakezdési folyamatban?
AJ: Igazán semmi, ők maguk megoldották a problémáikat, és egyszer csak kaptam a semmiből egy telefonhívást, hogy újraindulunk. Pedig akkoriban már tényleg azt gondoltam, hogy erre sohasem fog már sor kerülni. A tavalyi évünk nagyon jól sikerült: az egész azzal indult, hogy kaptunk egy felkérést, hogy az olimpia záróünnepségéhez igazítsunk egy nagy koncertet a Hyde Parkban. Azt gondoltuk, hogy ez egy olyan nagy megtiszteltetés, amire egyszerűen nem mondhatunk nemet. Ennek folyományaként aztán történtek további dolgok is: kaptunk a BRIT Awards gáláján egy életműdíjat, rögzítettünk és megjelentettünk pár új dalt, remasztereltük és újracsomagolva kiadtuk az összes korábbi felvételünket (ez a monumentális díszdobozos gyűjtemény Blur 21 címmel jelent meg –a szerk.). Lenyűgöző élmény volt: végigmentünk a teljes archívumunkon, mindenki kiürítette a kisszekrényét meg padlását, és olyan dolgokat találtunk, amikről már el is feledkeztünk az évek során. Elképesztő mennyiségű anyag volt! Aztán a Hyde Parkban adott koncert olyannyira az év csúcspontja lett számunkra, hogy utána azt gondoltuk: miért is ne menjünk még turnézni, olyan helyekre, ahol még nem játszottunk? Hogy ezzel is megköszönjük mindenkinek, aki mellettünk állt az évek során.
hvg.hu: A Blur az újjáalakulás óta három új dalt jelentetett meg kislemezen, de a hírek szerint az idei turné közben is volt időtök stúdiózni. E pillanatban hány szám van meg egy esetleges következő albumhoz?
AJ: Májusban Hongkongban játszottunk, és úgy volt, hogy megyünk rögtön tovább Tajvanra és Japánba, ám a koncertszervezőnek problémái adódtak, és le kellett mondani azokat a fellépéseket, mi pedig ott álltunk Hongkongban, és nem volt semmi dolgunk – hát menjünk stúdiózni, ha már együtt vagyunk! Merthogy ez jelenti nálunk a nehézségek felét: hogy mind a négyen egy helyen legyünk egy időben. De ahogy adódott a lehetőség, meg is ragadtuk. Ez teljesen „a pillanat hevében” dolog volt. Ragyogóan ment a munka, vettünk is fel dolgokat… aztán újra elkezdtünk koncertezni. Szóval tényleg nem tudjuk, mi lesz a belőle.
hvg.hu: Konkrétan hány új dal állt össze?
AJ: Nem tudom dalokban meghatározni. Egy jó hetet töltöttünk a stúdióban, és nem tudom, mennyi lehet ebből a hasznos anyag. Tényleg fogalmam sincs, kurvára nincs. Bárcsak tudnám! Ez a teljesen őszinte válasz: „kurvára nem tudja senki, mi lesz.” Én mindenesetre a magam részéről úgy élvezem minden koncertünket, mintha az utolsó lenne. Szerintem ez a legjobb hozzáállás.
hvg.hu: A 2009-es visszatérésetek óta a kilencvenes évekbeli britpop színtér több zenekara is újjáalakult hosszú szünet után: a Suede, a Pulp, sőt még olyan kisebb együttesek is, mint a Cast vagy a Marion…
AJ: (az utolsó két névnél már felnevet) Hát nem is tudom. Ha a britpop szót hallom, a brit pezsgő jut eszembe, brit gyártású pezsgő. Ami az újjáalakulásokat illeti, a Stone Roses például kurvára briliáns volt a Coachella fesztiválon. Ők nagyon jók most is. De kevés olyan zenekar van, amelyik egy ilyen nagy fesztivált is képes megmozgatni.
hvg.hu: A Suede már egy új stúdióalbumot is felvett. Hallottad a lemezüket?
AJ: Nem. Jó lett?
hvg.hu: Nagyon. A bevált régi producerükhöz, Ed Bullerhez tértek vissza, és működött a dolog… Ti a Stephen Streettel készült sikeralbumaitok után William Orbittal, Fatboy Slimmel és Ben Hillierrel is próbálkoztatok, sőt tavaly a visszatérő kislemezdalaitoknak már saját magatok voltatok a producerei…
AJ: Azt hiszem, jót tesz bizonyos emberekkel együtt dolgozni. Stephen Streetet nagyon szeretem, Ő nagyszerű, vele mindig megtaláltuk a hangot.
hvg.hu: Ha elszánnátok magatokat egy új stúdióalbumra, kihez térnétek vissza közülük legszívesebben? Vagy inkább egy új producert próbálnátok ki?
AJ: Mivel mi magunk is producerei vagyunk a dolgainknak, ezen nem sokat agyalunk.
hvg.hu: Az újrakiadásokhoz végighallgattátok a teljes életműveteket. Melyik a kedvenc Blur-albumod így visszatekintve?
AJ: A Modern Life Is Rubbish-ról való dalokat szeretem a legjobban játszani (ez volt a klasszikus Blur-hangzást megteremtő második nagylemez, 1993-ból – a szerk.).
hvg.hu: A többiek zenekaron kívüli munkáit mennyire követted az elmúlt évek során? Graham szólólemezeit, illetve Damon dolgait, a Gorillazt és a rengeteg további projektjét?
AJ: Mindegyiket meghallgattam, egyet sem hagytam ki közülük.
hvg.hu: És melyik tetszik legjobban?
AJ: Most épp az, amit John Dee-ről csinált (a XVI. századi angol tudósról, I. Erzsébet királynő tanácsosáról írt Dr Dee című kortárs operájának középkori angol folkra és barokkos hangzásra épülő zeneanyagát Albarn lemezen is kiadta 2012-ben – a szerk.)
hvg.hu: Rádióműsort vezetsz, újságokba írogatsz, sőt írtál már két könyvet is. Lesz ennek folytatása?
AJ: Nem tudom. Tényleg nem tudom. Szeretek írni. Jó érezni, hogy van „hangod”. Ha egy nemzetközileg sikeres zenekarban vagy, az hangot ad neked, megszólíthatod az embereket. Azt hiszem, megőrjítene, ha nem maradna meg ennek lehetősége, az az érzés, hogy megvan ez a hangom. Ha kíváncsi, érdeklődő ember vagy, az újságírás egy csomó dolgot nyújt neked, amire másképp nem lenne lehetőséged. Lényegében szabadon kíváncsiskodhatsz. Emberekkel beszélgetni, kérdezősködni nagyszerű munka – nem igaz?
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
