hvg.hu: „Életemet és véremet adom a Vígszínházért” – nyilatkozta a minap. Ez elég lesz ahhoz, hogy megnyerje a színház vezetői posztjáért kiírt pályázatot Balázs Péter ellenében?

Eszenyi Enikő: Nagyon bízom benne. Az elmúlt öt év munkája, a társulat bizalma, és az az energia, amit együtt belefektettünk a színházba, elegendő ahhoz, hogy jó eséllyel pályázzak.

hvg.hu: Amikor decemberben pletykaszinten felmerült, hogy Balázs Péter is pályázik a Vígszínház élére, ön felhívta, ő pedig akkor azt mondta, hogy nem is gondolkodik ezen. Mikor hallott róla, hogy mégis ő lesz a kihívója?

E. E.: Ez miért lényeges? Egyébként akkor, amikor beadtuk a pályázatot. Akkor mondták, hogy ketten vagyunk.

hvg.hu: Most hogy beadta a pályázatát, hátradőlve várja az ítéletet?

E. E.: Nem ítéletet várok, hanem döntést. Bízom azokban az emberekben, akik ezt a döntést meghozzák, hogy lelkiismeretesen mérlegelik a pályázatomban felsorolt eredményeinket és szakszerűen döntenek. Én – a munkatársaimmal együtt – az öt éve leírt pályázatomban vállaltakat teljesítettem. Még úgy is, hogy erre az időszakra esett a válság begyűrűzése Magyarországra. A Vígszínház Budapesten egy tájékozódási pont, fontosak vagyunk. A fővárossal nagyon jó a kapcsolatunk, a nézők is szeretnek bennünket. A XIII. kerületben vagyunk, ez a kerület is szeret bennünket, az V. kerület szintén.

Eszenyi Enikő

Fülöp Máté

hvg.hu: A Vígszínház nézőszámát tekintve, szakmai megbecsülését tekintve is elismerésre méltó teljesítményt nyújtott. Ezt senki nem vitatja. Ebben az országban azonban nem mindig a teljesítmény dönt. A politikai lojalitás mintha jobban számítana.

E. E.: Én hiszek abban, hogy a teljesítmény számít.

hvg.hu: Van B-terve, ha mégsem ön lenne a befutó?

E. E.: Nézze, nekem rengeteg dolgom van, gyakorlatilag nincs is időm ezen gondolkodni. Most lesz vasárnap a Magyar Dal napja a Popfesztivál 40 bemutatójával, aztán szeptember 14-én tartjuk a Vígnapunkat, közben rengeteg darabot próbálunk. Sok feladatom van, amelyeket teljesítenem kell, amire nap mint nap figyelnem kell. Én ezzel szeretnék foglalkozni, és hinni abban, hogy minden rendben lesz, és tudom folytatni a dolgom.

hvg.hu: Számítanak arra, hogy a pályázat miatti felfokozott érdeklődés következtében most a Víg pénztárainál lesznek – a Nemzeti Színház utolsó évadja idején tapasztalható – kígyózó sorok, hogy aranyáron lehet majd jegyet szerezni az előadásokra?

E. E.: Ez már most elkezdődött. A Pozsonyi Pikniken érzékeltük a fokozott szeretet és érdeklődést. Estig állt a sor a jegyekért. A Nemzeti Színházban „csak” 600 embert kellett leültetni, nekünk 1700-at a Vígszínházban és Pesti Színházban.

hvg.hu: Balázs Péter Szolnokon deklaráltan népszínházat csinál, s – bár a pályázata nem nyilvános –, de nyilván itt is ez a célja. Az ön pályázatában is olvasható, hogy a Vígszínháznak – már csak a méreteinél fogva is – népszínháznak kell lennie. Mennyiben más ez a koncepció a hagyományos népszínházétól?

E. E.: Azt hiszem, mást értünk a népszínház fogalmán. Én a Vígszínház 21. századi modern, művészszínházi jellegét szeretnénk tovább erősíteni. A pályázatban idézem Jean Vilar francia rendezőt, aki szerint a népszínház ma már korántsem csupán népszerű, populáris színház, hanem esztétikai elveiben igényes, valóságos problémákkal foglalkozó értékközpontú teátrum. A Vígszínház egyébként mindig is ilyen volt. Olyan darabokat mutattunk be, amelyek egyáltalán nem számítanak populárisnak, s mégis hihetetlen nézőszámot tudtunk elérni velük. Ilyen volt például Brecht Jó embert keresünk című drámája, amely a szakmai elismeréseket, POSZT-díjakat éppúgy begyűjtötte, mint a nézők szeretetét. De épp a HVG hozta le a napokban a tavalyi év legmagasabb nézőszámait produkáló darabok 10-es listáját, amin három Vígszínházas darab is szerepel: 4. helyen vagyunk a Makrancos Katával, 5. helyen a Lovakat lelövik, ugye? című darabbal, és 8. helyen A padlással. Ez óriási eredmény, főleg, ha megnézzük, a listán a mi két prózai előadásunkon kívül csupa zenés darab – operett, musical – szerepel. Én úgy gondolom, hogy a Vígszínháznak olyan színháznak kell lennie, ami elsősorban igényes prózai darabokat játszik, bennük sok magyart – klasszikust, kortársat egyaránt.

