Bár meglehetősen aktuálisnak tűnik Az állampolgár című film témája, a bevándorlás kérdését feszegető alkotás története hosszabb időre nyúlik vissza – a rendező, Vranik Roland (Fekete kefe, Adás) nagyjából három évvel ezelőtt kezdte el írni a forgatókönyvet Szabó Ivánnal (Viharsarok, Vespa) közösen.

„Nem kellett látnoknak lenni ahhoz, hogy felismerjük a folyamatot. Nyugat-Európában már akkor megtörtént az, ami most nálunk – először szépen lassan szivárogtak be a menekültek, majd egyre nagyobb populáció vándorolt be, a helyiek pedig erre beindultak. Franciaország az elsők között volt, ott már húsz éve megszületett erről az ikonikus film, A gyűlölet” – meséli Vranik.

Az állampolgár 290 millió forintos Filmalap-támogatásból készül, és a hivatalos leírás szerint a beilleszkedés nehézségeiről szól egy szerelmi, illetve egy menekült-történeten keresztül, a mai Budapesten. Főhőse az ötvenes évei végén járó afrikai Wilson, aki családját elvesztette a háborúban, politikai okokból pedig Budapestre menekül. Több éve dolgozik egy élelmiszerbolt biztonsági őreként, legfőbb célja az, hogy magyar állampolgár lehessen. Az állampolgársági vizsgára felkészülésben egy magyar-történelem szakos tanárnő segít neki – az ő történetükbe csatlakozik még bele Shirin, a fiatal perzsa lány, akinek egyetlen esélye, ha névházasságot köt egy magyar állampolgárral.

A három főszereplő: Máhr Ági, Dr. Cake-Baly Marcelo és Arghavan Shekari

Kiss Nelly

A rendező visszautasítja, hogy a magyar bevándorlási helyzet aktualitása miatt készül a film. Szerinte ugyanis ez egy globális probléma, ami jócskán túlmutat Magyarországon: „Ezt a kérdést nem lehet annyival elintézni, hogy Orbán Viktor így, meg úgy, miközben persze egyáltalán nem értek egyet a kormány menekültpolitikájával. De Marine Le Pen ugyanígy gondolkodik, az USA déli részén falakat húznak, az ottani redneckek nagy örömére, Törökországban és Bulgáriában pedig 4-5 méteres falak épülnek a határon”. Azt, hogy hozzánk most gyűrűzött be a probléma, véletlen egybeesésnek tartja azzal, hogy most ért be forgatásra kész állapotába a produkció.

Vranik mindenképpen amatőrökkel, valódi bevándorlókkal szerette volna eljátszatni a filmbeli menekülteket, ezért több velük foglalkozó szervezethez is segítségül fordult – például a Helsinki Bizottsághoz. „Az elsődleges szempont az volt, hogy tudjanak magyarul, de ne túl jól, és akkor még valamennyire el is tudjanak játszani egy filmszerepet. Ezzel azért eléggé leszűkült a kör” – meséli a rendező.

Míg a Shirin nevű fiatal perzsa lányt alakító iráni Arghavan Shekarit – aki civilben divattervező és óvodában angolt, valamint jógát tanít – úgy ajánlották neki, a főszereplő Wilson karakterét az utcán találta meg.

„Egyszer sétáltam a Hunyadi téren, és hallottam, hogy valaki kiabál utánam, ez volt Roland. Leszólított és közölte velem, hogy van egy filmterve, és szeretné, ha én lennék a főszereplő. Csak úgy néztem. Ennek már vagy másfél éve, azóta nyúzzuk egymást” – idézi fel az esetet Dr. Cake-Baly Marcelo.

Dr. Cake-Baly Marcelo

Fülöp Máté

A férfi Bissau-Guineában nőtt fel, nyolc-tíz éves volt, amikor a nyugat-afrikai országban kitört a függetlenségi háború, amelybe 14-15 éves korában ő is becsatlakozott katonaként. Később egy ösztöndíj keretében sikerült kitörnie az országból, és a nyolcvanas évek végén Magyarországra jött, ahol az akkor még Marx Károly nevét viselő közgazdasági egyetemre járt. Jelenleg a BKV-nál dolgozik.

