“Én most csak azt tudom mondani, amire emlékszem. Mióta kész lett, egy ideig nem hallgattam az albumot. Egyrészt, mert ezzel keltem–feküdtem szeptembertől és nagyon elfáradtam bele, másrészt tudom, hogy még egy darabig nem leszek objektív vele kapcsolatban. Csak abban bízhatok, hogy igazán beletemetkezve, sok munkával, szeretgetve lett olyan, amilyen, és ennek meg kell látszania rajta” - kezdi Lovasi András, aki szerint a készülő szólóanyagáról adoptált dalokkal, finom közéleti fricskáival és bordák közé hatoló önazonosságával az utóbbi idők legkispálosabb albumát készítette el Kiscsillag.
 

“Sejteni lehetett, hogy előkerül ez a kispálos párhuzam az album kapcsán, hiszen az a játszótér, ami anno a Kispál és a Borz és a Pál Utcai Fiúk mellett Kiscsillagként maradt nekünk, körülbelül a harmadik lemezig volt folytatható. A harmadik lemez sok dala már rabja ennek az általunk felállított keretnek, ezért nem is elég bátrak, távlatosak. Néha  inkább szerepgyakorlatok. A kérdés a negyedik lemez előtt az volt, hogy a zenekar képes-e egy  kanyart venni , vagy marad a jó öreg kiszámítható Kiscsillag a  felépített, negyvenesek garázsrockzenekara-imázzsal, én meg csinálok egy szólólemezt, kiélve ott az egyéb dalíró ambícióim. A demo szakaszban aztán kiderült, hogy valami más formálódik a kezeink között, amiben simán elfér 2-3 olyan dal is, amit a  szólóalbumomra írtam" - magyarázza a frontember, hogy szeparálódás helyett miért szivárgott át több dal a készülő szólólemezről a Szelesre és fordítva.

Azt kis unszolásra Lovasi is elismeri, hogy a lemez térben, időben és mondanivalójában is épp aktuális. Bár szerinte a komolyabb, artisztikusabb megvalósítás tudatos törekvés volt a zenekar részéről, megjegyzi, „kár , hogy most készült el egy ilyen egy irányba mutató, egységes album, amikor az emberek már inkább csak dalok közül szemelgetnek, és ritkán áldoznak 40 percet egy zenekarra”.

Az utolsó pillanatban a Szeles zárószámából nyitódallá avanzsáló Miért nem tudod? épp a zenekartól idegen hangzása miatt lett igazán erős kezdés. “Nagyon nem kiscsillagos, nem az, amit az emberek várnak tőlünk. Ez egy igazi egyszálgitáros dal, tipikusan az, amit millióféleképpen lehetett volna hangszerelni. Mi mégis meghagytuk szinte csupaszon, épp csak annyira feldúsítva, hogy zenekarral is játszható legyen” - mondja Lovasi, aki szerint a Miért nem tudoddal már adja magát az album íve. “Szinte maguktól fordulnak egymásra a dalok”.

Nem lehet meglepetés így a lemez címadó dala, a soron következő Szeles, melynek szövegvilága Lovasi szerint korántsem annyira elvont, hogy azért őt bárki megkövezhesse. “Mindenki azt hiszi, hogy én lila ködben üldögélve írom a dalokat, pedig nem: mindig van egy nyitókép. Ezt járom körbe, veszem kézbe, mint egy fotót, leírom. Még csak az sem kritérium, hogy érdekes legyen, nem kell rá meztelen nő-lavina, a lényeg, hogy higgy benne” - mesél, és azt is elárulja, külön címet is csak akkor ad dalainak, “ha nagyon béna az első sor címnek”.

Az album harmadik helyét elfoglaló Melegszek egyszerre keletkezett a Szelessel, mely a közéleti trendekhez egy csöppet közelebb húzódva a kivándorlás témáját boncolgatja, Lovasi szerint okkal: “Olyan sok zenekar írt mostanában az elmenésről dalt, pont mi - akiknek közönsége jó nagy része külföldre távozott - maradtunk volna ki ebből?"

A Kiscsillag dalát is alapjaiban határozza meg a Quimby Kivándorló bluesának keserédes atmoszférája. “Ez a dal arról szól, hogy ha el is mész, akkor is itt maradsz. Mehetsz bárhova, mindenhova viszed magaddal a hülye hátizsákodat, bizonyos értelemben nem menekülhetsz.”

A Tánc című szerzeménnyel indul a lemez vadromantika-blokkja. A kétség kívül döngölősre sikeredett, ám a nyolcvanas évek szintetizátorhangzása okozta sebeket gátlástalanul feltépő dal Lovasi szerint szeretetáldozat a ritmikus társastánc oltárán. “Az utolsó héten, a masterelésnél került be ez a szintiszólam, mivel a producerünk szerint, így sokkal táncosabb a dal. A zenekar meg beadta a derekát. Mondjuk, ezzel megnehezítettük a dolgunkat koncerten: vehetünk egy basszusszintit.”

