hvg.hu: Gyerekként, Dunapatajon, hogy találta ki, hogy színész szeretne lenni?

Alföldi Róbert: Soha semmi más nem érdekelt, és semmi más nem akartam lenni, mint színész. Nem tudom, hogy ott Dunapatajon, mi és hogyan... Ez nem volt kérdés.

hvg.hu: Akkor a szentesi dráma tagozat sem volt véletlen.

A. R.: Én tudatosan kerestem olyan iskolát, ahol a színházzal is foglalkoznak. Én magam lökdöstem magam Szentes irányába.

hvg.hu: A dráma tagozat híres arról, hogy előszeretettel riogatják egymást a diákok a színházművészetis felvételi nehézségeivel.

A. R.: Engem nem érdekelt semmilyen anekdota arról, hogy milyen nehéz bekerülni. Tényleg ezt akartam csinálni, és semmi más nem érdekelt.

hvg.hu: Ezek után milyen volt először átlépni a Vas utcai küszöböt?

A. R.: Arra emlékszem, amikor Tiszeker Lajos kimondta a nevemet a harmadik forduló után, hogy felvételt nyertem. Repültem a Rákóczi úton, és azt hiszem, soha nem voltam, olyan boldog, mint akkor. Szabad lettem.

hvg.hu: Viszont rögtön utána be is kellett vonulnia katonának. Próbálta valahogy kihúzni magát alóla?

A. R.: Lehetett előre tudni, hogy előfelvételisként, le kell töltenem katonai szolgálatomat. Ez 11 hónap volt. Nem próbáltam meg kikerülni, mert semmilyen ötlet nem volt sem bennem, sem a családomban, hogy merre kellene elindulni, hogy kik segíthetnének. De egyébként ez már rendes színházi év volt. Az összes leendő osztály- és évfolyamtársammal egy helyen voltunk katonák, Zalaegerszegen. Előadásokat csináltunk, aztán utaztunk más laktanyákba... Mi voltunk a kultúrcsapat.

hvg.hu: Sosem bizonytalanodott el magában?

A. R.: Majdnem minden órán, majdnem minden vizsgán. Nagyon egyenes és mindenféle finomkodás nélkül bántak velem a mestereim, Horvai István és Kapás Dezső. Mindig egyenesen elmondták, mi a nem jó, és éppen ők voltak azok, akik minden ilyen pillanaton átsegítettek. Mert mindez csak azért történt, hogy amit lehet, megtanuljak, és minél inkább az lehessek, akik szerintük lehetek. Kapás Dezső egyébként is szinte az apám volt, egy ilyen kapcsolat minden nehézségével és gyönyörűségével. 

hvg.hu: Azoknak, akik most kezdik a pályát könnyebb vagy nehezebb, mint 30 éve volt?

A. R.: Biztosan nehezebb. Olyan nagy a kínálat mindenféle szempontból az élet minden területén, hogy az igazi figyelemért sokkal nagyobb a küzdelem. Illetve sokkal kevesebb a lehetőség. Akkor nem volt kérdés, hogy ki hova szerződik, vagy lesz-e rendes munkája. Akkor egy-egy új vizsga az Ódryn tömegeket vonzott. Mindenki kíváncsi volt a fiatalokra, az újakra. Ma jó ha ötvenen ott vagyunk egy ilyen alkalomkor.