A színészkirály öt nagy pillanata – 82 éves lenne Latinovits Zoltán

1931. szeptember 9-én született Latinovits Zoltán, aki megújította a színészmesterséget, a versmondást. Nem tűrte maga körül a tehetségtelen, rosszakaratú embereket. Felidézzük életműve néhány fontos állomását: versek, film- és színdarabrészlet a színészkirálytól.

  • hvg.hu hvg.hu
A színészkirály öt nagy pillanata – 82 éves lenne Latinovits Zoltán

Saját bevallása szerint nagyapja, Gundel Károly éttermében, „éppen Krúdy Gyula bácsi asztala fölött” született. Édesanyja Gundel Katalin, édesapja Latinovits Oszkár földbirtokos, aki azonban nem sokkal gyermeke születése után elhagyta a családot.

Anyja 1941-ben férjhez ment Frenreisz István orvoshoz, akitől még két gyermeke született: István (Bujtor István, 2009-ben elhunyt) és Károly (Frenreisz Károly, rockzenész).

Egy gimnáziumi előadásban játszott mellékszerepe után a jelenlévő Bajor Gizi megszólította: "Maga menjen színésznek!". 1956-ban ennek ellenére építészmérnöki diplomát szerez, de az egyetemi évek alatt is színkörökben játszik, végül 1956-ban szerződtetik Debrecenbe segédszínésznek. Debrecen mellett a Miskolci Színháznak, a Vígszínháznak, a Veszprémi Színháznak és a Thália Színháznak volt társulati tagja.

1959-től egészen haláláig filmezett. Először Krisztyán Tódorként az 1962-es Az aranyember-feldolgozásban, majd a Pacsirta, a Szegénylegények, az Alfa Rómeó és Júlia, a Szindbád, A Pendragon-legenda, Az ötödik pecsét szerepeiben. Az Utazás a koponyám körül filmadaptációjáért a San Sebastián Nemzetközi Filmfesztivál legjobb férfiszínésznek járó díját vihette haza.

Színházi munkáinak sorából kiemelkedik a Rómeó és Júlia címszerepe (Júlia Ruttkai Éva volt), a Játék a kastélyban (Ádám), a Mario és a varázsló (Cipolla), a Tóték (Őrnagy), Az ügynök halála (Willy Loman). Jelentős kései alakítása fűződik a Ványa bácsi c. Csehov-darabhoz, amelynek címszerepét játszotta. Színészként a magyar előadó-művészet talán legnagyobb alakjává vált. Ady Endre, József Attila, Illyés Gyula, Kosztolányi Dezső és más költők verseinek ihletett előadójaként is maradandót alkotott.

Magáról azt vallotta: „Igazságomból nem engedtem soha, káros szenvedélyem a dohányzás, meg az, hogy tehetségtelen, ezért rosszakaratú emberekkel összeférhetetlen vagyok. ”

Latinovits Zoltán Balatonszemesen hunyt el 1976. június 4-én, késő délutáni sétája alkalmával a megérkező személyvonat kerekei halálra gázolták. Máig tisztázatlanok a halála körülményei, a hivatalos indoklás szerint baleset okozta, a Kossuth Rádióban megszólaltatott masiniszta, akinek vonata elgázolta, viszont azt mondta „Föltartott kezekkel, szemben velem lépett a mozdony elé, jóval féktávolságon belül...”.

Balatonszemesi sírján ez olvasható: „Vándor, ki erre jársz, Sírj vagy nevess, Zokogó víz Balatonszemes Fái görcsben a tóra hajolnak, Hatalmas nagy fia holtán Ki voltál Latinovits Zoltán. Pünkösdi lángnyelv júniusi szélben Lecsap a habokra, parányi vakokra Boldog vagonokra. Napfogyatkozás egy júniusi éjben.”