A lemez talán egyik legerősebb pillanatát termeli ki magából a Mi mehet című, erősen Kispál és a Borz-utóízű szerzemény, amelyet a Kiscsillag Lovasi szólóalbumáról kért át. “Olyan nagyon sokat nem változtattunk rajta, talán csak a vége lett csapkodósabb. Ez Ambrus(Tövisházi Ambrus producer, a szerk.) ötlete volt. Nagyon hálás dolog koncerten, hogy nem behal a szám a végén, hanem kitámad, mint a beszorult kutya. Mondjuk azzal a hatásvadász, nyolcvanas évekből a nyakunkon ragadt rockpergős kiállással sokáig úgy voltam, hogy meglehetősen ciki, aztán meggyőztek, hogy igenis jó az ott, ahol van. Én mindig akkor mondom egy számra, hogy jó, hogyha olyan, mintha nem is én írtam volna. Ez pedig egy jó szám.”

Kevés magyarázatra szorul a 2014, mely Lovasi szerint elemeiben ez az album legpopulárisabb dala. “Ma már sokszor azzal szembesül a zenész, hogyha nem használ olyan paneleket, amik emlékeztetik másik tizenöt számra, akkor automatikusan rásütik, hogy avantgard. Ez a dal egyértelműen toposzokból táplálkozik, amiket fel lehet címkézni, meg lehet mondani, honnan lettek lopva. A dal zenéjét az Ábel (Mihalik Ábel, a Kiscsillag dobosa - a szerk.) írta, és miközben azt hiszem épp negatívan nyilatkozok róla ki kell jelentenem, hogy igazából baromira tetszik” - vallja be Lovasi. Azt is elárulja, eredeti szövegötletét a dal valósággal ledobta magáról, ezért döntött úgy, hogy “elidegenítő” szövegvilágot kreál hozzá. “A popzene elvárja tőled, hogy legyél fiatalos, próbálj meg nem öregedni. De én rájöttem, hogy nem akarok  fiatalos lenni, azokról a dolgokról akarok énekelni, amik engem, mint középkorú pasit foglalkoztatnak. Ahhoz, hogy a 2014-et ne lapozzuk tovább egyszerű popdalként, muszáj volt ezzel egy kis zavart kelteni a fejekben.”

Lovasi szerint a soron következő Második este a Tánc párja, ugyanazt a vakromantikus szituációt járja körbe, csak amíg utóbbi középpontjában egy szerelmes nő áll, a Második este főszereplője férfi. Már kissé könnyebb léptekkel járja körül ezt a témát a B-tervként a lemezre kerülő Őrkutya, amely Lovasi szerint kapocs a Második este és a Földre című dalok közt. “Talán a Földre változott a legtöbbet, született három-négy verziója, ötször gyorsabb lett, szóval átgyúrtuk, nem sok köze van az első ötlethez. Jobban belegondolva, valamikor régen talán a Földre, a Második este és a Tánc adhatták a lemez gerincoszlopát: ezek a klasszikus Kiscsillag dalok.”

A Földre második részeként született Kis óceán Lovasi szerint igazi lassan örlő refréndal: “Nagyon jó benne a refrén, csak  elég kényelmetlen énekelni, valahol ez a vége a torokhangomnak. A Kispál idején mindig ilyen kukorékolós dallamokat írtam, végigordítottam a koncerteket, húsz évesen semmi se fárasztó, most már kényelmesebb bácsi vagyok, elég egy ilyen az albumra. Mikor meghallottam az első vázlatot , amit Ambrus hozott, egyből beleszerettem. Ahogy megszólal a dob, a zongora: 1971 van egy pillanatra."

A lemez finom társadalomkritikája egyértelműen a fináléban csúcsosodik ki, az Ollé ollé teljesen zavarbaejtő hangzásával talán egy csipetnyit punkos, nem utolsó sorban pedig rendelkezik a “2084-ben, mint addig minden évben, Ákos után tűzijáték” - kezdetű strófával.

“Eleinte az volt a koncepció, hogy majd úgy fogok énekelni, mint Johnny Rotten, minden sort felkanyarítva. Ezt aztán meguntam és jött az ötlet, hogy legyek inkább egy debil csávó, aki szavalva köszönti az élet nyerteseit. Az ollézás sem véletlen, elvégre egy kis futballista hangulat sosem árt, ha sikerorinetált sportolókat is szeretnél megszólítani” - mondja Lovasi, aki szerint aktuálpolitizálni mindig lehet, legfeljebb nem érdemes.

Ezek fényében szabadon értelmezhető, illetve vehető komolyan az albumot záró Ki találja meg?, mely ha hemzsegni nem is hemzseg az áthallásoktól, néhány kortárs gyöngyszemet, mint például a “Ma még nyaljátok egymás seggét körbe, ott van a piros pont” - kezdetű sort azért akarva-akaratlanul befogadott. Lovasi azonban óva int attól, hogy bármit is túl komolyan vegyünk. ”Nem szabad túl sokat foglalkozni a napi aktualitásával egy-egy szóképnek. Szerinted öt év múlva ki fogja tudni, hogy épp mire gondoltál? Ki tudja majd elmagyarázni, hogy mi, vagy mi nem történt 2014-ben? Én azt gondolom, hogy az, ami jelenleg történik Magyarországon, csak a világban zajló furcsa elállatiasodás része, és ezért nem is kárhoztatok senkit. A végén majd úgyis mindenki vonogatja a vállát, hogy hát igen, ez meg csak így megtörtént.”

Kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!