Arra a kérdésünkre, hogy miért vállalt el egy filmszerepet, a következőt válaszolta: „Egyrészt ez is egy új kihívás, kíváncsi voltam, meg tudom-e csinálni, másrészt pedig azért mégiscsak a bevándorlásról szól a film, ez a kérdés pedig mégiscsak erősen érint. Úgy gondoltam, ha ezzel a filmmel egy kicsit fel tudjuk hívni a figyelmet a problémára, akkor nagyon szívesen vállalom. Meg szeretném mutatni, hogy mi, bevándorlók is képesek vagyunk hazánkként tekinteni Magyarországra, és képesek vagyunk bármi olyat letenni az asztalra, mint amit fehér magyar emberek”.

Ráadásul a forgatókönyv is elég valószerű volt a férfi számára. Korábban ő is elszenvedője volt olyan diszkriminációnak, amit a film bemutat – állítása szerint még Magyarországon volt a legjobb helyzetben. „Mikor itt lediplomáztam, úgy döntöttem, hogy beiratkozom a Brüsszeli Szabadegyetemre, és kiköltöztem, de hamar megbántam. Többször előfordult, hogy rengeteg ember közt sétáltam az utcán, megállt előttem a rendőrautó, kiszállt három-négy rendőr, és körbevettek, hogy igazoltassanak. Semmit nem csináltam, de egyedül én voltam fekete a környéken”.

Dr. Cake-Baly Marcelo és Máhr Ági

Kiss Nelly

De nem ez volt az egyetlen rossz emléke Belgiumból: „Egyszer volt, hogy lejárt az útlevelem, ezért elmentem a bissaui követségre, ahol kaptam újat, viszont elfelejtettem leadni a régit. Erre elvittek a fogdába, és órákig ott tartottak”. Magyarországon nem volt része hasonló bánásmódban, de nem csak ezért kedves számára az ország: „Itt találkoztam azzal a nővel, aki most a feleségem. Több gyerekünk is van, és magyarnak neveljük őket”.

A Wilsont az állampolgársági vizsgára felkészítő tanárnőt a Miskolci Nemzeti Színház művésze, Máhr Ági alakítja. A Mari nevű karakter több évtizede él boldog házasságban, két gyermekük is van, az oktatás közben mégis közelebb kerül az afrikai menekülthöz, mint arra számít.

Máhr inkább színházi színésznő, bár láthattuk már tévében (például a Tűzvonalban, vagy a részben nálunk forgatott amerikai Painkiller Jane című sorozatokban), eddigi legnagyobb filmszerepében, a Fekete Ibolya-féle Bolse vitában pedig a mostanihoz hasonló karaktert játszott – ott éppen egy olyan orosztanárnőt, aki a rendszerváltás után bevándorló oroszoknak adja ki a lakását. Az állampolgárban azonban állítása szerint nem is a tanári léten van a hangsúly, karaktere sokkal inkább a középkorú nők életét, problémáit jeleníti meg.

„Tavaly nyár végén volt az első beszélgetésünk Rolanddal, én már akkor mondtam neki, hogy ez a film megelőzi a korát, de közben sajnos a kor utolért minket” – meséli az időközben még aktuálisabbá váló témáról a színésznő. „A filmben konkrétan elhangzik Szent István hatodik intelme, miszerint az idegeneket be kell fogadni, mert csak a sokszínű nemzet erős és egészséges. Én is ezt vallom”.

A háttérben az író-rendező, Vranik Roland

Kiss Nelly

A rendező még egyszer kihangsúlyozza, hogy nem az aktualitás miatt vették elő a témát, hiszen „egy menekült 20 évvel ezelőtt is kiszolgáltatott volt, most is kiszolgáltatott és 20 év múlva is az lesz”. Végsősorban erről szól a film. „Mindig azt mondom, hogy azt kell elképzelni, hogy ha begyűrűzött volna ide az ukrán válság, lemészárolták volna a családodat, eladtad volna a lakásod 4000 euróért, gyalog elindultál volna a Dinári-hegységen keresztül Dubrovnikba és onnan behajóztál volna Algériába, ahol elkezdted volna tanulni arabul az algériai alkotmányt és himnuszt, és letelepedtél volna egy sivatagi kisvárosban, akkor milyen helyzetben lennél.

Akkor azért megnéztem volna az összes európai fehér embert. Fogalmunk sincs, bele sem tudunk gondolni”.