hvg.hu: Ebbe a koncepcióba belefér, hogy a színház politizáljon?

E. E.: A Vígszínház nem politizál. Nem politizált Marton László alatt sem, most sem. A Vígszínház független, mindig is az volt.

Fülöp Máté

hvg.hu: Nem is direkt pártpolitikára gondoltam, hanem arra, hogy a bemutatott darabok a színház eszközeivel politizálhatnak-e.

E. E.: Természetesen. A legtöbb előadásunk fontos társadalmi kérdéseket vet fel. Az évadokat tematizálni szoktuk, tavaly például a gyengék és elesettek évada volt. A Jó embert keresünkkel párhuzamosan elindítottunk egy kampányt Jó ember leszek címmel. A nézők vehettek jegyet másoknak, akiknek esetleg nem tellett volna rá, de szerettek volna színházba jönni. Ha politizálunk, akkor azt vagy így tesszük, vagy úgy, hogy a darabjainkkal próbáljuk megvilágítani a számunkra fontos társadalmi problémákat.

hvg.hu: Idén, az Álomévadban az egyik első bemutató október 25-én a Danton halála lesz Alföldi Róbert rendezésében. Hogy jött az ötlet?

E. E.: A Danton halála szerzője Georg Büchner, az én személyes kedvencem. Az ő Leonce és Léna című darabja volt az első, amit annak idején rendezhettem, Kaszás Attila és Pap Vera volt a két főszereplő. Ennek a végén a kilátástalan helyzetben lévő pár egyszer csak azt mondja, hogy „építsünk színházat!”. Ez egy olyan mottó, ami az első rendezésemtől kezdve végigkísér. Ezt el is mondtam most a társulatnak az olvasópróbán. Én mindig azon vagyok, hogy ne valami ellen dolgozzunk, hanem valamiért, és az a valami szakmai alapon működjön. Büchner egy zseni, róla beszélni kell, mellesleg az egész világon Büchner-év van, hisz 200 éve született. Ami Alföldi Róbertet illeti, ő a Vígszínházban kezdett el játszani, ebben a színházban volt közös tanárunk, Kapás Dezső, és itt volt igazgató Horvai István, közös mesterünk. Robinak a Vígszínház a bölcsője. Itt kezdte el a pályafutását. És úgy gondolom, nemcsak alkalmas a Danton halála megrendezésére, hanem ez egy nagyon neki való darab. Az évadot egyébként nem most állítottuk össze, hanem sok-sok hónapja, akkor még talán nem volt ez a hisztéria. Nekem szakmailag nagyon fontos, hogy Robi ezt a darabot megcsinálja.

hvg.hu: Mi van a Mephistóval? A napokban lekerült a honlapról a bemutatók közül, majd visszatették, de időpont, szereposztás nélkül. Most mi a helyzet ezzel a darabbal?

E. E.: A Vígszínház honlapján fenn van a Mephisto. Csak ezt tudom mondani.

Fülöp Máté

hvg.hu: Csütörtökön volt a szakmai bizottsági meghallgatása, ahol három-három szavazatot kapott ön és a másik jelölt is. Mi történt ott?

E. E.: Jókedvvel és felkészülten érkeztem a meghallgatásra. 40 perccel később kerültem sorra, amikor is nagyon meglepődtem, hogy a másik jelöltnek két szakmai kísérője is volt, akik bent voltak vele a meghallgatáson. Megkérdeztem az önkormányzat munkatársát, hogy ez hogyan lehetséges, és azt a választ kaptam, hogy erre nincs jogszabály. De még több erőt adott, hogy én egyedül is helyt tudok állni ebben a helyzetben. A bizottság több tagja nagy figyelemmel hallgatott, ami sok erőt adott, de tanult színész- és rendező-kollégáim kérdéseiből világossá vált számomra, hogy nem lesz egyértelmű a támogatottságom. Továbbra is bizakodó vagyok, hiszen a végső döntést a Fővárosi Közgyűlés fogja meghozni.