Néhány nappal ezelőtt, egy Neil Youngról és Jack White-ról szóló hír kapcsán már beszéltünk a veterán dalszerző-énekes A Letter Home című új nagylemezéről. Az album, mely bakeliten 2014. április 19-én, a Lemezboltok napján jelent meg világszerte, május 27-én egy CD-t, DVD-t, bakelit nagylemezt és hét vinyl kislemezt tartalmazó deluxe box set-változatban is a boltokba kerül.

A nagylemezt Young az egykori White Stripes frontembere, az elmúlt években több projektet, zenekart (The Dead Weather, The Raconteurs) és szólókarriert futtató Jack White nashville-i Third Man stúdiójában rögzítette egy zenetörténeti ritkaságnak számító, felújított 1947-es technikai eszköz, a telefonfülke méretű bakelitfelvevő Voice-O-Graph segítségével, monóban. Ennek is köszönhető az új album nem, hogy régies, de nagyon régies hangzása, mely többek közt az 1948-ban alapított amerikai Folkways Records (egyébként a washingtoni Smithsonian Intézet által őrzött) korai népzenei felvételeinek világát is megidézi.

A lemezt Neil Young weboldala így definiálja: "régi dalok újrafelfedezett kollekciója, amit egy olyan réges-régi elektromechanikus eszköz segítségével rögzítettünk, mely olyasvalaminek az esszenciáját hordozza, ami talán örökre eltűnhet". A recsegő-ropogó hangzású lemez tizenegy dalt tartalmaz - egy szál akusztikus gitáros feldolgozásokat többek közt Bob Dylantől, Willie Nelsontól, Bruce Springsteentől, az Everly Brotherstől és Bert Janschtől. Jack White két dalban zongorázik.

Neil Young a könnyűzenetörténet egyik legfontosabb személyisége. Az 1945-ös születésű kanadai dalszerző-énekes, aki idén lesz 69 éves, pályafutását hazájában kezdte, 1966-ban költözött Kaliforniába, ahol negyedik tagként csatlakozott a Buffalo Springfield zenekarhoz. Szólókarrierje két évvel később, 1968-ban indult, ekkor jelent meg első (cím nélküli) szólólemeze - ugyanebben az évben csatlakozott a Crosby, Still & Nash trióhoz, így indult a hippikorszak legendás dalnok-szupergruppja, a Crosby, Stills, Nash & Young. Pályafutása során összesen harminckilenc szólólemezt jelentetett meg -  legjobbakat a hatvanas-hetvenes években, többek közt olyan gyöngyszemeket, mint az 1969-es Everybody Knows This Is Nowhere, az 1972-es Harvest vagy az 1974-es On The Beach.

A nyolcvanas években elpártolt tőle a múzsa, de a kilencvenes években újra magára talált, újra releváns lemezeket készített - olyanokat, mint az 1990-es Ragged Glory vagy az 1992-es Harvest Moon - a sajtó kinevezte a grunge keresztapjának, mitöbb, Mirror Ball című 1995-ös lemezét a Pearl Jammel rögzítette, s az album turnéját az ifjú seattle-i titánok kísérték a már akkor is veterán mestert. Néhány év szünet után, a kétezres évek elején ismét lábra kapott és azóta egészen elképesztő tempóban készíti az újabb és újabb, többnyire erős sorlemezeket, ráadásul megkezdte archívuma feldolgozását is; 2006 óta több koncertlemezt és box setet is megjelentetett a rajongók legnagyobb örömére.